Carl Benz csak ámulna és bámulna, ha látná, hova fejlődött mára az automobilizmus. Gondolom azon is jócskán meglepődne, hogy manapság minden utca tömve van a motorkocsi konstrukciójából tovább sarjadzott, az eredeti háromkerekűnél nagyságrendekkel - és plusz egy kerékkel - továbbbonyolított mai autókkal. Ám arra tán még jobban rácsodálkozna, hogy az autózás kultusza mára a neves aukciós házak és galériák polcaira is befészkelte magát. Megdöbbentő mennyi, benzingőzzel átitatott ínyenc képzőművészeti tárgy, relikvia gazdagítja a régiségekkel foglalkozó üzletek kínálatát. Vannak olyan aukciós házak, melyek külön, tematikusan árulják az autós történelem rég elfeledett materiális kincseit.

Jöjjenek, nézzék meg Önök is, milyen finomságok közül válogathat az a gazdag gyűjtő, aki kedveli az autókat és kicsit fel szeretné dobni az aktahegyektől roskadozó, személytelen személyi számítógéppel csúfított íróasztalát pár korabeli tárggyal, hogy néha legyen min pihentetnie szemét, megtörve ezzel a hosszú munkanapok monotóniáját.

Egy fémdarab, melyből életre kelt a történelem egy kicsiny részlete

Virtuális kincsvadászatom során az első csábító portéka egy bronzból készült Maserati versenyautó volt. Nem vitás, az fogott meg ebben a decensen fénylő vasdarabban, hogy alkotója milyen lágy, harmonikus ívekkel dolgozott, miközben sikerült megtartania az autó arányait is.

Mi több, a mester gondosan kidolgozta a versenygép jellemző részleteit is. Ez nem kis dolog, főleg annak tükrében, hogy a műremek alig nagyobb egy kilenc Voltos elemnél, és ne feledjük, mikor a bronz Maserati sablonja készült, még híre-hamva sem volt a mai CNC megmunkáló gépeknek.

Pont annyira kidolgozott, hogy jó legyen elmerengni rajta

Ugyanakkor vannak olyan művészek, mint Vincenzo Tabacco, vagy Emmanuel Zurini, akiket inkább a járművek sziluettje inspirál, mintsem az apró részletek. Art déco szobraik légies, egyszerű formái szinte életre keltik a statikus járműveket.

Azt, hogy a gyűjtők milyen nagyra értékelik az ilyen visszafogott alkotásokat, jól mutatja Zurini 1986-ban készített, márvány talapzaton álló, közel 70 centiméter hosszú polírozott bronzból formált Hispano-Suiza karosszéria továbbgondolása, melyért a fanatikusok képesek akár 8500 eurót is fizetni.

Zurini számtalan autót öntött bronzba – felül egy Hispano, alul egy Talbot sziluettje látható

Természetesen autót nem csak bronzból lehet „faragni” - igen kedvelt szobrászanyag az üveg is. Az 1878-ban alapított francia Daum cég különleges kristályüvegből formált autós makett repertoárja mára 37 modellre duzzadt, és olyan legendás típusok gazdagítják, mint a Ferrari 250 GTO, a Chevrolet Corvette Stingray, vagy a Mercedes-Benz 300 SL.

Nem lehetett egyszerű kívül-belül megformálni az Aston Martint

Ráadásul az üvegkészítő mesterek a motor és az utastér részeit is kidolgozzák az üvegtömbökben, így azon különleges vizuális élményben részesül a makettek tulajdonosa, hogy egyszerre láthatja az autók külső és belső részleteit.

Az egyedi flottát 1:20-as és 1:12-es méretarányú járgányok alkotják, melyekből egy-egy régi darab időnként a híres Christie’s aukciós ház kínálatában is felbukkan.

Ha beindulna a Ferrari 250 GTO üveg motorja, biztosan szétvetné a törékeny karosszériát

A kicsinyített hasonmások mellett olykor a jármű egy-egy szép alkatrésze is dekoratív része lehet az enteriőrnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban a régi autók csodaszép hűtődíszeinél, melyek művészi alkotásokká formálásában a legnagyobb úttörő minden bizonnyal René Lalique volt.

Lalique talán legismertebb alkotása az 1928-as, ametiszt üvegből készült ’Spirit of the Wind’

A francia művész a 20-as évek elején különböző fém hűtősapkára fehér, valamint színezett üvegekből kezdett míves szobrokat készíteni. Gazdag vásárlói több mint 30 modellből válogathattak. Portékái pillanatok alatt nagyon népszerűek lettek, mert a gyönyörű optika mellett különleges fényjátékkal kényeztették tulajdonosaikat, ahogy a jármű elején díszelgő üreges üvegből készült hűtődíszeket a fény alulról átjárta.

A korai, második világégést jócskán megelőző, eredeti ’Lalique’ szignós modellek manapság őrült összegekbe kerülnek. Aki ilyet szeretne, több tízezer dollárral a zsebében kell rendelkeznie, hisz a legértékesebb Lalique hűtődíszekért a gyűjtők akár 200000 dollárt is hajlandóak kifizetni.

Kézimunka és valós anyagok = szemet gyönyörködtető műremek

Természetesen a hagyományos, fém hűtődíszekből készültek ritka darabok, vagy kis példányszámban készült márkák díszei is épp oly kedveltek az autós régiségekért rajongók körében, mint üveg társaik.

A gyalogosvédelem mára megölte a míves hűtődíszeket

Engem is hamar meggyőzött erről a Minerva ’Goddess Head’ hűtősapkája, mely a belga márka nyolchengeres AL-szériáját koronázta a 20-as évek végétől egészen a 30-as évek elejéig. Érdekessége ezeknek a Minerva hűtődíszeknek, hogy a gyár sorszámozta őket és mindegyiken rajta volt az alkotó, Pierre de Soete névjegye.

Ekkora autón nem hat bumfordinak a nagy dísz sem

A két világháború között olyannyira nagy presztízsük volt az autós hűtődíszeknek, hogy a szépségversenyeken külön kategóriában díjazták a legszebb modelleket. Az 1920-as Concourse de L’Auto Paris első helyezését például Marcel Bouraine nikkelezett bronzból készült pelikán szobra nyerte, melynek csőrét elefántcsontból faragták.

Nekem már a lentebb látható pelikán is kicsit furcsán hat egy autón, de legjobban az lepett meg, hogy kedvelt állat volt akkoriban a majom is. Vajon miért teszi valaki a közeli rokont a járgánya elejére? Darwinista volt, vagy ezzel figyelmeztette a többi sofőrt, hogy kezdő vezető?

Marcel Bouraine győztes pelikánja és M. Le Verrier majom hűtődísze

Persze vannak olyan gyűjtők, akiknek nem elég pusztán a külcsín, ezért olyan régiségeket vásárolnak, amiknek van valamilyen használati funkciójuk is. Íme, egy fém ceruzahegyező a harmincas évekből.

Ilyen volt egy ceruzahegyező a műanyagvilág előtt

Akik pedig a dohányzás szenvedélyének élnek, azok íróasztalán biztos hasznos tárgy lehet a különleges Dunhill öngyújtó, melynek kézzel festett házán egy sóval hintette versenypályán suhanó Bluebird CN7-es látható Sir Donald Malcolm Campbellel a volánjánál.

Az öngyújtó az 1950-60-as években gyártott Aquarium sorozat ritka darabja, becsült értéke olyan 3000 és 5000 font között van.

A dohányzás káros az egészségre, ám örömteli a gyűjtők számára

Ha már Campbell kapitányról esett szó, igen drága és féltett ereklye a ’BARC Brooklands 120 mérföldes plakettje’, mely büszkén hirdeti, hogy Campbell az 1930. Augusztus 4-én rendezett versenyen Delage sportautójával elérte a 121,47 mérföld/órás sebességet. 1931-ben ez sportteljesítmény olyannyira megihlette Federic Gordon Crosby-t, hogy hozzálátott a híres Brooklands plakett 120, majd később a 130 mérföldes változatának megalkotásához.

A ’fém pecsét’ egyébként mindenkinek járt akár visszamenőleg is, aki akkoriban megfutotta a szóban forgó mágikus sebességeket.

Annak járt, aki átlépte a bűvös sebességhatárt

A híres történettel rendelkező plakettek mellett a „mezei” hűtőrács díszekre is nagy a kereslet sokszínűségük és részlet-gazdag kidolgozásuk miatt. Régen számos klub adott ki ilyen díszeket, hisz nagy divatja volt a hűtőrácson hirdetni, hogy ki melyik autós közösséghez tartozott.

Mint egy háborús veterán, annyi plecsnije van – és lehet nekünk is az asztalon

Sokan szeretik, ha egy műtárgy mozog, működik, és bonyolult mechanikával rendelkezik, egyszóval a technikai bravúr is kell ahhoz, hogy beleszeressenek a régi kincsekbe. Nekik kimeríthetetlen témát jelentenek az autós időmérő szerkezetek.

A minap egy 20-as években, a birminghami Philip Harris and Co. vállalatnál készült köridő számlálót találtam egy hirdetésben, amit feltehetőleg nem kisebb híresség, mint Eddie Ebblewhite, a Brooklands versenypálya hivatalos időmérője használt. Azt pedig, hogy a neves időmérő valóban használt ilyen köridőmérőt úgy bizonyítja az eladó, hogy a szerkezethez jár egy korbeli, fekete-fehér fénykép, amin látható a rajtrácson a versenyautók és a kockás zászlót bűvölő úriember mellett Mr. Ebblewhite is kezében a stopperrel.

A történetük és a hozzá köthető személyek adják a tárgyak értékét

Bár a korai autók műszerfala nem volt agyonbonyolítva a ma megszokott elektronikus funkciókkal, a pontos időt mutató óra már gyakorlatilag az első autókban is megtalálható volt. A jobboldali képen egy 1919-es Rauch&Lang elektromos autó időmérője látható, míg a baloldali fotón egy igen míves tokkal megáldott, 1910-ben készült, 7 köves Waltham óra szerepel. A Waltham márka egyébként azért cseng jól veteránautós körökben, mert modelljeik a 20-as években több híres amerikai autógyártónál, de még a Rolls-Royce-nál is a gyári felszereltség részét képezték. Hogy miért köves a szerkezet?

Nos, a mechanikus órákban drága- és féldrágaköveket használtak a tengelyek csapágyazására, így optimalizálva azok kopását és súrlódási tényezőjét. Eleinte achát, majd rubin-zafír, míg különleges esetben gyémánt szolgált a csapágyazások alapanyagként, aztán az 1920-as években már jóval olcsóbban, és nagy mennyiségben előállítható lett a mesterséges rubin, így az szinte egyeduralkodóvá vált az óragyártók műhelyeiben. A régi időmérők, műszerfalon található műszerek, rádiók komoly értékük miatt kedveltek a kikötői szarkák körében, ezért a rutinosabbak mielőtt beraknák a konténerekbe autóikat, hogy áthajóztassák Amerikából, kiszerelik a járműből azokat és külön postázzák.

Szépek optikailag és technikailag is

Aki pedig a gyerekkori emlékei között szeret nosztalgiázni, annak érdemes a régi játékokból mazsolázni.

Valljuk be, van annak varázsa, ahogy egy régi, háború előtti lemezautó karosszériáját befutja a nemes patina. Öreg játékokat tisztességesen koszolni és festéket finoman itt-ott leütni csak rendes gyerekkezek, a sok játék és az idő vasfoga tud kemény munkával.

Ezt a háború előtti lemezautót Indiában találta egy gyűjtő

Ma is nagyon menők a kis kulccsal felhúzható lemezautók, főleg akkor, ha olyan gumikerekeken gurul, mint ami azon a harmincas években gyártott MG EX127 rekorderjárművön van, melynek eredetijét George Easton kapitány vezette. A H csoportban versenyző MG, vagy becenevén ’Magic Midget’ 750 köbcentis, feltöltött motorjával több sebességrekordot is felállított az 1930-as években.

Egykor játék volt, ma befektetés

Persze, ha régi játékautókról esik szó, nem feledkezhetünk meg a leghíresebb, legnépszerűbb márkáról, a ’Matchboxról’.

Egyes ritka, kis példányszámban gyártott típusaikért a gyűjtők őrült összegeket fizetnek. Külön érdekes lehet a kisautók színe is, hisz nemegyszer egy ritka festésű változat a többszörösét érheti az ugyanolyan, de szokványos dukkózásúnál.

Matchbox mellett számos régi gyártó létezik; ezek például mind Corgi termékek

Azt például tudták, hogy a Matchbox márkanevet a Lesney Products vállalt vezette be 1953-ban azért, mert olyan kis játékautók gyártásába kezdett, amelyek belefértek egy gyufás skatulyába, hogy a gyerekek könnyen magukkal vihessék az iskolába? (Innen jön a márkanév is: angolul a ’matchbox’ szó gyufásdobozt jelent.)

A 181-es sorszámú Dinky bogár ma többszörösét éri, mint új korában

A Matchboxok színe mellett lényeg a méretük is. A vállalat 1955 belevágott egy a szokványos méretnél sokkal nagyobb, úgynevezett ’major scale’ sorozat kidolgozásába, ám végül nem került gyártásba és mindössze pár darab, körülbelül 27 centiméter hosszú Matchbox Quarry Truck-ot csináltak kísérleti jelleggel, ami közül az egyiket a 25. Matchbox Club Convention-on rekord összegért, 10.200 fontért angol adtak el, ami körülbelül 3,6 millió forintnak megfelelő összeget jelent...

Nem méret a lényeg – a nagy Matchbox többet ér, mint egy igazi teherautó

És a cikkben felsorolt apróságok csak néhány cseppjei a relikviák tengerének. Vannak, akik a régi plakátokat, autós festményeket gyűjtik, míg mások a régi autós kellékekért, például piknik szettekért képesek őrült összegeket költeni – és olykor elbukni, hisz mint minden régiség piacon, az autós relikviák kínálatban is gyakoriak a hamisított példányok.

A hozzáértők elképesztő módszerekkel és nem kisebb hozzáértéssel állapítják meg az automobilizmussal kapcsolatos régiségek eredetiségét, vizsgálva azok festését, a felhasznált anyagokat és kidolgozásukat, no meg felkutatva a tárgyak életútját. Képzeljék, azt, hogy régi festék van-e a korabeli játékon a gyűjtők az orrukkal döntik el, mert a régi festékeknek más az illatuk. De egy-egy koros, szépen kimunkált, komoly történettel rendelkező darab megéri a sok fáradozás, mert amellett, hogy igen mutatós dísze lehet az enteriőrnek, jó befektetés is, hisz az áruk az idő múlásával egyre csak emelkedik.