Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Korábban már szóltunk néhány szót arról, hogy rossz autó nem is létezik, hiszen egy tárgy nem az objektív jellemzőitől szegődik valódi társunkul, hanem attól, ahogy azt élettel töltjük meg. A furcsa pedig az, hogy az igazán értékes autókat a média a lehető legritkábban világítja meg ebből a szemszögből, mivel egyrészt jellemzően nincs is lehetőség ráhangolódni az autó valódi lényére, másrészt a luxus, a sebesség, a csúcstechnika, vagy éppen az átlagemberek számára letaglózó ár gyakorta tereli el a figyelmet azokról a momentumokról, amik pedig valóban számítanának.

Éppen ezért különc az a kis reklámfilm, amire a napokban bukkantunk, hiszen a rövidke felvétel a Porschék esetében kissé szokatlan végén ragadja meg a szálat. Noha a német gyártó marketingesei is rendszerint vérprofik, sőt, a múzeum kapcsán pedzegetett alkotásaik gyakorta még a reklámértéktől eltekintve, önmagukban is szórakoztatóak, ez esetben mégis az Észak-Amerikai képviselet által kiírt „My Daily Magic” elnevezésű verseny külsős győztesével állunk szemben.