A pénz, az akarat, a becsület, a kvalitások és a munka nem jár mindig kéz a kézben. Néha például olyanok gazdagodnak meg, de nagyon, akik az előbbi felsorolás második felvonásából szinte semmit nem tudnak kipipálni, sokszor meg pont azok nem érik el a gondtalan anyagi biztonságot, a normális léptékkel vett jólétet, akik megérdemelnék. Az élet nem mindig habos torta, mondják a bölcsek itt keleten.

Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az újautó kínálat csemegéi közt válogathassanak

Hazánk autópiaca is nagyon érzi, hogy a világ folyása picit mintha eltévesztené a házszámot. Itt ülünk Európa közepén, mégis a magyar átlag családok fényévnyi távolságból nézik a nekik szóló idilli képet mutató katalógusokat, amikben anya, apa meg a gyerekek fülig érő mosollyal közelítik a szépen felszerelt, tágas, új családi kocsijukat. De pont ilyen nagy a szakadék a fiatalokat célzó sportos, trendi autóknál, és a nyugdíjasoknak konfigurált kényelmes, biztonságos járgányok lapjain is, nem beszélve a csaló tükörről, amikor drágán öltönyözött, vagy menő munkaruhába bújtatott dolgozó huppan bele ideális céges autójába.

Családoknak szól – vajon a magyaroknak is?

Ezt az anomáliát próbálják sokan a használttesztekkel kompenzálni.  A jó szándékú tenni akarás azonban számos esetben abszolút vakvágányára sodorja a vásárlót, ugyanis túl sok benne a szubjektivitás, ami néha boszorkányüldözéshez vezet.

Nézzük csak, miből is táplálkozik az a kolléga, aki levedlett kocsikat minősít? Kismértékben valós, objektív autóipari tapasztalatokból, hisz a szakszervizekből befolyó információk, őrült sok munkával finomított, értelmezhetővé tett statisztikák nem kerülnek ki az újságírók kezébe, ráadásul a gyártók pontosan tudják, hogy az ilyen irányú megfigyelésekből mi az, ami figyelembe vehető, és mi az, ami nem több, mint adathalmaz. Szóval gyártói segítsége nemigen akad, így jobb híján információt gyűjt fórumokon, a szerelő ismerőstől, felüti a netet, mielőtt beül a tesztelésre fogott autóba.

Újkorában céges igavonó volt, ma családok keresik – kiváló használteszt-alany

Tehát az összképe már azelőtt szépen formálódik, mielőtt megkapná a járgányt. Aztán megkezdi a tesztet és saját bőrén is megtapasztalhatja, mennyire tartós, kiforrott, gazdaságos, mai szemmel is használható egy-egy modell. Vagy csak azt hiszi?

Hogy hol itt a zsákutca? Pont ott, ahol elválik az újautó teszt, a használt társaitól. Mikor friss ropogós kocsikat vizslatunk, ott bár csak borzasztó nagy hunyorítással látjuk, miként fog kopni, romlani az idők során, hiszen nincs más kapaszkodónk, mint megtapogatni, megnyúzni rapid módon alanyunkat, hallgatni a baljós zörejeket, szembesülni a ’motorhiba’ üzenetekkel, ugyanakkor nem viszünk a minősítésbe egy őrült nagy kockázati tényezőt, a tulajt. Illetve mi is beleviszünk picit - hisz nem is gondolnák, hogy tudják a szakmán belül is gyilkolni indokolatlanul, rongálni nemtörődömségből a járgányokat -, de közel sem akkorát, mint egy használtautónál.

Újaknál is sok a kétarcú modell, hát még használt autók esetén

Egy tulajt ugyanis mindent képes „összezavarni”. Nézzük a szélsőséges, ám nagyon tipikus példát. Emberünk megveszi új autóját, és elkezdi használni, csak épp nem törődik vele. Üti, vágja, karcolja, nem kerül ki egy kátyút sem, mosni sem viszi, és a szervizeltetését is elspórolja. Majd eladó sorba kerül a gép, a nepper alkalmazza rajta összes trükkjét, egész pofásra csinosítja – látszólag –, és odaadja az újságírónak. Nem kell leírnom, mi lesz a szakértő véleménye. Nem öregszik szépen, tartósnak se mondja majd, és valahogy a vezetési élmény is olyan hervasztó lesz.

Az érzelmek és sztereotípiák gyakran elvakítják a hozzáértőt is

Persze ez szélsőség, árnyaljuk picit a képet! A tulajdonos úgy hiszi jó gazda, pedig nem tud vezetni, úgy gyilkolja feleslegesen agresszív, vagy szimplán nem tudatos vezetéssel a technikát, ami szerinte bőven a normális használat tárgykörébe tartozik.

Még tovább finomítva virtuális tulajunkat, tegyük fel, hogy gondosan kezeli kincsét, csak túl sok benne a bizalom, és kevés az ellenőrző kedv, más szóval olyan szervizbe viszi, ahol nem bánnak jól a kocsival. Sokan nem gondolják, hogy pár pillanat alatt is mi pusztítást tud végezni a technikán egy kontár, vagy nemtörődöm, esetleg szimplán csak igénytelen, netán főnökei miatt végletekig facsart kapkodó szaki.

Ebből lehet, hogy törésmentes, idős tulajos, keveset futott jóárú „álomautó” lesz

És még a két legnagyobb mumusról nem is beszéltem. Az egyik ugye a baleset, ami a sérülés mértékével egyenes arányban pecsételi meg az autók sorsát. Ha jól rakják össze, még akkor is ott ketyeg sokszor a bomba, ami csak idővel jön elő, mondjuk kifürkészhetetlen apró, hol felbukkanó, majd eltűnő, de rettentő idegesítő hibák formájában. Hány olyan embert ismerek, aki folyton arról panaszkodik, mintha bizonytalan lenne a kocsija nagy sebességnél, elektromos gondokkal küzd, meg minden garnitúra gumija furcsán kopik, és hiába mossa rendesen, egyre több helyen tűnik fel a rozsda. Ők fórumokon szidják a kocsit, pedig ha tudnák, hogy esetleg eltitkoltan törött autót vettek, teljesen más felmenők szerepelnének átkaikban.

Ha óratekeréssel is lehetne indulni, errefelé tarolnának a Tour de France-on

Ugyanígy jár pórul az, akit tekert órás, a valósnál jóval nagyobb futásteljesítményű autó eladásával vernek át. Ő is joggal szidja majd kocsiját, hiszen míg a szomszédnak gondtalanul pörögnek ugyanabba a típusba a kilométerek, addig neki látszólag idő előtt porlad szét a kocsiján minden, dönti anyagi és idegi csődbe, hiába vigyáz rá. Pedig az autója tartósságával a valós futásteljesítményhez mérten nincs semmi gond, csak a manipulált kilométer-számláló szerint nézve.

Hasonló a helyzet akkor is, ha a kilométer-számláló nincs jelentősen manipulálva, csak épp bontott, vagy rossz minőségű utángyártott alkatrészekkel szervizelték az autót.

Jó kezekben a bonyolult, kétes hírű technika is megbízhatóan működhet

Az előbbi történetek pikantériája egyfelől az, hogy nem egyedi esetek, a használt autót vásárlók mindennapos problémái. Másrészről pedig a használtautó tesztekben pont ezek a bizonytalansági faktorok sikkadnak el, pont ezek a fals felhasználói vélemények visznek sokakat az erdőbe, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy használt jármű mit élt át az évek során, és erről senkinek nincs információja, csak azoknak, akik keze alatt öregedett a kocsi. A sok tulaj között elég egy, aki titkolt valamit, vagy elég egy kereskedő, aki „ügyeskedett”. Higgyék el, túl bonyolult és összetett egy autó ahhoz, hogy a szakértő szeme előtt ne maradhasson rejtve valami turpisság. Az avatott szemnek rutint jelentő, egyértelmű, vagy tipikus hibákat minden hozzáértő észreveszi, a gond a többivel van.

Tesztelni zsákutca, hisz jobb mint újkorában – akár pozitívan is lehet bennük csalódni

A negatívumok után egy mondatban játszunk el a gondolattal, és tegyük fel, hogy a tulaj pont úgy kezelte kocsiját, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Ilyenkor meg az átlagosnál jobb minősítést kapunk, tehát a használtteszt legnagyobb kérdése mindig az, hogy sikerül-e egy a korához képest átlagos állapotú autót választani hozzá.

Ezek miatt pedig jó néhány alapvetően nem is rossz konstrukció kerül feketelistára, míg a minden helyen megbízhatónak tartott típussal is sokan befürödnek. Előbbire remek példa a tekert órás, egykor céges autóként nyúzott dízelek rosszhírű piaca, ahol azért remek kocsikat is ki lehet fogni, ha gondos volt a gazdája. Utóbbira tanmese néhány japán márka és jó nevű terepjáró, melyeknél minden tulajdonos és vásárló azzal áltatja magát, hogy strapabíró autóra nem is kell annyira vigyázni és ez a sokadik vevőnél bizony egyszer megbosszulja magát.

Miért vigyázzak rá, ez mindent kibír! – sok megbízható autók legnagyobb ellensége a tévhit

A cikk végén nem árt azért picit helyretenni az előbb leírtakat, főleg a címet, mert nem lenne etikus megvezetéssel vádolni, bűnbakként beállítani azokat a kollégákat, akik segítő szándékkal írják cikkeiket, vagy a fórumozók nagyszámú egybehangzó véleményét semmisnek tekinteni, ugyanakkor ne feledjük, az információk értelmezése, helyén kezelése mindig az Olvasón múlik. A tanulságot már előttem megfogalmazták sokan: mindig állapotot vegyünk, mert a fórumok statisztikái, a használt tesztek sosem szentírások, hiszen gyakran az átlagnak hitt, az ismert pont a szélsőség.

A piac sosem hazudik, a nagyobb kockázatot jól mutatja az értékvesztés is

Én megfejelném azzal, hogy állapotért, előéletért és bizalomért ne legyünk fukarok pénzt kiadni használtautó vásárlásakor sem, mert az előbbiek az esetek döntő többségében megtérülnek, ha pedig objektív véleményt keresnek, érdemes elsőként elolvasni a régi autókról még új korukban írt teszteket, tesztjeinket, mert magáról a konstrukcióról, hogy milyennek kellene lennie, leginkább így kapunk majd valós képet. Mondatomban persze kódolva van egy örök tanulság, hiszen egy használt négykerekű sosem lesz olyan, mint ami épp most gördült ki a szalonból, a piac sosem hazudik, ezt tükrözi az autók értékvesztése is. A tartósság, megbízhatóság, feltételezett életút pedig bár létező fogalom az autóiparban, statisztikailag is kimutatható, csak garancia nincs rá – ez a használtautó-vásárlás örök kockázata.