Egyre nagyobb problémát jelent manapság a hulladékgazdálkodás, hazánknak pedig ezen a fronton bizony van mit behoznia a fejlettebb országokkal összehasonlítva. A múlt héten egy kimondottan izgalmas és aktuális sajtótájékoztatóra kaptunk meghívást, ahol a gumiabroncsok újrahasznosítása volt a középpontban.

Minél fejlettebb az infrastruktúra, és minél több gépjármű közlekedik útjainkon, úgy egyre nagyobb szennyezést produkálnak a levetett gumiabroncsok. S hogy mit lehet velük csinálni? Leginkább újrahasznosítani őket. Hazánk legnagyobb, gumiabroncs újrahasznosítással foglalkozó vállalata az újszilvási székhelyű Euro Rubber Kft, mi pedig épp itt tettünk látogatást, és közvetlenül láthattuk, hogy miként zajlik a procedúra. Gondolhatják, a telephelyen óriási kupacokban álltak a lehasznált abroncsok, amelyek a kiválogatást követően bezúzásra várnak. A jobb minőségű, ’érzékenyebb’ végtermékekhez 6 évnél fiatalabb abroncsokat hasznosítanak csak újra, de persze az öregebb abroncsoknak is megvan a helyük. És hogyan zajlik mindez? Gyakorlatilag leőrlik őket.

A méretes, és rendkívül hangosan dolgozó gépek először 10-15 centiméteres darabokra ’zúzzák’ az abroncsokat, ezután pedig 8 mm alá aprítják őket az előaprító és őrlő gépsorok. A gumidarabokra természetesen további kínzás vár: a megrendelői igényektől függően 2-4 mm-es, 1-2 mm-es, 0,5-1 mm közötti, mi több, akár 0,4 mm alatti apró szemcsék készülnek, amelyek 1 tonnás ’big bag’ zsákokban kerülnek eltárolásra. Az őrlemény különben szinte teljesen ’tiszta’, az abroncsokból az acélt ugyanis gondosan kiválasztják a gépek. Az újszilvási cégnél nem csak az őrlemény gyártása, hanem K+F tevékenység is zajlik, hogy minél több felhasználási területet lehessen találni a gumiőrleményre.

Mily meglepő, az egyik felhasználási irány éppen a gumiabroncsgyártás. Már szinte az összes nagyobb abroncsgyártó kísérletezik az őrlemény újrahasznosításával: az új gumiabroncsok esetében egy bizonyos százalékban felhasznált újrahasznosított gumi állítólag semmivel sem csökkenti az új abroncsok tulajdonságit. Az őrleményre pedig bizony szükség van, a kaucsukfák ugyanis erősen korlátozottak, és tudni érdemes, hogy esetükben 18 éves újratermelési időszakról beszélhetünk, amit a gazdaság gyakorlatilag nem képes követni. A gyártók persze ragaszkodnak hozzá, hogy az újrahasznosító márkánként válassza szét az abroncsokat, így a készítők ’saját anyagból’ dolgozhatnak.

Az gumigyártók persze további megoldásokat is keresnek a jövő abroncsaihoz, de nem kérdés, hogy a zöld, vagyis a fenntartható abroncs jelenti a jövőt. Az egyik érdekes fejlesztési irány különben a gyermekláncfű, aminek nedve ugyanúgy felhasználható, mint a kaucsukfájáé, miközben a kisebb mennyiségre a biomolekuláris szerkezet megváltoztatása jelenthet gyógyírt. Visszatérve az újrahasznosított őrleményre, érdekes módon az építőiparban szintén komoly szerepet kaphat a gumitörmelék: a K+F tevékenységek továbbra is gőzerővel folynak, ám bizonyos építőelemeknél, és például a gátépítésnél már bizonyítottan hatékonyan használható az újrafelhasznált gumi. És van még egy terület, ahol már bizonyított: az útépítésről, pontosabban a gumibitumenes aszfaltról van szó.

Az Egyesült Államokban már régóta dolgoznak az útépítők gumibitumenes aszfalttal, az eddigi tapasztalatok pedig különösen jó strapabíróságról, kiemelkedő tapadásról és jó ár/érték arányról szólnak, ráadásul az újrahasznosítás lévén meglehetősen környezetbarát technikáról beszélhetünk. Az amerikai gumibitumen állaga viszont sajnos más, mint a hagyományos aszfaltoknál használt bitumené, ami speciális infrastruktúrát és receptúrát igényel, továbbá nehézkes a szállítása. Gyógyírként a Mol Nyrt. egy új megoldást fejlesztett ki a Pannonia Egyetem segítségével: megszületett egy új hazai levédett termék, a ’hagyományos’ bitumen állagának megfelelő, és ahhoz hasonlóan felhasználható gumival modifikált bitumen, amely már bizonyított, műszaki engedéllyel is rendelkezik, és csupán miniszteri jóváhagyásra vár.

A hazai fejlesztés élesben is bizonyította rátermettségét, ugyanis a néhány rövidebb tesztszakasz után (van olyan, ami 9 éves, és hibátlan) nemrégiben elkészült az első komolyabb beruházás belőle, ami a mérések szerint remek kvalitásokról tett tanúbizonyságot. A 3121-es számú út Jánoshida és Jászboldogháza közötti 8,4 kilométer hosszú szakaszát mi is meglátogattuk. A gumibitumennel kevert kopórétegnél a 260-280 tonna gumibitumenhez 50 tonna jó minőségű gumiőrlemény került felhasználásra, ami a Continental által begyűjtött 10 ezer darab gumiabroncs újrahasznosításából készült. Mivel nem vagyok aszfaltszakértő, a homogén és sima felületen kívül semmi okosat nem állapíthatok meg, a vizsgálatok viszont bebizonyították, hogy kimondottan jó az új út kopásállósága, s a nyomvályúkkal szemben is ellenállóbb a hagyományos aszfaltnál.

A Mol Nyrt. szakértője szerint ez nem véletlen, ugyanis a gumibitumenes aszfalt minden tekintetben jobban vizsgázik a ’hagyományos’ normál útépítési bitumennél, amit az országúti építkezésnél hazánkban általában használni szoktak, mi több, kvalitásait tekintve sok szempontból megközelíti, néhány szempontból pedig túl is szárnyalja az autópályákon használatos ’prémium’ bitumenes aszfaltot. Előnyihez tartozik például a kiváló hidegállóság, az alacsonyabb közlekedési zaj (kívülről akár -3 decibel), vagy a rövidebb fékút. Utóbbi szempont ráadásul közel sem elhanyagolható, hiszen száraz körülmények között 100 km/h-ról például a tesztek alapján egyazon gépjármű esetében 10 százalékos, vagyis 3-4 méteres fékútcsökkenésről lehet beszámolni, és nedves úton is akár 3-5 százalékos javulásról beszélhetünk, amely számok már bőven a mérési hibahatáron kívül esnek.

A tartósság legalább ennyire meggyőző: a normál aszfalt nagy terhelésnél körülbelül 10 éves élettartamánál akár 5-6 évnél többről beszélhetünk, ami javítaná az útépítés hatékonyságát, így pedig hosszú távon csökkentené a karbantartási költségeket, amire bizony komoly szükség lenne, a mintegy 32 ezer kilométernyi magyarországi úthálózat 50 százaléka ugyanis kimondottan rossz állapotban van a felületépség szempontjából.

Az új fejlesztés ára persze rendkívül fontos szempont a hazai útfelújításos munkálatok rendkívüli árérzékenységére való tekintettel (mint megtudtuk, gyakorlatilag sajnos kizárólag az ár számít a projektek elfogadásakor), de ezen a téren sem kell félteni a gumibitument, ugyanis a Mol a normál bitumennél legfeljebb 1-2 százalékkal drágábban ajánlja ki portékáját, vagyis az újdonság a prémium bitumennél lényegesen olcsóbb.

A sajtótájékoztatóra ellátogatott szakemberek véleménye szerint az új, gumival modifikált bitumen megreformálhatja az aszfaltozást, így pedig az újrahasznosítás környezetvédelmi előnyei mellett két legyet is üthet egy csapásra. Mindezek ellenére hiába várjuk, hogy mostantól minden hazai útfelújítás ilyen jó minőségű, biztonságos és tartós aszfalttal készüljön.

Ebben sajnos különféle érdekek ütközése, állami döntések lassúsága és sokszor nem megfelelő megalapozottsága, továbbá a már említett fokozott árérzékenység is szerepet játszik, de a sikerhez persze elengedhetetlen lenne a már korábban említett miniszteri jóváhagyás is, ami bár folyamatban van, de a ’gépezet’ igencsak lassan dolgozik.

A fentiek alapján az már szinte mellékes, hogy jelen pillanatban a gumival modifikált bitumen gyártási mennyiségével is gondok lennének. A Mol zalai finomítójának prototípus üzeme a mostani kihasználtság mellett a hazánkban éves szinten általánosan útfelújításra felhasznált bitumennek mintegy 5 százalékát tudja fedezni, amit a jelenlegi üzemben maximum 10 százalékig lehetne emelni.

Ám ha kell, a Mol szakértője szerint akár 2-3 éven belül fel tudnának építeni egy akkora üzemet, ami akár a hazai éves útfelújításhoz szükséges bitumen 100 százalékát is képes lenne kiszolgálni.

És bármennyire is meglepő, a hazánkban évente levetett gumiabroncs-mennyiség állítólag még ezt a szükségletet is bőven lenne képes fedezni, vagyis elképzelhetik, hogy újrahasznosítás nélkül mekkora környezetterhelési problémát jelentenének az elhasznált gumiabroncsok, és hogy milyen nagy potenciál van az újrahasznosításukban.