Ma már szinte alapfelszereltség, korábban a luxus indikátora – nem mást, mint a légkondicionálót jellemezhetjük így, ami nemrégiben még kérhető extraként, ma pedig kötelező elemként szerepel az autók felszereltségi listáján. No de hogyan is jutottunk el idáig, mik voltak az első lépések és mennyit változott a legkeresettebb kényelmi berendezés az évtizedek alatt? A nyári forróságtól megihletve a klíma történetét mutatjuk be.

Manapság szinte magától értetődő, hogy 30 fok felett sem kell izzadtságfolttól tartani, amikor épp tárgyalásra igyekszünk autónkkal, de a késő-őszi, téli reggeleket sem igazán lehet már a párát hipergyorsasággal leszárító klímaberendezés nélkül elképzelni. Alapfelszereltség, nem is kérdés, ugyanakkor pár éve még nem mindenhol volt alapfelszereltség - de mindenki kérte.

A klimatizálás mindennapjaink részévé vált, s persze nem szabad csak az autózásra gondolni, hiszen az épületklimatizálás legalább akkora, ha nem nagyobb fejlődésen esett át. Akárhogyis, a levegő hőmérsékletének ilyen úton történő szabályozása bekúszott az életünkbe, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

Persze nem meglepő tény, hogy a hűtés, klimatizálás iránti általános igény egyidős az emberiséggel. Történelmi adatok és feljegyzések igazolják, hogy a meleg időszakokban az elődeink már az őskorban is igényelték a hűtést italaik, ételeik, sőt lakóhelyük klímájának kellemesebbé tételéhez. Ekkor még nyilvánvalóan csak egyszerű eszközökhöz tudtak nyúlni, kihasználták a hűvös, árnyékos helyeket, barlangokat, vermeket, ha pedig megoldható volt, akkor a hó és a jég segítségét is igénybe vették.

A rómaiak a víz hűtő erejében bíztak

Fontos áttörés volt, amikor nagyjából ie. 2500 körül az egyiptomiak rájöttek, majd előszeretettel alkalmazták a fizikai jelenséget, azaz a párolgás hűtő hatását. Másutt sem tétlenkedtek, a rómaiak például vízvezetékben keringtették a vizet, mellyel a házak falait tudták hűteni. Aztán a sötét középkorban mindez feledésbe merült, s az újabb fontos lépésekig évszázadok teltek el.

A britek aztán a 19. században Michael Faraday vezetésével arra a felfedezésre jutottak, hogy a sűrített és cseppfolyósított ammónia hűteni képes, amikor a cseppfolyósított ammóniát elpárologni hagyják. 1842-ben Floridában Dr. John Gorrie fizikus kompresszoros technológiát alkalmazott jég előállítására. Az első modern elektromos klíma készüléket 1902-ben Willis Haviland Carrier építette meg, ezzel elindítva a lavinát. Persze elsősorban ezeket a hűtő berendezéseket még ipari jelleggel alkalmazták és azt is meg kell jegyezni, hogy a korai masinák mérgező és tűzveszélyes gázokkal üzemeltek.

1928-ban Thomas Midgley Jr. megalkotta a klór-fluor-karbon, azaz CFC gázt, amely freon néven vált közismertté és lényegében forradalmasította a kis méretű kompresszoros hűtőberendezések, klíma készülékek elterjedését. Azonban a későbbiekben kiderült, hogy a freon-típusú hűtőközegek egy része károsítja a környezetet, az ózonréteg rombolásához, az üvegházhatás fokozásához vezet és az elterjedt R12 és R22 hűtőközegeket betiltották. Persze csak akkor, amikor már volt alternatíva.

A Packard klímás luxuslimuzinja

A klíma gépek technológiai újítása gyakorlatilag azóta is töretlenül halad, s itt gondolni kell az alkalmazott gázokra és magára a technológiára is. A ma gyártott klíma berendezések R407C, vagy R410A töltetet tartalmaznak, amelyek teljesen „zöld” hűtőközegek. Mindeközben megjelentek az inverteres kompresszorok, amelyek még tovább növelték a klímakészülékek hatékonyságát, a gyártók korábban elérhetetlennek vélt csúcsokat értek el a lakossági klíma kategóriában.

Hogy is működik pontosan a klíma? A légkondicionáló tehát az autók utasterét hivatott lehűteni a meleg napokon. Létezik manuális és automata változata is – manuális klímaberendezés bekapcsolásakor a hőmérsékletet nem lehet szabályozni, míg az automatánál a kívánt hőfokot is be tudjuk állítani autónkban.

Működése a hűtőberendezés elvét követi: egy zárt rendszerű keringési folyamat zajlik folyamatosan, amely nyomás- és halmazállapot-változására, valamint ezzel járó hőmérséklet-változásra épül. A kör onnan indul, hogy kompresszor sűríti össze az hűtőközeget. A sűrítés miatt megnő a nyomás és a hőmérséklet, a hűtőközeg így jut a kondenzátorba, azaz a menetszél és alkalomadtán ventilátor által hűtött klímahűtőbe, ahol cseppfolyós halmazállapotba kerül. Ezt követően egy speciális szűrő, a szárítószűrő következik, ahol megkötik a nedvességet, és az esetleges szilárd szennyeződéseket.

A klíma működésének körfolyamata

A következő a leglényegesebb folyamat, ami miatt a hűtőközeg hidegebb lehet, mint az utastéri levegő. A hirtelen bekövetkező nyomáscsökkenéssel, az expanziós szelepben megy végbe mindez. Végezetül az utolsó lépcsőfok a párologtatás - ennek folyamán keletkezik kis tócsa az autó alatt -, az utastér szellőztető rendszerén keresztül a hűtőközeg elvonja az utastér hőjét. Innen a körfolyamat újra indul.

Az autózás világában persze eleinte nem is merültek fel hasonló igények, elvégre az első autók még nyitott kivitelűek voltak, s önmagában már az autózás is luxussal volt egyenértékű, a komfortot fokozó extrák csak szép lassan vetették meg a lábukat a tervezőasztalokon. Azonban a zárt utascellák, az egyre szigeteltebb utastér és az egyre nagyobb mértékű autóhasználat miatt elkerülhetetlen volt, hogy az egyszerű szellőző berendezéseket komolyabb technikák válthassák fel.

Noha már az 1930-as években volt olyan amerikai cég, amely luxusmodelleket szerelt fel klímával, az első autós légkondi, amelyet már extraként, sorozatban épített be a gyártó, 1939-ben mutatkozott be. A Packard vásárlói egy egyszerű, alacsony hatásfokú, és még szabályozhatatlan utastér-hűtő berendezést rendelhettek 274 dolláros felárért annak idején. Az autóklíma fejlődése azonban megállíthatatlanul elindult, noha időközben a második világháború persze valamennyire visszafogta a folyamatot. Azonban az ’50-es években már elfogadott volt a tengerentúlon, hogy a hatalmas méretű autókban hűtőberendezés teheti komfortossá az utazást.

Persze ekkoriban még meglehetősen drága eszköznek számított a klíma, ezért értelemszerűen a luxusautók tartozéklistáin bukkant fel először, ahol a fejlesztés költségeit érvényesíteni lehetett a kocsi vételárában. A Chrysler is igyekezett meghonosítani, miközben az eleinte hátra beépített szerkezet a mai, motortérbe telepített megoldással a Pontiac és a Nash modelljeiben jelent meg megoldással. 1964-ben a Cadillac már vezérlőpanelt is gyártott és a szimpla hűtésen felül már állítási lehetőséggel is szolgált.

1968-ban az AMC Ambassador lett az első autó, amiben szériafelszereltséggé vált a légkondi. A technológiai fejlődésnek köszönhetően az árak elkezdtek szép lassan csökkenni: 1975-ben az amerikai autópiacon négy járműből hármat már légkondicionálóval adtak el, míg Európában csak az 1990-es években mutatkozott határozott fellendülés, ráadásul eleinte csupán a felső közép-, illetve a luxuskategóriás járműveknél.

Ma már, mint minden felszereltségi tétel esetében, egyre bonyolultabb és okosabb rendszerek bukkannak fel. Az utasokat sok esetben két- vagy háromzónás, de a luxusmárkák esetében minden utasra személyre szabható klímák kényeztetik, mi több, a hőszivattyús rendszerek is megjelentek már egyes gyártók kínálatában. A klímavezérlő panelek is egyre fejlődtek, bizonyos márkák már a központi érintős rendszerbe integrálták a légkondi és a szellőzőrendszer vezérlését. Ráadásul immáron a teljesítményszint is állítható bizonyos modellekben, aminek köszönhetően az utasok választhatnak a gyors lehűlés, vagy a takarékos és csendes, ám lassabb folyamat között.

Innen lehet tovább? Kérdezhetjük joggal, ám ismervén az autóipart és a napról napra újdonságok tömkelegét ontó gyártókat, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan még tovább fejlődik napjaink kötelező extrája, a klímaberendezés, amire szükség is van, hiszen az egyre jobban döntött és egyre nagyobb üvegfelületekkel rendelkező autóink egyre könnyebben melegednek fel az egyre forróbb bolygónkon.