A gazdasági válság talán egyetlen iparágat sem viselt meg annyira, mint az autógyártást, ám napjainkban immáron bizonyítást nyert, hogy az elkötelezettség, és az ügybe vetett hit bizony mindig meghozza a várt eredményt. Bizonyára mindenki emlékszik még arra, amikor a döntéshozók nagyjai George W. Bush rosszallását kiváltva magánrepülőgépekkel érkeztek Washingtonba, hogy közvetve saját kizsigerelt munkavállalóiktól kérjenek segítséget az irhájuk megmentésére.

Talán nem is volt meglepő, hogy a kiváltott ellenszenv, és az átalakult piaci környezet is az utolsó koporsószeg beütésére emelte a kalapácsot, de látván azt, hogy a kapzsi, Armani öltönyös urak zsebében munkavállalók milliói is nyögik a terheket, Barack Obama nem csak a nemzeti öntudat építése miatt döntött úgy, hogy az autógyártás megmentésére siet.

A GM újjászületése pedig szinte meseszerű volt, s ennek hatásait lassan Európa is megérzi, de leginkább mégis az a tanulságos, ahogy a középosztálynak az elkeseredettség időszakában úgy sikerült pozitív üzenetekkel jócskán tarkított reményt adni, hogy az a válságos időszakban is sikerre vezetett.

Magyarán a nemzeti öntudatra csupán ideológiák mentén való építés nem több üres szavaknál, de állíthatunk a dolgozni tudó, és akaró emberek elé megmászhatatlannak tűnő hegyeket is, a lehetőség nyitottságával semmi sem állhat az útjukba, miközben csupán az egységes tettrekészséghez irigylésre méltó hazaszeretet társulhat.