Törzsolvasóink bizonyára találkoztak tegnapi cikkünkkel, amelyben részletesen leírtuk egy külföldről, pontosabban egy uniós tagállamból behozott gépjármű honosítási procedúráját. Amennyiben esetleg nem olvasták új büszkeségem teljesítményével, továbbá velem is több ízben ironizáló Sütő kolléga irományát, érdemes pótolni, ugyanis számos hasznos információ birtokába juthatnak. Hozzátesszük, hogy mi kizárólag azért nem adtuk ki szakértői kézbe a művelet elintézését, hogy segíthessük Önöket cikkünkkel, amennyiben esetleg hozzánk hasonló hajóban eveznének.
Visszaemlékezésképp, elmeséltük Önöknek, hogy pontosan mire kell figyelni egy külföldi adás-vétel esetén, utána pedig milyen feladatok várnak ránk a rendszám illetve a forgalmi engedély megkaparintásáig vezető úton. Jelentem, végre örömmel lélegezhetek fel: a hazahozatal során együtt töltött közel ezer kilométer alatt relatív vérszegénysége ellenére már most nagyon megszeretett kabriómhoz megkaptam minden hivatalos okmányt és a rendszámokat, így alig 1-2 óra múlva, az autót takaró 30 centis hóbunda eltakarítása után végre magyar rendszámon kerülhetek egy karikát.
Reméljük, új szerzeményünk meghálálja a sok-sok utánajárást és törődést
De írásunk aprópója nem is ez! Tegnap volt szerencsénk elindítani a regisztrációs adó meghatározásának és befizetésének folyamatát, ami csak ma délelőtt zárult le, s ezzel kapcsolatban olyan élmény, vagy inkább meglepettség ért minket, amit nem tudunk magunkban tartani. Történt ugyanis, hogy a Budaörsi Vámhivatal törökbálinti, regisztrációs adó befizetésére alkalmas osztályán egy meglehetősen érdekes befizetési kötelezettséggel szembesültünk. Röviden összefoglalva fizetnünk kellett azért, hogy fizethessük, pontosabban azért, hogy leróhassunk egy olyan adót, ami nem mellesleg köztudottan ellenkezik az EU irányelveivel. Ezen a tényen persze már régen túlléptünk, hiszen hiába a külföldi nyomás, a regisztrációs adót meg kellett szoknunk, el kell fogadnunk és együtt szükséges élnünk vele.
Lényeg a lényeg, miután kitöltöttem a regisztrációs adó mértékének meghatározásához szükséges papírrengeteget, egy kedves hölgy a kezembe nyomott egy számlát. A besorolás megnevezéseként „Vámudvari szolgáltatás” állt, amihez érthetetlen módon 2 darabos mennyiség társult, egységeként bruttó 1270 forintért, 27 százalékos forgalmi adóval terhelve. A hangsúly nem a tétel mértékén lenne, hiszen a 108 ezer forintos regisztrációs adó befizetése után már szinte felüdülés 2540 forintot kifizetni, az viszont kiverte a biztosítékot, hogy azért kell fizetnünk, hogy becsületesen adót fizethessünk.
Alig várjuk, hogy végre lenyithassuk a tetőt - de még kemény tél uralkodik...
És akkor jöjjön a slussz poén! Tudják, miért kellett kiegyenlíteni a megjelölt összeget? Az ott dolgozó hölgy elmagyarázta, hogy a számlát kiállító magáncég üzemelteti a Törökbálinton működő állami vámhivatalt, vagyis magyarra fordítva a szót örüljünk, hogy Budapesten egyáltalán van lehetőségünk egy harmadik helyen is kiegyenlíteni a regisztrációs adót, ami ezek szerint még a behajtó kirendeltségek fenntartását sem képes fedezni. Azt nem tudhatjuk, hogy az egységárak mennyiségének kiszámítása napszak, szimpátia, nem, vagy esetleg hajszín alapján történt-e, de ezek után azon sem lepődnénk meg, ha valakinek háromszor ennyit kellene fizetnie ugyanezért a "szolgáltatásért".
Az már csak hab a tortán, hogy a vámhivatal 7:30 órakor nyit, a bank viszont – ahol rendezni kell a befizetést – csak 10 órakor nyitja ki kapuit, vagyis amennyiben úgy gondolják, hogy aki korán kell, az aranyat lel, jutalmuk bő két óra hasztalan várakozás lesz.
A gyári keménytetőnek hála télen kupévá változik a kabrió
Felüdülésképp megjegyezném, hogy a budapesti központi okmányirodából már igen pozitív élményekkel tértem haza, a Visegrádi úti megújult intézményben ugyanis gyorsan pörögtek az események, a nagy sort egy pillanat alatt lekezelte a számos ügyintéző, a velem foglalkozó munkatárs pedig végtelenül kedves volt, amit ezúton is köszönök neki.