Idén volt szerencsém ellátogatni a világ egyik legszínvonalasabb autóipari rendezvényére, a Frankfurti Autószalonra. Mivel csupán néhány napja csatlakoztam az Autó Pult csapatához, mindezt még nem sajtós munkatársként, hanem egy egyszerű autórajongóként tettem meg.

Tavaly már eljutottam a Genfi Autószalonra, ezért úgy döntöttünk állandó társammal, testvéremmel, hogy a változatosság kedvéért idén a Frankfurtban megrendezett autókiállítást fogjuk meglátogatni. Sajnos úgy alakult, hogy csak hétvégi napokat tudtunk választani, ráadásul a nálunk szokásos két éjszaka helyett ezúttal hármat kellett ott töltenünk - mint később kiderült, nagy szerencsénkre.

Az első nap a szalonon (amit eredetileg utolsónak is terveztünk) szépen indult. Már a parkolóban láthattunk olyan gépcsodákat, melyekkel az utcán nem sok esélyünk lenne találkozni. Újdonsült kollégáim elöljáróban felkészítettek a sok csarnok által jó pár részre szabdalt kiállítás összevisszaságára, ezért amikor kezembe vettem a helyszín térképét, nem lepődtem meg, s inkább megkerestem a legközelebbi helyet, ahol végre autókat láthatunk. Az 1-es csarnok: Mercedes-Benz. Jobban nem is kezdődhetne, gondoltam akkor.

Eszméletlen mennyiségű ember

Az első kétségek akkor merültek fel bennem, amikor a papíron hozzánk legközelebbi standhoz is 5-10 percet kellett sétálnunk és keresgélnünk, mindezt persze tetemes mennyiségű ember kavalkádjában, amely az idő előrehaladtával egyre csak nőtt. Ez azonban semmiség volt ahhoz képest, ami a Mercedes kiállítótermében várt. Férfiak, nők és gyerekek végeláthatatlan hömpölygő tömege várt minket már a kapuban. A genfi kiállítás szabadsága után ez maga volt a pokol, amire sehogy nem lehet felkészülni. Az első kétségbeesés után azért nekiveselkedtünk, hogy végre autókat is láthassunk és fogdoshassunk, de nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ez nem volt könnyű feladat. Egy-egy fényképért szabályosan meg kellett küzdenünk, hogy legalább az autó egy kis részlete látható legyen.

Sebaj, gondoltam magamban, majd az új S-osztály kárpótol bennünket. Sajnos nem így történt. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a három kiállított autó egyikébe sem lehet beszállni az egyszerű emberfiának, amit mi felháborítónak találtunk, tekintettel arra, hogy az egyik legnagyobb szabású rendezvényről beszélünk, ráadásul a gyártó saját hazájában. Hogy mondjak valami bíztatót is, szinte minden más típusba bebocsátást nyerhettünk, már ha sikerült a közelükbe kerülni. Mindentől függetlenül a hangulat utánozhatatlan, és a komoly igényességgel és odafigyeléssel kialakított dekoráció lélegzetelállító volt, ahogyan az is, amint egy nagy kifutón folyamatosan mozgatták az autókat. Meglepődve tapasztaltuk, hogy két és fél órát töltöttünk el az egyes csarnokban, és ekkor már tudtuk, hogy a következő (egyébként városnézésre szánt) napunkat is itt fogjuk tölteni.

Ebbe bele lehetett ülni

Senkinek nem szeretném elvenni a kedvét: a nagyobb csarnokok, ahol több gyártó képviseltette magát, sokkal élhetőbbek voltak. Jobban eloszlott a tömeg, és az autókhoz is kényelmesebben oda lehetett férni, bár a fényképezés továbbra is embert próbáló feladatnak bizonyult. Nem térnék ki minden márka standjára külön-külön, mert egyértelmű, hogy mindegyik gyártó kellő odafigyelést fordít ezeknek a megtervezésére, és egy-két ergonómiai hiba vagy hiányosság kivételével sehol nem tapasztaltunk ordító bakikat.

Ha már Németországban járunk, akkor azért említést érdemel még az Audi és a BMW is. Mind a kettő a Mercedeshez hasonlóan külön légtérben rendezte be a saját standját. A propelleres márka kiállítóterme lélegzetelállító volt; talán nem is azért, mert kiemelkedő ötleteket tartalmazott, hanem inkább azért, mert a bajorok tökéletesen tudták összehangolni az autóik által képviselt filozófiát a csarnok formatervével, ezzel kiemelkedő összhangot teremtve számomra a kiállított járművek és környezetük között. És arról még említést sem tettem, hogy az emberek feje felett futó „autópályán” folyamatos volt a forgalom, ezzel (például egy M-es modell esetében) csodás hangélményt nyújtva a nézelődőknek.

Megijedtünk a sor láttán

A négykarikás gyártónál első körben a felháborodásé volt a főszerep, amely a csarnok előtt kígyózó sort látva fogta el az embert. Természetesen azért hamar lehiggadtak a kedélyek, ugyanis az először lehetetlennek tűnő bejutást sikerült 10 perces sorban állás után abszolválni. Ez sem volt kellemes az esős időben, mégis érthető a biztonsági okok miatt. A sikeres belépést követően viszont csak ámultunk és bámultunk.

A nagy hármas közül az Audi volt az egyetlen, ahol a tanulmányautók kivételével minden modellbe bebocsátást nyerhettek az emberek. Ez az élmény párosult a kiemelkedően fantáziadús berendezéssel, amely egy fejjel lefelé fordított metropoliszt ábrázolt a tetőről lelógatva. Kétségtelenül a szalon egyik legnagyobb ráfordítással kialakított helyszíne volt ez, és sokak számára a legszebb is. Engem is lenyűgözött, bár a sötétség és az alacsony belmagasság miatt kissé bezártság érzetem támadt itt. Azt hiszem, az eszméletlen mennyiségű embert már nem is kell említenem...

Ilyen részletfotókkal kellett beérnünk

A lenyűgöző dolgok mellett voltak negatív élményeink is. A gyártó nevét nem említve volt olyan, aki gyakorlatilag direkt lehetetlenné tette, hogy az egyszerű halandók élvezhessék csodálatos talján sportautóit, amelyek talán a világ legnagyobb rajongótáborával büszkélkedhetnek. A 'belső berkekből' nagymértékű arroganciával és nagyképűséggel tekintettek ki a kordonok mögött álló emberekre, akik csak lefényképezni szerették volna a gyönyörű autókat. Persze erről nem a járművek tehetnek, mégis sok emberben unszimpátiát válthat ki a márkával szemben ez a fajta viselkedés.

Említést érdemel még a személyzet is, amely az előbb leírt esettől eltekintve mindenhol nagyon segítőkész és attraktív volt. Azt azért hozzá kell tenni, hogy néhány hölgy munkatárs hozzá nem értése meglepő lehetett, azonban általában szépséggel kompenzálták hibájukat, amiért természetesen mi nem haragudtunk. Ettől függetlenül, ami kérdés bennünk felmerült, azt valahogy meg tudták válaszolni, mi pedig egyszer sem maradtunk tudatlanul.

Az elkerített autókat könnyebb volt fotózni

Összességében elmondhatom, hogy voltak olyan pillanatok, amikor a legszívesebben azt mondtam volna, hogy most volt elég, nem bírom tovább ezt a tömeget, de visszagondolva kilátogatás (és kivárva a záróra közeledtével a hirtelen kiürülést) óriási élményt jelentett számomra, fanatikus autórajongóként. Szívből ajánlom tehát mindenkinek, akit megfertőzött a benzingőz, és egy felejthetetlen tapasztalattal szeretne gazdagodni.