Az Év Autója címet megítélő plénum mindig ad okot a csodálkozásra, s nincs ez másként a következő esztendő esélyeseinek kijelölése kapcsán sem. A szakújságírók persze gyakorta csak kerek szemekkel figyelik, hogy micsoda hektikusság is lehetett úrrá a COTY tagjain, s ennek még a szervezet hazánkból frissen delegált, s viszonylag szkeptikus tagja is hajlamos hangot adni. Összeesküvés-elméletek gyártásának mindez még nem adhat alapot, hiszen joggal hihetjük el, hogy a sajtó képviselői már elég pezsgőt megittak ahhoz, hogy a nagyvállalatok PR-os katonái ne használhassák ki bódultságokat, így fentieket mellőzve nézzük is inkább az új jelölteket.

Nem fogy, nem nyereséges, de állítólag igazi főnyeremény - katt a tesztre!

A tavalyi választás eredményét vizslatva tudva való, hogy a nyertes az Opel Ampera/Chevrolet Volt páros lett, ami annál is inkább meglepő, minthogy a típusok gyártása egyrészt kövéren veszteséges, másrészt az autók egyébként kiváló képességeik dacára sem versenyképesek egyetlen józanéletű piacon sem, mely megállapítás alól egyedül az álságos környezettudatosság eszméivel megbolondított vásárlókör képezhet kivételt.

Az üzemeltetés externáliáinak minimalizálása persze fő prioritásnak számít a zsűri szemében, amit a szintén csupán presztízsnövelő értékkel bíró 2011-es győztes, a Nissan Leaf is bizonyít. Hasonló jelöltekből persze ezúttal sincs hiány, hiszen például a Volvo V60 plug-in hibrid változata is az esélyesek között szerepel, noha esetében megjegyzendő, hogy a forgalmazó ezt a hajtásláncot még arra sem tartotta érdemesnek, hogy a viszonylag fejlett piacokon, így például hazánkban egyáltalán versenybe nevezze.

A zsűrinek elég, ha egy típus 5 országban kapható - Volvo V60 Plug-In

A színlelő politikusok kedvencének számító Toyota Prius Plug-In hasonlóan ítélhető meg, de objektív szemlélettel például a kis Smart felbukkanása is csupán elektromos hajtásláncával indokolható, hiszen a hagyományos kivitelek váltója az MCP6-os szerkezet ellen eséllyel indulhatna a világ legrosszabb automatájának járó címért, miközben kemény futóműve legfeljebb babapopsi simaságú utakon nevezhető kicsit is elviselhetőnek. Az esélytelenek nyugalmával szállhat harcba a Lancia Flavia is, ami tőlünk távol is csupán egyetlen konfigurációban, idejétmúlt 170 lóerős, 2.4 literes, négyhengeres motorral és hatfokozatú automataváltóval kapható, miközben a gyári adatok szerint is 9,4 literre rúgó átlagfogyasztása széndioxiddal tölti meg azt az űrt is, amit a plug-in modellek még megkímélhettek volna.

Ne kérdezzék, elkézelésünk sincs, miként kerülhetett a jelöltek közé.

A kínálatból tovább mazsolázva feltűnik a Porsche Boxster, és a Mercedes-Benz SL is, amiket (finoman szólva) persze magunk is kedvelünk, de rétegmodellekről lévén szó, azt azért nem gondolnánk, hogy az esztendő legjelentőségteljesebb üdvöskéivé avanzsálhatnak. Sok pénzért persze igen sokan tudnak kiváló autókat kínálni, így a díj ideális esetben inkább annak járhatna, aki a kis pénztárcájúak ügyét megfelelő minőségbiztosítás mellett tudja felkarolni. A sportautók közül ezért inkább a Toyota GT86/Subaru Impreza páros érdemelhetne méltató szavakat, de az azért megjegyzendő, hogy a 8-9 millió forintos árcédulák a nem túlzottan komplikált, vagy éppen modern ’hardware’ ismeretében talán mégiscsak túlmutatnak azon, amit még a "megfizethető főnyeremény" kategóriába sorolhatnánk.

Nem tökéletes, de más nem is foglalkozik a kevésbé tehetős nagycsaládosok ügyével

A szélesebb körhöz szóló típusok közül kiemelkedik a Dacia Lodgy is, ami talán egyedüliként nyújt alternatívát azoknak, akiknek a családi értékek még fontosabbak az önző magamutogatásnál, így a román-francia kooperáció eredménye már csak hitvallásával is dicséretet érdemel. Vele alkot kontrasztot a Fiat 500L, aminek pufók divatautóként egyetlen úttörő mutatványa az, hogy egy vaskos pénzköteg fejében kávét is tud főzni, de ez talán még a zsűritagok szemében is kevés ahhoz, hogy az olaszok újdonsága élre törjön. A Tata Indica Vista vendégszerepléséhez sincs mit fűzni, hacsak az indiai óriás tulajdonában lévő Jaguar, vagy Land Rover egy-egy ajándék példánya meg nem örvendezteti a bírákat. Némi hátszélre a japánoknak is szükségük lenne, már amennyiben a sok tekintetben tökéletlen Subaru XV babérokra kívánna törni.

Meglepő, de volt egy időpillanat, amikor az XV volt Svájc legkelendőbb típusa

Fentieknél már nagyobb érdeklődére tarthatnak számot az igencsak népszerű kompakt osztály képviselői, ahol a Kia C’eed, Hyundai i30 párosnak az új Volkswagen Golf adhatja fel a leckét, miközben a tetszetős Renault Clio vészjósló tekintettel sorakozik fel mellettük a rajtvonalon. A prémium kategória felé kacsintgatva a kiegészült palettával harcba induló Audi A3, a Mercedes-Benz A-osztály, és a Volvo V40 keveredhetnek egymással élesebb vitába.

Hazánk szempontjából az alsó-középkategória szedánjai már ennél is fontosabbak lehetnek, s a megfizethető, ám igen tetszetős Seat Toledo/Skoda Rapid páros esélyes is lehet a felemelkedésre, már amennyiben a VW szegmentálásra vonatkozó intézkedései lehetővé tették a már-már közismert minőségi hiányosságok kiküszöbölését.

Az Optima a COTY szemében is befutó lehet - mert szép

Ha már a szép lépcsőshátúak szóba kerültek, listánkon szerepel a 2009-ben még Opel Insigniaként díjat nyert Chevrolet Malibu is, ami most új megjelenéssel, és másként pozícionált árcédulával lép a színre, de a szerény motorkínálattal, ám annál hatásosabb külcsínnel bíró Kia Optima sem kerülheti el a figyelmünket, ami hamarosan hibrid hajtáslánccal is borzolja a kedélyeket. Vele ellentétben az új Mazda6-osnak semmi szüksége az elektromotor támogatására, hiszen első tesztjeink alapján a Skyactiv technológia több holmi üres porhintésnél, így a szemrevaló autó bizony igencsak hatékonynak ígérkezik, a céges vásárlók szemében is újra előtérbe helyezve az utóbbi időkben perifériára szorult japán márkát.

Objektív szemlélet mellett titkos favoritunk az új Mazda6 is lehetne

Mondanunk sem kell, hogy a kisautók között is kiélezett küzdelem várható, hiszen az Opel Adam prémiumba hajló pozícionálásával a Peugeot 208-as helyezkedhet szembe, miközben a terepjárósított Mokka, vagy éppen a praktikus Ford B-Max már igazi mindenesként is helytállni igyekszik. SUV-kben persze most sem szűkölködünk, hiszen a Mitsubishi ASX Peugeot 4008, és Citroen C4 Aircross átiratai mellett feltűnik az alig változott Honda CR-V, a Mitsubishi Outlander, vagy éppen a méretesebb Hyundai Santa Fe is.

Látható hát, hogy ítélkezni igencsak nehéz feladat lehet, hiszen az egyes kategóriák aligha összehasonlíthatók, így a pontozás során nem csak ideológiák, de óhatatlan módon talán a személyes megítélés és szimpátia is latba eshet.

Annyi azonban talán büntetlenül is leszögezhető, hogy a zsűri felelőssége igencsak jelentős, ha a teljes autóipar remekelő, vért, verejtéket nem sajnáló sűrűjéből egyetlen típust kíván kiemelni, s a közönség bizony joggal várja el, hogy az aranyérem olyanok nyakába kerüljön, akik nem csak üzletileg, de vásárlói szempontból is értékelhető autót képesek építeni. Erre pedig akkor van mód, ha nem csupán egyetlen jellemző maradéktalan teljesülését igyekezzük vizsgálni, hanem minden mutató egyidejűleg való megfelelőségét kutatjuk, melyek közös erővel talán kijelölik az arany középutat.