Mivel három, épp ésszel felfoghatatlan esetben volt részem egy nap alatt, és mindegyiknek van tanulsága, ezért talán nem árt kicsit kivesézni, milyen a tipikus autóvezető, ha megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművet lát, és mit kellene tennünk helyettük. Tudom, papíron persze minden sofőr mindent tud, csak a megtörtént esetek mégsem ezt mutatják.

Mindhárom esetben percekig fogtam a fejem, mert nem akartam elhinni, hogy itt a „felvilágosult, és kultúránktól megrészegült” Európa szívében ennyire korlátoltan, a forgalmi szituációkat felmérni képtelenül közlekedünk. Nézzük a három állatorvosi lovat.

Elvem, hogy elém senki nem furakodik be – hány ilyen sofőr van

Háromsávos úton, a kereszteződés előtt a középső sáv tűnt a legkevésbé tömöttnek, a tükörben látták ezt sokan a mentőssel együtt mögöttem. Dinamikusan kezdett megnyílni a villogós előtt az út, a cipzár-elv egész a mellettem lévőig szépen működött. A sávszomszédomnak én is indexszel jeleztem, hogy szívódnék fel a mentős elöl, volt is hely a ’kolléga’ előtt, ám legnagyobb meglepődésemre ő a tipikus ’padlógázt, hogy ne férjen be’ módszerrel próbálta utamat állni.

Mutathattam én neki, hogy mögöttünk a mentő, előtte a piros lámpa, dudálhattam, húzhattam én rá jelzés értékkel a kormányt, emberünk nem engedett, csak egészen a piros lámpa tövében volt hajlandó megállni, így én kénytelen voltam a zebrán félrehúzódni. Szerencsére a gyalogosok egyből megértették a kialakult helyzetet, így megúsztam anélkül, hogy a kocsimba rúgjanak, de rettentően kellemetlenül éreztem magam, hogy ott állok az ő területükön, míg zöldre nem vált a lámpa. Emberünk csak akkor döbbent rá, hogy mennyire értelmetlen volt hozzáállása, mikor elhaladt a mentő. Később elnézést kért, csak sajnos a forgalom nem óvoda, itt a játék az életben maradásról szólt, hisz valakihez menteni mentek.

Ha nem tartjuk fel, akkor nem bűn a sávban maradni

Körülbelül öt perccel később sikerült találkoznom inverzével, aki annyira megijedt a mentő szirénájától, hogy egy nyílegyenes, kereszteződéseket sosem látott kétsávos, 70 km/h-s sebességet engedélyező úton annak ellenére satuféket nyomott előttem a külső sávban, hogy a belső sáv teljesen üres volt, magyarul se mi nem zavartuk a mentőt, ha szépen továbbhaladunk, se a mentő minket. Én megálltam, hiszen „rossz” szokásomhoz híven jó nagy követési távolságokat hagytam, de nem éreztem úgy, hogy nagy tételben kellene arra fogadnom, hogy a mögöttem robogó kocsinak is sikerül megállni csók nélkül. Sikerült neki, megúsztam.

Nem csak ők férnek el egy üres sávban

Azt hittem naivan, hogy ezzel kimerítette mindenki a mentő kontra butaság témakört utamon, pedig egy kerékpáros még tartogatott számomra egy „jutalomfalatot”. Milliószor ismételt bölcselet, hogy nagy hifit bömböltetve, illetve fülhallgatóval zenét hallgatva veszélyes közlekedni, mert vezetés közben nem csak látásunkra, de hallásunkra is hagyatkoznunk kell.

Az említett kerékpáros szokás szerint okosabb volt, mint mások, és jó nagy menő fülhallgatóval a fején trendi lendülettel érkezett be a kereszteződésbe az autók takarásából. Elvileg tehette ezt, mert zöld jelzése volt, csakhogy balról mentős érkezett. Mondanom sem kell, csak a mentős lélekjelenlétén múlt, hogy nem a srác lett az új cím a központban. A kerékpáros megpillantva a villogóst ijedtében vészfékezett a menő, tehát vékonygumis, ám közúton használhatatlan kerékpárral, melynek jókora zakó lett a vége. A mentős a csúszó biciklistát épp, hogy elkerülte.

Bocs, de nem hallottam! Forgalomban nincs bocsánat! (Kép: BikeCommuters)

De nézzük, mit is kell(ene) tennünk, ha megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművet látunk. Mondatomban kódoltam az első hibát, hiszen először halljuk, és ez a legfontosabb, hiszen a sziréna az esetek döntő többségében elég időt hagy arra, hogy körbenézéssel, tükörbe bámulással felmérjük, honnan is jön a villogós. Ha látjuk, magyarul nincs takarásban, könnyen kisakkozható a többi jármű mozgásából, hogy mi fog történni és mit kell tennünk – lassítani, sávot váltani, félrehúzódni, vagy pont gázadással helyet csinálni. Ha nem látjuk, akkor sem szabad pánikba esnünk, kezdjünk el lassítani, de ne úgy, hogy ezzel mást veszélyeztetünk, és nézzük, hogy hol nyit utat a többi autós.

A legjobb fékkel is lehet veszélyesen fékezni

Ilyen helyzetekben is legyünk udvariasak és empatikusak. Minden szituációban van olyan megoldás, ami a legkevesebb macerával jár. Tehát ne várjuk meg, hogy azok próbáljanak lehúzódni, akiknek erre nincs lehetőségük, mert az út szélén ott a szalagkorlát, vagy a kilométer magas padka, esetleg a virágládákkal kell rapid játszmát folytatniuk helyhatározásból.

Vajon a jobbról jövő autós elengedi?

Nem csak a többi autós, de a villogósok dolgát is megkönnyítjük azzal, ha egyértelmű utalásokat teszünk arra, hogy mit fogunk csinál, magyarul indexelünk, villantással, vagy kezünkkel jelezve engedünk utat, és ami nagyon fontos, hogy ne késlekedjünk. Ha a megkülönböztető jelzést használó, vagy az előtte haladó járművet csak az utolsó pillanatban engedjük el, azzal azt érjük el, hogy szerencsétlen villogósnak jóval tovább és feleslegesen kell matekoznia, hogy vajon időben nyílik meg előtte az út, vagy keressen B-tervet.

Még mindig csak papíron tudjuk, hogy sokszor minden másodperc számít

Sokan azt gondolják, hogy a megkülönböztető jelzést használó elhaladása után minden megy a megszokott kerékvágásban. Hát nem (sajnos), mert egyrészt közel sem biztos, hogy a többi autós hajlandó visszaengedni az eredeti sávunkba, helyünkre, és arra is fel kell készülni, hogy a villogós által nyitott nyomvonalon, a farvizén a gyerekszobát csak hírből hallott autósok fognak száguldani utána. Nekik a tükör nem barátjuk otthon sem, nekünk viszont legyen az a kocsiban is.

Villamos és tömött sorok – nincs mese, az autósoknak kell félrehúzódniuk

Ugyanakkor feleslegesen túlbuzgónak sem kell lennünk, ezt senki nem várja el tőlünk. Autópályán, ahol szabad a leállósáv, ne kezdjünk a sávok között helyet nyitni, mert felesleges. A városi dugóban se vergődjünk helykereséssel, ha látjuk, hogy a megkülönböztető jelzéssel haladó jármű szabadon haladhat például a villamos burkolt nyomvonalán. Biztosítsunk viszont kerülési lehetőséget akkor, ha a villamospályán is mindkét irányban szerelvények állnak, vagy ki szeretne sorolni.

Amennyiben szűk a hely, tehát két kocsisor között nem fér el a villogós, úgy érdemes olyan hosszú közöket hagyni, hogy az cikk-cakkban kerülhessen.

A nagyobb járművek nehezebben férnek el, erre is gondoljunk

Előbb az autópályát említve úgy adtam elő a dolgot, mintha nem lenne semmi tennivalónk, ám készüljünk fel arra, hogy haladó forgalom esetén akár a belső sávban is érkezhet a kékfényes kocsi, ráadásul mivel a leállósáv keskenyebb, mint a többi sáv, ezért érdemes a külső sávban a dugóban állóknak kissé balra húzódniuk, ezzel biztosítva kellően széles folyosót mondjuk egy megtermett tűzoltóautónak.

A sziréna a modern kocsikon is hangos marad, hisz ez a dolga

Sokan különböző okokból utálják a megkülönböztető jelzéssel közlekedőket. Vallják, hogy a rendőr csak büntetni siet, pedig lehet, hogy épp életet akar menteni. Tipikus tévhit az is, hogy a villogósok minduntalan visszaélnek elsőbbségükkel, hiszen csak addig villognak és szirénáznak vadul, amíg túl nem jutnak egy tömött szakaszon, vagy egy kereszteződésen. Ez így ebben a formában nem igaz, hiszen alapvetően azért kapcsolják ki a szirénát – és vesztik el papíron előjogukat – mert egyrészt nem akarják felverni lármájukkal szükségtelenül a környéket, másrészt a kocsiban ülve meghökkentően fülsiketítő fél méterről hallgatni a szirénát, hiába van leszigetelve az autó és felhúzva az ablaka.

A tanulság ezúttal sem bonyolult és nem is újszerű: közlekedjünk előrelátóan, megfontoltan és a felelősséghez méltó komolysággal, nem utolsó sorban pedig vigyázzunk egymásra.