Számos szintje van az autótartásnak. Az alapszintű 'törődés' kimerül az indítókulcs reggelenkénti elfordításában, illetve a jármű esti bezárásában – persze a tankolás nyűgje alól szinte senki sem bújhat ki. A következő szint már valóban nevezhető törődésnek. Akit cseppet is érdekel a technika, legalább néhány alap dolgot megtesz autója egészsége érdekében. Az arany középút mellett persze akad példa a másik végletre is: mindannyian hallottunk szőnyegpadlós, fűtött garázsban felbakolva tartott, szinte sosem használt négykerekű ereklyékről, vagy a szabadidejének jelentős részében gépkocsijának csinosításával foglalkozó rajongókról.

A magunk részéről ezúttal nem a minden részletre kiterjedő karbantartási mesterfogásokról szeretnénk megemlékezni, sokkal inkább azon cselekedeteket vesszük számba, amit józan eszünket használva soha NEM tennénk meg. Soha, semmilyen körülmények között. Olvasóink számára aligha mondunk újat, de ridegtartáspárti ismerőseik talán okulhatnak az áttekintésből.

1. A vörösen izzó műszerfali visszajelzők fényében gyönyörködni

A zöld fény az adott funkció működését, a sárga kisebb zavart okoz, de a piros lámpa felvillanásakor azonnal álljunk meg! Egyszerűnek hangzik? Az is, mégis találkoztam olyan hivatásos sofőrrel, aki a több évtizedes tapasztalata ellenére azt mondta a jármű átadásakor: „Egy ideje világít egy (vörös) hibajel, de ne foglalkozz vele!” Az olajnyomás piktogramja (lásd még: Csodalámpa ikon) nem tréfadolog: ha felvillant, azonnal húzódjunk félre, állítsuk le a motort, ellenőrizzük az olajszintet, és/vagy konzultáljunk egy hozzáértővel.

A piros visszajelző azonnali beavatkozást kíván

2. Fogyóban lévő üzemanyaggal mit sem törődni

Legyen autónk benzines, gázolajos (avagy dízel) vagy éppen elektromos, egy dolgot biztosra vehetünk: az üzemanyag egyszer elfogy, és akkor gondoskodni kell az újratöltéséről. Illetve engedjenek meg egy javaslatot: sose ürítsék ki teljesen a tankot, már a nívó negyedénél érdemes beállni a benzinkútra. Óvatosabb sofőrök téli időszakban akár már féltankra is rátölthetnek – sose tudni, mikor kell helyben járatva fűteni az utasteret. A legtöbb típusban pedig az üzemanyagpumpa sem szereti a szélsőségeket.

Tankoljunk, mielőtt a lámpa felvillan

3. Rossz üzemanyagtípus választása (Jelige: De hiszen a benzin volt az olcsóbb!)

Élőben még nem láttam embert benzines töltőpisztollyal hadonászni a Teslája mellett, de talán csak idő kérdése, mikor jön el ez a pillanat. Ellenben nem példa nélküli, amikor valaki benzint tölt gázolajos autójába. Kis odafigyeléssel elkerülhető a balszerencsés művelet, érdemes az üzemanyagtartály kupakjára is vetni egy pillantást. Azt mondjuk nehéz egyszerűen elmagyarázni a kevésbé hozzáértőknek, hogy miért TILOS gázolajat csorgatni a ’gasoline’ felirat alá… Kétségek között kínlódva kérjék a kútkezelő segítségét. (Velük is csak óvatosan: egy alkalommal dízel autóból kipattanva ajánlgattak nekem 98-as oktánszámú táltosbenzint...)

Igyekezzünk kiválasztani az autónknak megfelelő töltőpisztolyt

4. Csöpögések figyelmen kívül hagyása

Ha kéthetes állás után egy alig kivehető, tompa fényű, barnás foltocska van az autó alatt… Nos, lehet belőle súlyosabb ügy, a gondos gazda ilyenkor már tárcsázza is a bejáratott szerelő számát, vagy éppen nem rest saját maga utána járni a forrásnak. De a katasztrófa jó eséllyel még messze van. Amennyiben azonban már egy félórás bevásárlás után is akkora olajtócsát hagyunk magunk után, hogy a Greenpeace ad ki körözést az autónkra, ne habozzunk azonnal szakemberhez fordulni. Ha nem így teszünk, záros határidőn belül életbe lép az 1. pontban ismertetett vörös kód. Ha szerencsénk van. Mert a fénylő folyadék származhat a fékkörből is – hirtelen megszűnő fékhatás esetén pedig nem biztos, hogy lesz esélyünk hozzáértők segítségét kérni.

A kép remekül illusztrálja a szivárgó olaj útját. Ne hagyjuk, hogy a vízbe jusson

5. Nem megfelelő olaj használata

Az elfolyatott, vagy más módon elfogyasztott olajat illik pótolni. A körültekintőbb vezetők rendszeresen ellenőrzik az olajszintet, nem kell kapkodniuk a visszajelző lámpa felvillanásakor. Az utántöltésnél azonban mindenképpen kifizetődő a körültekintés: a fűnyíróba való olaj, vagy a kilencvenes években használt autónk után maradt készlet sem kompatibilis az alacsony hamutartalmú kenőanyaghoz tervezett, 100 lóerős literteljesítmény fölötti turbódízelhez. Ha az előző mondatban talált ismeretlen szót, ezúttal is kérje a (szakértő) közönség segítségét.

Könnyű elveszni az olajos flakonok rengetégben. Mégsem mindegy, mit töltünk a motorba

6.  Fagyálló adalék mellőzése

Ha az ablakmosó folyadék téliesítéséről feledkezünk meg, azzal csupán (általában) átmeneti kellemetlenséget okozunk magunknak az első fagyos reggelen. A nem megfelelő hűtőfolyadék nagyságrendekkel komolyabb helyzetet idéz elő. A nyáron fogyásnak indult hűtőközeget első lépésben desztillált víz utántöltésével tartjuk szinten – és ezzel máris tettünk valamit autónk egészsége érdekében. Egy bizonyos mennyiség után viszont a kritikus szint alá csökken az – immár szó szerint – hűtővíz fagyáspontja. Gyakorlatilag javíthatatlan a szétrepedt motorblokk, így jobb nem játszani a jéggel tűzzel. Szerezzünk és öntsünk fagyállót a megfelelő nyílásba – természetesen csakis hideg motornál, hogy mi magunk se szenvedjünk égéi sérüléseket.

Pénztárcánk hálás lesz a fagyálló adalékért

7. Sosem használt autók problematikája

Ez a pont egy kicsit kilóg a sorból, ugyanis a nem-nemhasználásról szól. Létezik olyan életszituáció, amikor csak nagyritkán van szükség az autóra – természetesen olyankor nagyon. A koronavírus időszakában ráadásul egyre több alig mozduló járműre lehetünk figyelmesek. Ha nem tudjuk havonta/kéthavonta egy picit megjáratni autónkat, készüljünk berohadó fékekre, lemerülő akkumulátorra, extrém esetben algásodni (khm...) kezdő utastérre. Ilyenkor tegyük fel magunknak a kérdést: szükségünk van egyáltalán az autóra? Az őszinte válasz függvényében gondoskodjunk kis kedvencünk megfelelő (száraz, fedett, jól szellőző) átmeneti szállásról, vagy hirdessük meg a gépet – más talán örömmel használná a nálunk egyre csak erodálódó szerkezetet.

Ne gondolják, hogy 100 év kell hasonló állapot eléréséhez

8. A víz sem mindig jó barát

A távirányítós központi zárak, a kulcsnélküli rendszerek, az elektromos ablakok és motoros tetők korában is előfordulhat, hogy nyitva marad egyik-másik nyílászáró. Akár szándékosan, hiszen a nyári forróságban okos ötletnek tűnik autónkat résnyire lehúzott ablakkal hagyni a céges parkolóban. Egészen addig, amíg nem jön egy hirtelen vihar. A beázás vízfoltot hagyhat a kárpitokon, amitől erősen párásodni fog az utastér a hazafele vezető úton. Ennél is komolyabb hatása van az elektronikába beszivárgó nedvességnek. Márpedig az ajtópanelen ablakvezérlő, tükörállító és még hangszóró is sorakozhat – egyik sem barátja a H₂O-nak.

Esőben csak óvatosan szellőztessünk

9. És amikor egyenesen ellenség a víz

Az éghajlatváltozás miatt hazánkban is egyre gyakoribbak az özönvízszerű esőzések. Az aluljárókat elárasztó víztömeg elég komoly visszatartó erővel bír; ugyanez nem feltétlen mondható el a sík utakon megjelenő óriáspocsolyákról, pedig közel hasonló méretű veszélyt rejthetnek. Évekkel ezelőtt egy hölgy a helyszínen tartózkodó forgatócsoport szeme (és kamerája) láttára süllyesztette el autóját egy méretes, de a víztől nem látszó üregben. Szóval inkább csak óvatosan az esőzések idején. És kedves SUV-tulajdonosok: a városi terepjáró nem ’hardcore’ célszerszám. Az emelt autókkal is árdemes alázatosan megközelíteni az egybefüggő vízfelületet.

Ne feledjük, a természet az úr!

10. Túlterhelés bármi áron

Csábítóan hangzik néhány tízezer forint megspórolása? A házfelújítók többsége igennel válaszolna a kérdésre. A padlóburkolat házhoz szállítási költsége fájdalmasan magas összegre rúghat, főleg, ha akad a háznál egy kombi, vagy egy utánfutó. A maximális terhelhetőséget egyik esetben se lépjük át. Ehhez az alapelvhez akkor is tartsuk magunkat, ha csak a szomszéd utcába kell átgurulni, komolyabb távolságra pedig végképp ne vállalkozzunk túlterhelt autóval. Ne felejtsük el a rakományhoz hozzászámolni saját, illetve az esetleg velünk utazó segéderő tömegét. Utánfutó vontatásánál figyeljünk az autó forgalmijában található engedélyezett terhelési értékekre is. Akár szólóban, akár vontatmánnyal haladunk, fontos a súlyelosztás is. Senki nem akarja a fuvaros díján megspórolt pénz többszörösét futóműfelújításra, esetleg baleset utáni karosszéria-munkálatokra fordítani…

Tegyük fel a kérdést: megéri így túlpakoni az autót? (Segítünk: egyértelmű nem a válasz.)

11. Küzdelem a sebességváltóval

Statisztikák tanulmányozása nélkül, érzésre kijelenthető: a napjainkban újként eladott kézi váltós autók többsége már hatsebességes. Ennek ellenére jelentős számban helyeznek forgalomba ötfokozatú egységgel szerelt autót is. Ez egészen addig marginális jelentőségű ténynek tűnhet, amíg az ember nem használ felváltva öt-, illetve hatgangos járműveket. Reméljük, a mérnökök mindenre gondoltak, és méretes határolót építenek a váltóműbe. Képzeljék csak el, hogy mi történik egy olyan ötfokozatú váltóval, amelynél ’jobbra-lent’ helyezték el a hátramenetet, a sofőr pedig éppen a nemlétező hatodik sebességet próbálja nagy lendülettel kapcsolni…

Kivel nem fordult még elő, hogy majdnem behúzta a hatodikat?

A fenti kihívások nagy részével az autóra szigorúan használati tárgyként tekintő járművezetők is találkozhatnak az évek során, ezért érdemes lehet egyszer átolvasni az egyes pontokat. Amennyiben általános érvényű, tömör, mégis hasznos tanáccsal szeretnék ellátni az autózás terén kihívásokkal küzdő kollégáikat, rokonaikat, két dolgot hangsúlyozzanak. Először is: a legtöbb helyzetben a józan észre hallgatva elkerülhetők a végzetes hibák. Másodszor pedig: kétséges szituációban kérjék tapasztaltabbak véleményét, segítségét. Ha csak ezt a két dolgot sikerül betartani, máris kevesebb akaratlan ’youtube-hőst’ és közlekedési rövidhírt termel ki magából az autózás csodálatos, bár gyakran veszélyekkel teli világa.