Egekbe repült árak, igénytelen műszaki megoldások, túlkomplikált motorok, szűkülő választék és bonyolult kezelhetőség – nincs könnyű dolga annak, aki a hagyományos ismérvek alapján, a klasszikus értékrendet maga előtt tartva szeretne jó üzletet kötni az új autók piacán. Pedig ezt a helyzetet nem csak a politikai döntéshozók és autógyárak, hanem mi magunk okoztuk. Mondjuk is, hogy miért.

Kezdjük az alapfelállással. Rommá rágott csont, hogy az EU elhatározta: mindenkinél hatékonyabb autókat szabad csak forgalomba helyezni itt. A károsanyag-kibocsátást folyamatosan szigorodó normákkal egyre lejjebb szorítják, akinek értékesített autóparkja pedig átlép egy bizonyos széndioxid-emissziós küszöböt (azaz sokat pufog ki), az kemény büntetőpénzeket fizet. Ennek önmagában drasztikus következményei vannak, de a küldetés sikerül: évről évre kevesebbet pöfögnek ki az újonnan bemutatott autók. Hurrá, fellélegezhetünk, akik pedig légúti megbetegedésben szenvednek, joggal remélhetik, hogy gyerekeik már nem fognak így járni. Pukkanhat a pezsgő, jöhet a tűzijáték. De várjunk csak!

2019-ben sorozatban harmadik éve emelkedik az Európában értékesített autók széndioxid-kibocsátása. Akkor most mi van? Itt jövünk közbe mi magunk, fogyasztók, akik egyre inkább olyan autókat veszünk, amelyek többet fogyasztanak.

Az egyre tisztább autókkal vagyunk egyre szennyezőbbek

Ugyan 2010-től 2016-ig látható mértékben csökkent az eladott autók széndioxid-emissziója, azóta szépen lassan emelkedik: a 2019-ben megvásárolt személyautók átlagosan 122,4 g/km-es mértékben pöfögték ki a CO2-t, ami elég messze van az EU 95 grammos céljaitól. Ennek több oka van, de mindegyik a fogyasztási szokások megváltozásával indokolható.

Kezdjük például a dízelek keresztre feszítésétől: a dízelbotrány túlfújása azt okozta, hogy a felhasználók átestek a ló túloldalára, és olyan használathoz sem vettek dízelt, amihez az a megfelelő választás. Ebben a szakértőknek is nagy hibája van, ugyanis teljesen rossz üzenet ment át a médián a széles, ezáltal többnyire laikus felhasználói réteghez. A másik gond, hogy elképesztő trend van uralkodóban: a kevesebbért vagyunk hajlandóak többet fizetni, csak azért, mert más.

Igen, az SUV modellekről van szó, amelyek népszerűsége az egekbe emelkedett, olyannyira, hogy az már a hagyományos (pl. középkategóriás szedán) típusok rovására megy. Mindenki SUV modellt épít, és miközben azzal takaróznak sokan, hogy a racionalitás indokolja őket (kívül kicsi, belül nagy alapon), azért számos SUV kupé is lecsúszik a vásárlók torkán. Valamiért most divat a magas építésű, ezáltal potenciálisan rosszabb futóműves, többet fogyasztó (és még sorolhatnánk) modelleket vásárolni, az amerikaias trend (amelyet bő egy évtizede még kinevettünk) pedig keresztbe húzza az EU számításait, meg persze az autógyártókét, akik a poltikailag (támogatással) élhetővé tett elektromos hajtású modellekkel sem tudják elég tisztára „mosni” termékportfóliójukat.

Tiszta Amerika? Úgy bizony

Az elmúlt évtizedek során pedig az autógyártók is sokat változtak: nem egy jó terméket akarnak összehozni és eladni, hanem az igényeket akarják kiszolgálni, mindenáron. Nyilván fontos például a cipész számára is, hogy ne csak olyan cipőket csináljon, ami jó, hanem szép is, de azért ő elmondja a vásárlónak, hogy mivel jár, ha mondjuk 3 helyett 20 centis talpat rak a lábbelire. Az autógyártók viszont szeretnek mindent a legjobb színben feltüntetni, és mivel komplex termékről van szó, megtehetik.

Manapság senki nem mondja el, hogy igényes hátsó futómű van a gép alatt, és ez mit vonz maga után, mert a fogyasztó számára ez nem látványos, sőt, sokan nem is tudják megérezni a különbséget tapasztalat híján. Inkább beletesznek egy igénytelen csatolt lengőkaros hátsó futóművet a termékbe, amely kisebb helyet foglal és nagyobb csomagtartót tesz lehetővé – azt érzi a fogyasztó. A pluszban megspórolt pénzen pedig belefér szériában egy látványos képernyő, amit ugyan nem tudnak megtölteni szépen mozgó, könnyen kezelhető, esetleg talán személyre szabható tartalommal, de jól mutat a fotókon. Ja, hogy tulajdonképpen olcsóbb, mint egy analóg műszeregység? Annál jobb.

Múló trend lesz? Lehet, hogy nem, de hogy két év múlva idejét múlt lesz, az fix

Mi azért előre szólunk: képernyőkkel telerakott autóbelsőink látványa úgy fog öregedni, ahogyan az elektronikai cuccaink. Pár év múlva kezd egy kicsit ódivatú lenni, majd leginkább ciki – veteránnak pedig végképp felesleges lesz megtartani a gépet, mert az örök műszaki tartalom problémásan karbantartható lesz, a tabletes látvány pedig ciki lesz a jövőben, ahol mondjuk 3D-s holografikus képernyőkön át kommunikál mindenki.

De biztos, hogy erre van szüksége mindenkinek? Az adatok beszédesek. Amerikában például növekszik az autók átlagéletkora. Nem kicsit, nagyon. Míg 2002-ben egy átlagautó az USA-ban 9,6 éves volt, addig mára ez a szám 11,9 év. Az EU-ban ugyanez a helyzet, csak éppen a haszongépjárműveknél is. Egyre szegényebbek vagyunk? Meglehet, de egyúttal egyre többen félnek az új autó vásárlásától.

Ennek rengeteg oka van, és nem szabad egy-egy tényezőt úgy beállítani, mintha ez okozná az aktuális trendeket. De beszélni kell róla, jelen cikkünk tárgya pedig a fogyasztói szokások, így hát nézzük innen: a fogyasztó szemszögéből.

A legtöbb autóvásárló nem fiatal és nem sokat látott autós újságíró. Nehezebben adaptál, nincs feltétlenül viszonyításai alapja és nem felmerülő problémát, hanem megoldást akar magának. Az európaiak átlagéletkora 43 év. Idősek vesznek autót, gyerekek nem. Vagyis az átlagos autóvásárló életkora bizony közelít az 50-hez.

Öööö... na jó, hagyjuk

Nyilván nem mi csinálunk fókuszcsoportos autóipari kutatásokat, de szerintünk 50 éves korban a vásárlók szeretik például a hangerőt tekerve állítani, a gombokat pedig inkább nyomkodják, mert az legalább visszajelzést ad. Az autógyártók mégsem ebbe az irányba mennek és a beszállítókkal együtt keresik az újat, a mást, az okot, amiért valaki lecserélné az autóját, a látványorgia közepette viszont sokszor elfelejtik az ergonómiát és a hagyományos értékeket.

De ne akadékoskodjunk, végtére is változni kell. Hiszen maga a trend is azt bizonyítja, hogy a változás értékesebb, mint maga az objektív tökéletességre való törekvés. Legyen inkább SUV, nem számít, ha többet eszik vagy rosszabbul kanyarodik és rugózik – szól az elv. Ugyanakkor nézzünk magunkba: másfél évtizede még hangosan röhögve, megvetéssel mutogattunk Amerikára, ahol mindenki batár SUV-okkal, pickupokkal jár és nem tud kézzel váltani. Erre most mi a helyzet? Ott vannak még klasszikus szedánok, nálunk pedig már alig. És nagyon sokszor bizony ők kapják meg a hátsókerekes, meg a kézi váltós finomságokat (mert ők megveszik), miközben Európából távol maradnak. Erre például a BMW is több példát szolgáltatott a közelmúltban, kézi váltós M5-től kezdve a hátul hajtós M440i-ig.

Váó, micsoda popsi! Csak alatta éppen kevésbé igényes megoldáson ülnek a kerekek

Sajnos nem csak ez a trend fordul(t) meg. Műszakilag is kezdünk igénytelenebbek lenni. Ma már simán lecsúszik a vásárlók torkán az egyszerű csatolt lengőkaros futómű is a kompakt kategóriában, belefér, hogy a kormányzáson semmit se dolgozzanak a mérnökök, sőt, az sem mindenkinek baj, ha 8-15 millióért hátra még dobféket kapunk. Miközben egyre több helyen van sportcsomag, egyre kevésbé alkalmas bármilyen élménygyűjtésre az autó, a szeretett tárgyól pedig egyre inkább egy felhasználási eszköz lesz, amelyet látványra hegyeztek ki a használat helyett.

Még ezt a SUV dolgot is meg lehet oldani élménydúsan

Biztos, hogy jó ez a trend? Biztos, hogy erre van szükségünk közép- és hosszútávon is? Biztos, hogy a kütyükre és a látványra szavazunk a műszaki tartalom helyett? Egyelőre úgy tűnik, hogy az utóbbi irányba tartunk, nekünk – lehet, hogy finnyás, lehet, hogy túl kritikus, és persze mindig elégedetlen – tesztelőknek pedig egyre többször kell egy vadiúj autót elnyomott ásításokkal fogadni. Ne vegyünk SUV-ot, ne költsünk csillivilli cuccokra és forduljunk el az új autókról? Dehogy, erről szó sincs. Csak okosan döntsünk szívből és ne csak a külsőségek alapján ítéljünk. Hiszen legritkábban autónkat kívülről látjuk használat közben, sőt, belülről is az esetek többségében az utat nézzük, ezért legyen fontos, hogy mit és hogyan vezetünk. Ha már itt tartunk, esetleg tanuljunk meg jól vezetni. És máris jobb hely lesz a négykerekűek világa.