Az idei Genfi Autószalon érdekes tapasztalatokkal szolgált számunkra: a nagy rohanás közepette az egyik standnál megpihenve állapítottuk meg, hogy több nagy gyártó távolmaradásával a rengeteg felszabadult helyet bizony feltörekvő kis márkák töltötték fel, és kaptak ezzel együtt nagyobb figyelmet. Az elektromos autózás hajnalán, az autóipar folyamatos bővülése mellett pedig talán minden eddiginél nagyobb lehetőségek adódnak számukra a piacon. Ennek örömére pedig össze is szedtünk közülük néhányat, amelyeknek jövőjére nagyon is kíváncsiak vagyunk.

Igazán kiemelt helye egyik kisebb gyártónak sem volt a 89. svájci seregszemlén, azonban némelyikük egészen komoly standokkal készült, hogy bizonyítsa, igenis komolyan gondolja az autógyártást. Közülük is az egyik legérdekesebb talán a Volkswagen konszern korábbi, ikonikus vezérének nevét viselő Piëch – amit egyébként Ferdinand Piëch fia, Anton, illetve egy üzlettársa Rea Stark Rajcic alapított. A hatalmas hangárépületek egyik szegletében egy méretes és igazán ízléses standot építettek első modelljüknek a gyáriak, amely a Mark Zero nevet viseli, és természetesen tisztán elektromos hajtású (és félkész).

A Piëch nem csak szép formákkal, innovációkkal is készült

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a Piëch is azt ígéri, hogy teljes mértékben megreformálja az elektromos autózást. Az egyébként igazán letisztult, gyönyörű arányokkal rendelkező, retró stílusú sportkupé természetesen kivételes vezetési élményt, teljesítményt, komfortot és minden egyebet ígér, de nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább az új akkumulátortechnológia, aminek köszönhetően a mérnökök szerint kevesebb, mint 5 perc alatt 80 %-ra lehet pumpálni az akkumulátort. Mindez 400 kilométernek felel meg – a teljes hatótáv egyébként 500 km.

Ehhez persze elég sok feltételnek kell teljesülnie, de a Piëch mérnökei állítólag megoldották az egyik legégetőbb problémát, amit az akkuk melegedése jelentett – többek között ez is egy komoly nehézsége volt az igazán gyors töltés megvalósításának. Ez nem csak a töltés sebességének problémáját oldja meg, hanem a súlycsökkentést és a biztonságot is szolgálja: a nehéz vízhűtés helyett elegendő a léghűtés, aminek köszönhetően 1,8 tonna alatt maradt a Mark Zero tömege. Azzal persze a Piëchnél is tisztában vannak, hogy infrastruktúra nélkül hiábavaló a villámtöltés lehetősége, így hamarosan a többi gyártóval is megosztják majd ezt a technológiai újdonságot, bízva a gyors elterjedésében, de addig is természetesen normál töltőoszlopokról is etethető az autó.

Reméljük a Piëch sikerrel jár - galéria

Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy vajon mikor lesz valóság mindabból, amit a Piëch elénk rakott a Genfi Autószalonon. A látványos sportautó mellett egyébként egy négyajtóst és egy SUV-t is terveznek a gyáriak, de először várjuk ki, hogy mi lesz a Mark Zero sorsa.

Természetesen nem a Piëch volt az egyetlen, aki a svájci seregszemlén szerette volna megváltani a világot. Egy másik ismerős névvel, Roland Gumperttel is találkozhattunk az autószalonon, aki az Aiways nevű kínai vállalattal közösen igyekezett egy igazi forradalmi megoldást bemutatni. A név már ismerős lehet: a Gumpert Apollo névre keresztelt, felturbózott Audi szívet viselő szuperautó korábban megvásárolható volt egy darabig, ám viszonylag hamar eltűnt a piacról. A négykarikás márka sportmúltjával szervesen összefonódó úriember akkor háttérbe vonult, hogy most, az elektromos autózás betörésével újabb nagy ötletet tárhasson elénk. A lányáról elnevezett Nathalie sportautó egy kompakt méretű, szögletes, de egészen látványos arányokkal megáldott négykerekű lett, amelynek versenyváltozatát egy igazán csinos cseh pilótahölgy fogja majd hajtani élesben.

Roland Gumpert régi ismerős - galéria

Természetesen esetében is a hajtás a legérdekesebb – pontosabban az, amiből a hajtás az energiát nyeri. Az autóban négy elektromotor található, tehát minden kerékre jutott egy, ami összkerékhajtást és több mint elegendő teljesítményt biztosít – 2,5 másodperces 0-100-as sprintet és 300 km/h feletti végsebességet ígérnek. A Gumpert Nathalie azonban nem csak akkumulátorokból nyeri éltető erejét, hanem üzemanyagcellából is.

A cseh hölgy maga a pilóta, nem egy hostess

Ezen is csavart azonban egyet a gyártó, ugyanis az autóba nem hidrogént, hanem a sokkal elterjedtebb, egyszerűbben előállítható metanolt, tehát tiszta alkoholt kell beletankolnunk, amit 300-400 fokra hevítve eléget a rendszer, így kinyerve belőle az elektromosságot – ráadásul ehhez nem kell nagynyomású tárolórendszer sem. Ez azt jelenti, hogy a 70 kWh-s akkumulátor teljes lemerülése után a metanol segítségével folytathatjuk utunkat, és ha az is fogyóban van, elég megtankolni az autót – töltőre pedig csak akkor kell dugni, ha szeretnénk – persze mindenképpen megéri.

Szabó kolléga még kételkedik a sikerekben - galéria

A Genfi Autószalonra tehát rögtön két nagy újító is érkezett, akik különböző módszerekkel szeretnék megreformálni az elektromos autózást, de vannak olyanok is, akik csak simán szeretnének betörni a piacra, mint például a kínai Arcfox. Az új márka három modellt is elvitt Genfbe: a már késznek tűnő GT és GT Race Edition egyaránt látványos megjelenésével és hatalmas teljesítményével szeretné levenni a lábáról a vásárlókat.

Míg előbbi négy elektromotorból 1632 lóerőt állít elő, addig utóbbi hat villanymotorból – plusz kettő került hátra – „csak” 1020 tagú ménest hoz ki, ellenben a nyomaték tekintetében fordított a helyzet, hiszen míg előbbi 800 Nm-t, addig utóbbi 1320 Nm-t kínál, így pályán valóban előnybe kerülhet. Mindezek ellenére a 0-100-as sprint ugyanúgy 2,59 másodpercre adódik, de a jobb fékeknek köszönhetően a Race Edition sokkal hamarabb képes megállni.

Három modellt is felvonultatott az Arcfox - galéria

A harmadik négykerekű az ECF volt, ami első ránézésre bizony még nagyon messze áll a sorozatgyártástól, de természetesen ugyanúgy tisztán elektromos, mint testvérei, SUV felépítésével pedig még több vásárlót vonzhat be. Az Arcfox is egy igen nagy standdal készült a svájci seregszemlére, és sok volt az érdeklődő is, de kíváncsiak leszünk, hogy vajon a következő években is ilyen nagy lesz-e a kínaiak lendülete. Tanulmányt építeni ugyanis sokkal könnyebb, mint sorozatgyártású autót készíteni.

A legnagyobb erőkkel tulajdonképpen a fent említett három márka vonult fel, de voltak még bőven érdekességek a szalonon. Ott volt például az elképesztően jópofa Nobe, amely csak egy oszlop mögött bújt meg, mégis elrabolta a szívünket retró stílusával, Foxy Lady névre hallgató, lófarkas női fejet mintázó orrdíszével és háromkerekű felépítésével.

Az ára kissé ijesztő, pedig nagyon jópofa a Nobe - galéria

Nem meglepő módon ez a jármű is elektromos hajtást kapott: mindhárom kereket saját egység hajtja, a teljesítmény és a hatótáv pedig változattól függő – a kisebbik 21, a nagyobbik 25 kWh-s akkut kapott, amit egy 4 vagy 5 kWh-s hordozható egységgel még bővíteni is lehet, így 210 vagy 260 km lehet a hatótáv. A 0-100-as sprintet mindössze 5,9 másodperc alatt tudja le az 590 kilós apróság mindkét verzióban (73 és 98 lóerő), végsebessége pedig 100 vagy 130 km/h lehet. Sajnos a Lettországban készülő kisautó ára sem olcsó: 11,5-15 millió forint között mozog, így kötve hisszük, hogy túl nagy sikerré válna. Állítólag viszont tízre már akadt megrendelő.

Ha már retró stílus, érdemes a Devinciről is szót ejteni: a villanymotort a 20-as és 30-as évek formáival ötvöző kis manufaktúra három nagyon hasonló, de specifikációiban azért némileg eltérő autót kínál. A Brigitte, Lucie és Adele névre hallgató változatok ebben a sorrendben válnak egyre ritkábbá és drágábbá: Adele-ért például már több mint 31 milliót kérnek, de Brigitte is több mint 15,6 millióba kerül, amit a visszafogott használatban is maximum 230 kilométeres hatótáv és a körülbelül 110 km/h-s sebesség nem feltétlenül magyaráz meg, még a mutatós formák ellenére sem. Ennek ellenére állítólag szépen terjeszkedik a gyártó – legalábbis egy ilyen kis céghez képest.

A Devincinél is az árcédula lehet igazán fájó - galéria

A nosztalgia mellett igazán beteg dolgokkal is találkozhattunk Genfben. Elnézést a csúnya kifejezésért, de az Engler által elkészített autó és quad keverékéből született szörnyetegre nem igazán találni más szót. Az első ránézésre egyértelműen egy sportautónak tűnő járművön úgy foglalhatunk helyet, mint egy motoron, és a kormány szerepét is a kétkerekűekről ismerős kezelőszervek töltik be. Az örök szkeptikus, nehezen meggyőzhető Szabó kollégát idézve: "ránézésre a két világ legrosszabbját egyesítették".

Ez eddig csak simán furcsa lehet, de ha belesünk a lemezek alá, megtudjuk, hogy miért igazán morbid az Engler kreálmánya: az egyébként FF Supersquad névre keresztelt gépben egy 850 lóerős V10-es kapott helyet, aminek köszönhetően 2,5 másodperc alatt tudja le a 0-100-as sprintet és meg sem áll egészen 350 km/h-ig. Ezek a számok egy motorkerékpár esetében is extrémek, de azért találkozhatunk olyanokkal, amelyek képesek hasonlóra, és az Engler esetében talán nem is annyira a menettulajdonságok, hanem sokkal inkább az irányítás aggasztana minket – ember legyen a talpán, aki ki meri aknázni a benne rejlő teljesítményt.

Kell bátorság az Engler szörnyetegéhez - galéria

A másik jármű, amit nem feltétlenül próbáltunk volna ki, az a PAL-V repülő autója: ugyan első ránézésre igazán jó összerakottnak tűnt a kihajtogatható propellerekkel rendelkező háromkerekű, a kiállítotthoz hasonló példányról olyan videót nem találtunk, ahol valóban repül, így egyelőre nem hagytuk magunkat megtéveszteni a biztató külcsínnel. A hollandok egyébként akár 500 kilométeres hatótávot ígérnek úgy, hogy aztán még van 100-150 kilométerünk a földön is – repülőként maximum 180 km/h-val tud menni a jármű, de az utazósebesség inkább 140-160 km/h. A talajon sem teljesít rosszul: 9 másodperc alatti 0-100-as sprintet és 160 km/h-s végsebességet ígér, ráadásul összehajtogatva mindössze 4 méter hosszú, 2 méter széles és 1,7 méter magas.

Arról nem szól a fáma, hogy mégis milyen jogosítványra van szükség a vezetéséhez, vagy éppen milyen körülmények között lehet valóban hasznos – mivel nem tud függőlegesen fel és leszállni, így egy rövidebb kifutópályára is szüksége van a helikopter-repülőgép elegynek. Mi legfeljebb olyan hobbipilóták számára tudnánk elképzelni, akik egyben szeretnék letudni a repülőtérre vezető utat és magát a repülést is, hiszen ilyen körülményes átalakulás és kezelés mellett időben nem feltétlenül nyernénk sokat egy normál autóhoz képest mondjuk 200-300 kilométeres távon – ráadásul csak kétszemélyes a PAL-V. Kíváncsiak vagyunk, hogy vajon valaha láthatjuk-e repülni. Pedig milyen mókás lenne a komp kihagyásával átkelni vele a Balaton túlpartjára, összekötve a déli parti dőzsölést egy esti északi bortúrával...

Egészen mutatós, de repülni még nem láttuk - galéria

Érdekességből és különlegességből tehát volt bőven a Genfi Autószalonon, de mi azért arra vagyunk a legkíváncsibbak, hogy vajon a Piëch és a Roland Gumpert innovációiból megvalósul-e valami, és esetleg később már mint régi ismerősöket köszönthetjük-e ezeket a márkákat, vagy eltűnnek, mint sokan mások korábban. Ahogy látszik, az elektromos autózás bőven kínál kiugrási lehetőséget, a lapok új leosztása pedig új játékosokat csalogat az asztalhoz. Azonban az már a jövő zenéje, hogy ők miként állnak majd helyt a tapasztalt, nagy öregekkel szemben. Mindenesetre mi pártoljuk az újító és előremutató szándékokat. Hajrá mindenki, győzzön a legjobb. Végső soron, a szoros versennyel mi, fogyasztók járunk a legjobban.