Talán mindannyian jól ismerik a dalszöveg részletét: ”Zene nélkül mit érek én…”. Valószínűleg ugyanezt a kérdést teszik fel a rádiók hangszóróin keresztül hallott részlet után a magukat menőnek érző autók is. Hiszen a lenyűgöző forma, a papíron díszelgő hihetetlen menetteljesítmények mérőszámai mellett mégiscsak a vezetési élmény az elsődleges.

Na és itt jön a lényeg, mert a hihetetlen gyorsulás, a megdöbbentő kanyarsebesség mit sem érne hozzá illő akusztikai aláfestés nélkül. Ki szállna ki akár a legjobb sportautóból is hiányérzet nélkül, ha nem hallaná megszólalni a motor kéjes hangját a tövig nyomott gázpedál mellett?!

Ráadásul ne feledkezzünk el azokról a földi halandókról sem, akik az autón kívül csodálják a működő technikát – hiszen a szemünk által feldolgozott vizuális élmény, az égett gumi és elhasznált benzinelegy illata mellett épp oly fontos a hanghatás, ami ezeket a mérnöki remekműveket kíséri.

Valószínűleg nem túlzok, ha azt állítom, hogy otthon a számítógép előtt az autó hangja által részesülhetünk leginkább abban az élményben, amit ezek a többségünknek elérhetetlen egzotikus szuperautók, vagy régi ritkaságok élményben adni tudnak.

Egy kis koncertfelvétel, kedvcsinálónak:

Milyen érdekesek ezek a számokban gondolkodó, fizikai törvényeket betartó, egyenletek mentén dolgozó mérnökök által készített autók, hisz’ mikor a kész remekművet vizsgáljuk, a leglényegesebb tulajdonságaikat nem lehet objektíven rangsorolni – na jó, azért mi tesztjeink során megpróbáljuk. De talán éppen ez az egészben a szép, hiszen ahogy a jármű formái, úgy a hangja is igen szubjektíven zsűrizhető.

El is vagyunk jócskán kényeztetve motorhang ügyben: ugye nem kell bemutatnom például az amerikai cirkálók alacsony fordulaton szinte hangtalanul járó motorjait, melyek erőteljes gázadásra olyan hangorkánba kezdenek, mintha egész oroszláncsordák szabadulnának ki a motorháztető alól.

Vagy ott vannak az olasz sportautók, melyek rekedtes orgánuma a fordulatszám emelkedésével olyan muzsikává teljesedik ki, hogy hangversenyteremben sem tudnak náluk szebben játszani a szimfonikusok. Ekkor azonban még nem szóltunk a feltöltött motorokról, melyek úgy süvítenek, sziszegnek, mint a legveszedelmesebb hidegvérűek.

Tehát a motorhang szépségében rejtőző szubjektivitást és egyben izgalmas lehetőséget meglovagolva, végre félretéve a műszaki élet racionális elveit, a sikeres televíziós zenei tehetségkutatók mintájára a következő játékot találtam ki Önöknek, kedves olvasók - és nem utolsó sorban szerkesztőségünk lelkes csapata számára.

Ilyen az, amikor egy motor a szó szoros értelemben muzsikál - La Marseillaise:

Az első forduló mezőnye

Már a játék elején sem volt könnyű dolgunk, hiszen rengeteg márka szebbnél-szebb hanggal megáldott modellje közül kellett kiválasztania minden kollegámnak hármat, így jött össze a megmérettetés első körében továbbjutó 15 versenyző.

Annak érdekében, hogy kicsit szűkítsük a kört, illetve közel egyenrangú feltételeket biztosítsunk az autóknak, csakis szériagyártású, utcai, bárminemű tuningtól mentes egyedek közül, ám gyártási évtől teljesen függetlenül válogathattuk ki a legcsábítóbb játékosokat. Íme, a választott tizenötös mezőnyünk, feltüntetve, hogy csapatunkból melyiket ki ajánlotta:

Láthatják, egészen változatos társaság született, igazán érdekes jószágok gyűltek össze. Itt van például a híres zenészcsaládból érkező Ferrari 599 GTO, de vajon mennyit sikerült megörökölnie felmenőinek génjeiből? Kidomborodnak a Ferrari ménesekre jellemző varázslatos dallamok, és továbbjut az első fordulón?

És az abszolút sötét lónak tűnő Tatra 700-as? A mentorok vajon mit szólnak hozzá? Érzik majd a semmitmondó karosszéria és az alatta megbújó 4,4 literes keleti léghűtéses V8-as furcsa kettősségének izgalmas elegyét? Rövidesen kiderül!

Vagy ott van a Pagani Zonda F – a lenyűgöző külső megvezeti majd a bírákat? Mert a külcsín alapján kétségtelenül az Autó Pult színpadán a helye, de ne feledjük, ez egy zenei tehetségkutató, s itt mégis csak a hang számít – vajon ezen a téren is sikeres lesz?

Az első felvonás végén muszáj pár szóban megemlékeznünk néhány érdekességről. Például megdöbbentő módon a tizenötbe nem került egyetlen selymes hangú luxuslimuzin sem. Pedig a hangtalan suhanás, az erőlködésmentes dorombolás is lenyűgöző hangélmény a maga módján. Aztán utólag szintén furcsán hat, hogy végül nem számolt senki az utcai raliautókkal, pedig az elején felvetődtek az Audi V8-asai mellett a japán és olasz négyhengeresek is – talán azért vetettük el őket, mert nem nagyon találtunk gyári kipufogórendszerrel is megfelelően sokkoló videókat.

És a barátságos, vagy időnként mulatságos koncertet dalolók?! Bevallom őszintén, nekem egyre jobban hiányzik a sorból egy kétütemű, vagy mondjuk egy csörgő hangú Bogár.

Ám a múlton már kár rágódnunk; majd talán legközelebb! A jövőt illetően pedig a cikksorozat következő részében minden mentor részletesen bemutatja istállóját, kivillantják képességeiket a versenyzők, és indul a szavazás a tíz továbbjutóból.

Addig is, kedvcsinálónak meghívtunk pár profi fellépőt azokból, akik most nem kerültek be a játékba. Elsőként az Autó Pult színpadán fogadják szeretettel a Ferrari F40 műsorszámát!

Sztárunk a dalban igyekszik megmutatni mindent, ami a műfajban csemegének számít – alapjáraton hozza a rakoncátlan, időnként lefulladásba hajló, a kihegyezett versenyautókra jellemző hangokat; a váltást hangos csattanással adja hallgatósága tudtára, később túráztatva és kicsit bemelegedve ércesen morog, majd „üzemi fordulatszámon” olyan ordításba kezd, ami egy igazi versenyautóhoz illik. Nézzük csak:

Persze nincs tehetségkutató duett nélkül, s ezt tudjuk mi is, így mai cikkünk utolsó előtti párosa – egy Mustang és egy Trans-Am! Mindkettő érces, férfias hanggal rendelkezik; persze ki nem találják, igazi V8-asok ők a javukból! Amit érdemes fülelnünk, az a gyorsulás utáni gázelvételnél hallható hörgés - zseniális.

Az est fénypontja legyen egy igazi klasszikus; bizonyára nagyon sokan ismerik Önök közül a híres "C'était un Rendezvous" című 1976-os rövidfilmet, amely nem szól másról, mint közel 9 percnyi féktelen hajnali száguldásról Párizs utcáin. S hogy milyen autót látnak, illetve hallanak?

Elárulom: a lúdbőröztető hangélmény egy Ferrari 275 GTB-től származik, míg a film készítője, Claude Lelouch saját, V8-as Mercedes-Benz 450 SEL 6.9-esével vette fel a jelenetet. Ismerjük el, kitűnő munkát végzett. Hallgassák hát szeretettel! Ígérjük, rövidesen érkezünk a második fordulóval!