Emlékszem, hogy az egyetemi éveink alatt a legnagyobb élményt az jelentette, amikor a matematika és mechanika, no meg a hő- és áramlástan végtelenül száraz és elmondhatatlanul magasnak tetsző akadályait megugrottuk, végre betehettük a lábunkat a laborba, ahol a sok nyers számból végre alkatrészek, majd motorok és autók lehettek.
Ekkor éreztük ugyanis először, hogy a sok munkának előbb-utóbb beérik a gyümölcse, s a mérnökpalánta végre kezd részévé válni annak a világnak, amiről korábban csak álmodozni mert. Nem meglepő hát, hogy a kis pincehelyiség a szemünkben óriássá nőtte ki magát, igaz, az még mindig olyan messze volt a General Motors napokban bemutatott komplexumától, mint Makó Jeruzsálemtől. A világ egyik legnagyobb tesztelési központja ugyan Kínában létesült, de annak nem csak a módfelett jelentős piac szempontjából, de globális szinten is jelentősége van.
A következőkben ugyan magam is elkezdek számokkal dobálózni, de ígérem, hogy nem fogom Önöket halálra untatni, inkább tessenek egy pillanatra a székek karfájába kapaszkodni! Az amerikai óriás partnereivel összefogva (SAIC, Shanghai GM, Pan Asia Technical Automotive Center) mintegy 253 millió dollár beruházásával (5,566*1010 Ft) 5,67 négyzetkilométeres területen egy 60 kilométeres pályát épített, amihez 23.000 négyzetméternyi labort és kiszolgáló épületet húztak fel. A létesítményben egyidejűleg 140 jármű próbatételére is lehetőség nyílik, s a tesztalanyok évente legkevesebb 20 millió kilométert hagynak majd a hátuk mögött.
Ki itt belépsz..
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – állhatna a figyelmeztető felirat minden a kapun belépő autó előtt, hiszen a nagysebességű oválon, a menetdinamikai jellemzőket vizsgáló szakaszokon, rázóköveken, és minden egyéb körülményt és szituációt modellezni képes pályákon a legmodernebb diagnosztikai eszközök figyelő tekintete előtt hiba nem maradhat feltáratlanul. Ami persze egy autónak maga a pokol, az a mérnököknek, konstruktőröknek sokkal inkább a Paradicsom.