Ferrari FF bemutatónkra emlékezve rendszeres Olvasóink már tudhatják, hogy a négyüléses maranellói anyósülése felett is található egy digitális tachométer, azaz a tulajdonosok jobban teszik, ha aggodalmaskodó párjukat inkább hátra ültetik, miközben ezzel a kis üveggyönggyel leginkább a szinglik igyekezhetnek dicsekedni vezetői tudásukkal.

Tehetséges és önállóan hódító pilótának persze nem kell lenni a V12-es modell vezetőinek sem, hiszen a józan ész határain belül az elektronikus menetstabilizáló lágyabb szélsőértékei még a leginkább laikus sofőrök számára is terelgethetővé teszik a 660 lóerős ménest.

Egy laikus is el tudná terelgetni a hóban - de nem így

Ahány állás, annyi skizofrén FerrariAztán a Manettino kapcsoló állításával a helyzet egyre inkább kiéleződik, s mint azt a finomhangolásért felelős mérnökök mondják, az ugratáson kívül - azaz az útfelület és az abroncsok közötti érintkezés elvesztésén túl - szinte minden megengedett.

A kormányon lévő kis gombocska mindinkább jobbra fordításával persze szerencsésebb esetben nem azok próbálkoznak, akik csupán hitük szerint tehetségesek, de a nyolcvanas években Walter Röhrl kollégájaként híressé vált Markku Alén már megengedheti magának azt a luxust, hogy az északi sarkkörön a téli beállításokkal ellentétes oldalon lévő „ESC OFF” állásba kattintsa a kapcsolót.

Ahogy mondani szokás, ezt otthon ki ne próbálják, hiszen még a raliversenyző arcán sem az önfeledt mulatozás vonásai fedezhetőek fel, de a gyönyörű képekért és a libabőröztető V12-es énekéért mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül az élményautózás eme örömteli perceit.