Mint arról korábban beszámoltunk, az e-útdíj rendszerének telepítésére kiírt közbeszerzési pályázat végül kudarcba fulladt, hiszen a győztes Getronics a szokatlan piaci nyomásgyakorlásra és az alvállalkozók elbizonytalanodására hivatkozva visszalépett. A döntés talán indokolt volt, hiszen a júliusi határidő szűkössége amúgy is aggodalomra adott okot, ezért is tudott a konkurens T-Systems csak olyan ajánlattal előállni, ami a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium meglátásai alapján egész egyszerűen már nem fért volna bele a költségvetésbe.

Nem csoda hát, hogy a döntéshozókban az év végéig becsült, 75 milliárd forintos bevételtől való elesés gondolata indulatokat korbácsolt, s miniszterelnökünknél is elszakadt a cérna. "Köszönjük szépen, nagyon jót szórakoztunk, jó mulatság volt, kiírtuk a pályázatot, beadták a cégek, elbíráltuk, szerződni akartunk, aztán nem írták alá. Még egyszer ezt a kabarét nem adjuk elő" – fogalmazott a politikus. Fentiek folyománya, hogy egy kormányülés paródiája során fény derült arra, hogy az állam saját hatáskörében kívánja megvalósítani a rendszer telepítését.

Nekünk aztán mindenre van megoldásunk, csak a tudatlan Európa nem érti meg azokat...

A döntés súlyát érzékeltetendő érdemes egy pillantást néhány külföldi példára is vetni, ahol a 4-5 éves megvalósíthatóságot vizsgáló intervallum után az eredetileg kitűzött határidők jelentős csúszásokat mutattak. Németországban például a 44 hónapos kivitelezési idő 26 hónapos késedelmet fed, míg Ausztriában a vélhetően igencsak tapasztalt szakemberek 2,5 éven belül alignéhány hónappal tértek el a kitűzött céltól.

Nos, a mi profi, egész Európát oktató honatyáink egy kósza ötlettől vezérelve egy szürke délutánon nyomták meg beragadt gombjaikat, melynek hatására speditőr ismerősünk most a teljes fuvardíj nagyságrendileg 40 százalékos emelkedésével kalkulál. A szokásos gyermeteg tájékoztatásoknak persze most is szem és fültanúi vagyunk, azaz természetesen a többletet majd az eddig is szerény haszonkulccsal dolgozó szolgáltatók részben vagy egészben lenyelik, azaz nem lesz majd drágább a tej és a kenyér, s a termelő szféra beszerzési költségei sem növekednek majd annyira, hogy ennek hatására a hozzáadott értéket előállító ipari vállalatok esetleg további bútorozáson, vagy éppen végleges távolmaradáson kezdjenek el gondolkodni.

Adódott a lehetőség az intelligens közlekedési rendszerek telepítésére, ehelyett 'viszonylati jegyeket' vásárolunk majd a pultnál

Mi persze csak füstölgünk magunkban a fagylaltozó gyermekek oldalán, és igen kis szorzóval fogadunk az útdíj beszedésére kijelölt alvállalkozók lehetséges befutóira, igaz, csak addig, míg az online szerencsejáték koncessziós jogai nem vándorolnak egy igazságos pályázat keretein belül rátermett szakemberekhez.

A rendszer telepítéséről annyit, hogy talán nem is lesz igazi rendszer, fizetni július 1-től ugyanis flottaszolgáltató közbeékelésével fedélzeti eszközzel, vagy szintén fedélzeti eszközzel az Európai Elektronikus Útdíj Szolgáltatáson keresztül, illetve végtelenül primitív módon előre megváltott viszonylati jeggyel lehet majd.

Vajon a nemzetközi logisztika nagyjai átértékelik majd az útvonalterveiket?

Így várjuk hát a kalkulált 75 milliárd forintunkat, miközben a megváltozott feltételeket és az utak „ellenállásának” növekedését talán figyelmen kívül is hagyjuk. Meglehet ugyanis, hogy a fogyasztásra gyakorolt negatív hatások és az összes futásteljesítmény csökkenése majd az üzemanyagok adótartalma, és a minden szinten megfizetendő áfa elmaradása miatt nagyobb kárt okoz, mint amennyi bevétel a használatarányos útdíjakból elkönyvelhetővé válik.