Technokrata vagyok, mindig is érdekelt, mi bújik meg a lemez alatt, hogyan működik a 21. század egyik mozgatórugója, az autó. Emellett nagy kedvelője vagyok az új, szellemes megoldásoknak, így az alternatív üzemanyagoknak is, amelyekről sajnálatos módon úgy tűnik, itthon le kell mondanunk.

Az idősebbek jól tudják, régen nem volt túl nagy választék a töltőállomásokon, lehetett két-háromféle benzint és gázolajat kapni, slussz, ennyi volt a kínálat. Persze ma már más a helyzet, számos kúton kínálnak prémium benzint vagy jobb minőségű gázolajat, télen kevésbé dermedő, az évszakhoz fejlesztett dízelt és sorolhatnám, de jellemzően már nem nehéz az autógázos élet sem a kiépített hálózatnak köszönhetően, ráadásul már a bioetanol is gyakorlatilag mindenütt megtalálható.

Persze kérdés, hogy szükségünk van-e alternatív energiákra az autózás terén? Összetett dolog, az egyszer biztos, ahogy az is, hogy bizony, szükség van vagy szükség lesz rájuk. A kőolajból nyert benzin és gázolaj ugyanis az egyre apadó készletek miatt árával veheti majd el sokak kedvét az autózástól, ráadásul jelentősebb károsanyag-kibocsátás jelenléte mellett. Épp erre kínálnának gyógyírt az alternatív üzemanyagok, amelyek sok esetben összetételük révén tisztább kipufogógázt eredményeznek és részben megújuló energiaként gondolhatunk rájuk.

Noha a biodízel nem is jellemző Európára, a Dél-Amerikában roppant elterjedt bioetanol egyre népszerűbb és vannak országok – főként a mediterrán államokra gondolok –, ahol az autógáz, azaz az LPG hódít, ugyanígy a nagynyomású gázos CNG rendszerekről sem feledkezhetünk meg. Aztán a jövő lehetőségeire szintén gondolnunk kell, példának okáért az Audi baktériumokkal állítana elő széndioxidból mesterséges üzemanyagot, amely ugyancsak jól mutatja, hogy a belsőégésű motorok még sokáig nem maradnak táplálék nélkül.

Elvégre a 21. században élünk, az alternatív energiaforrásoknak dübörögniük kell, a fejlesztések és újabb ötletek szükségessége megkérdőjelezhetetlen. Külföldön. Ugyanis az utóbbi egy-két évben meghozott döntések, az aktuális kormány gesztusai és tervei más irányt diktálnak, sajnos hazánkban a jövő szempontjából nélkülözhetetlen alternatív üzemanyagok kutyaszorítóban vannak, az ország vezetése gyakorlatilag megfojtja őket.

Első körben nézzük a bioetanolt, hiszen a magyar gazdaság szempontjából talán az E85 és az őt használó autók szomorú sorsa a legelkeserítőbb. Noha a 95-ös motorbenzin a szabványok szerint minimum 4,4 %-os etanol tartalommal kell, hogy rendelkezzen, Németországban ezt a típust már az E10 nevű üzemanyag váltotta ki, azaz a 10 %-os etanolt tartalmazó benzin. A 2008-as és 2009-es években egyértelműen növekvő kereslettel büszkélkedhetett itthon a megújuló energiaforrásként betörő E85, ami a tapasztalt túlfogyasztás ellenére még mindig markáns, mintegy 30-40 %-os árelőnyével sokak érdeklődését felkeltette.

Ráadásul nem csupán a gyárilag vagy utólagosan átalakított autókba locsolták az emberek kedvvel a bioetanolt, hanem tapasztalatok alapján számolt arányban hagyományos benzinüzemű autókba is, így a kereslet növekedésével az etanol még nagyobb szeletet haraphatott ki a piacból. Ez egyrészt jó volt a gazdaságnak is, hiszen a mezőgazdaság élénkült a duzzadó igények miatt, ezzel együtt pedig beruházások, befektetések formájában további pluszokat jegyezhetünk fel és akkor még a benzinhez képest mintegy 60 %-kal alacsonyabb széndioxid-kibocsátásról nem is beszéltünk.

Mivel az Európai Unió megszabja az aktuális megújuló energiák felhasználásának arányát, az E85 mindenképp jól jött, cserébe a nem fosszilis tartalom nem kapott jövedéki adóterhet, csupán a 15 %-nyi benzint sarcolták meg. Ezt a folyamatot torpedózta meg a kormány 2011-ben egy törvény segítségével, amely szerint literenként az etanol 40 Ft-os adótartalommal terhelődik.

Ez volt az a lépés, amely egy csapásra eltüntette a korábban említett, alacsonyabb árból és túlfogyasztásból számolt előnyt. Mindez nem csupán a felhasznált mennyiséget és az igényt tépázta meg azóta, hanem az ország egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatát is.

A szavak helyett beszéljenek a mindent elmondó számok: 2010-ben a 19,2 Ft-os literenkénti jövedéki adóval terhelt és 8 forint áfával sarcolt E85-ből 36,2 millió liter fogyott el, aminek hála az ország a összesen 2,5 milliárd forintot tehetett zsebre. 2011-ben már 39,2 millió litert tankoltunk itthon, immáron 23,9 Ft-os jövedéki adóval és 63 Ft-os áfával, ennek eredményeképp 3,4 milliárdos bevételt termelve az államnak. A nagy törés 2012-ben következett be, egyértelműen a jövedéki adó megbolygatásának köszönhetően. Ugyan a Nemzetgazdasági Minisztérium csupán az első 8 hónap számaival tudott szolgálni, éves szintre vetítve siralmas szituációt láthatunk.

A teljes évre kalkulált eladott mennyiség 3,6 millió liter, azaz kevesebb, mint a tizede az eddig értékesített mennyiségnek. Ezt pedig a bevételi oldal ugyancsak megsínyli, ugyanis a drasztikusan csökkent kereslet miatt még a 77,5 forintos jövedéki adóval és a 72 forintos áfával is csupán 0,5 milliárd forintnyi adóbevétel üti az állam markát. Bizony, a fegyver visszafele sült el és a nagyobb arányú adótartalom ellenére a bevétel csupán a töredéke a korábban eladott mennyiségből befolyónak.

Hazánkban a másik nagyobb, az etanolénál jóval nagyobb múltra visszatekintő autógáz, azaz LPG is nagy veszélyben van. Habár a gázos rendszerek beépítése Magyarországon népszerű, a régebbi szokásokkal ellentétben már nem kell az utólagos rendszerek beépítését végző műhelyekre hagyatkoznunk, a gyártók sokkal kifinomultabb és garanciális megoldást kínálnak a gyári szettek formájában. Utóbbi tény ugyancsak mutatja, hogy az autóipar nem szab gátat a fejlődésnek, hiszen számos konstruktőr kínál E85 vagy autógáz használatára alkalmas gyári modellt.

Az etanol 2011-es kivégzése után szinte pontosan egy évvel az LPG-t megsarcoló tervek kerültek napvilágra, amelyek szerint a kormány két lépcsőben, 50-50 %-kal emelné meg az autógáz jövedéki adóját, ami gyakorlatilag képes lesz teljesen megfullasztani az LPG terjedését. Azt tudni kell a történethez, hogy az autógáz esetében nem literenként kell jövedéki adót fizetni, hanem tonnánként sarcolják azt, de az egyszerűség és a könnyebb értelmezhetőség miatt egyszerűbb, ha literenkénti árakkal számolunk.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi, bruttó 33,5 Ft-tal terhelt LPG adója 2013. január 1-től 50,2 forint lesz, májustól 75,3. Még nem tiszta a kétlépcsős emelés menete, a jobbik verzió szerint ugyanis a második alkalommal is ugyanannyival emelnének, mint elsőre, ám még ekkor is 66,9 Ft-os adóval számolhatunk, azaz minimum 33,4 forintos drágulást szenved el az autógáz literje.

Ez nem kevés, ráadásul arra már biztosan elég, hogy a benzines üzemhez képest már biztosan ne érje meg sem gyárilag gázos autót vásárolni, sem átépíttetni, mivel a plusz költség már soha nem fog tudni megtérülni.

A CNG-ről pedig már nem is érdemes beszélni. Többek között az Opel – nyilván nem véletlenül – kínált itthon is korábban nagynyomású gázzal üzemelő Zafirát, azonban a forgalmazónak sincs értelme bajlódnia ilyesmivel, egyszerűen hazánkban mindösszesen Győrben és Szegen tankolható ez az üzemanyagtípus nyilvános kúton, így nem életképes ilyen üzemanyaggal is hajtható autóba ruházni.

Jól és egyértelműen láthatjuk, hogy a helyzet Magyarországon siralmas. Míg a példaértékű Németországban a bioetanol, a CNG közkedvelt és egyre elterjedtebb, az Európában LPG-t preferáló országokban pedig szintén hódít az alternatív üzemanyag, addig hazánkban sorra zárulnak be előttünk a kapuk. Mindez ráadásul nem csupán az olcsóbb és környezettudatosabb autózást előtérbe helyezők szempontjából rossz hír, hanem a gazdaságra ugyancsak roppant kedvezőtlenül hat.

Ennek tükrében arra már nem is merünk számítani, hogy például az Audi ígéretesnek mutatkozó mesterséges üzemanyagából tankolhatunk itthon a jövőben.