Fővárosunk közlekedése ezer sebből vérzik, és vannak olyan sebek, amikkel még a kiérkező mentősök sem tudnak mit kezdeni. Például nincs rá semmilyen orvosság, hogy a belső kerületek zömében kész kihívás a parkolás, akár rövid időre is, vagy úgy, hogy a sofőr nem hagyja el a járművet, netán kék-piros villogó van rajta.

Joggal zárhatnánk rövidre a témát azzal, hogy ez a forgalomszabályozás modernkori vívmánya, hiszen ha csökkentjük a főváros belső, nagy forgalmú, zsúfolt kerületeiben a parkolóhelyek számát, és bevezetünk jó drága parkolási díjakat, értelmezhetetlenül széles járdákat, trendi kiülős placcokat, sanyargatunk fákat rabságban, az ott lakóknak pedig bizonyos feltételek mellett ingyen biztosítjuk a parkolást, azzal nagyot lépünk előre, ám a valóság ennél sokkal árnyaltabb.

Ritka pillanat – szabad, tágas parkolóhely várja a szerencsés sofőrt

Odáig logikus a törekvés, hogy ha elvesszük az autósok kedvét az autózástól, akkor egy részüknél elérjük azt a fájdalomküszöböt, amikor más megoldást keresnek, például kerékpárra nyergelnek át, vagy növelik a tömeget a tömegközlekedés szóban. Ám sokan valós okból, érhető céllal közlekednek egyéni motorizált járművel Budapesten. Ilyenek például azok a sofőrök, akiknek munkaeszközük az autó.

Ők azt a hiú ábrándot már rég feladták, hogy megérkezve a célállomásra szépen szabályosan leparkolnak valamelyik közeli parkolóhelyen, bedobják a sarcot a parkolóórába, amit továbbhárítanak a kiszállási díjban a kuncsaftnak, majd elvégzik a dolgukat. Manapság fővárosunk - de említhetném szép számmal vidéki városainkat is - belső zsúfolt részeiben az esetek döntő többségében két lehetőségük maradt. Vagy bíznak a szerencséjükben, és elkezdik róni a köröket a háztömbök körül, hátha egyszer le tudnak csapni egy épp megüresedő helyre, vagy nemes egyszerűséggel ott állnak meg, ahol „sikerül”. Mert hely nem lévén az is csak félmegoldás, ha valaki az autóban marad. Szabálytalannak ugyanúgy szabálytalan, maximum tud tenni egy kört, ha valakit zavarna, míg társa intézkedik.

Megállni illetlenség így vagy ellehetetleníteni a szabályos rakodást?

A körözés nagy hátránya, hogy egy halom üzemanyagot fogyasztanak, tehát terhelik saját pénztárcájukat, és szélmalomharcukkal szennyezik abszolút feleslegesen a környezetet, a ’leparkolok bárhová’ megoldással pedig zavarják a többi embert.

Jobb híján ezt tette az a mentős, akit dudaszóval jutalmaztak, mikor épp beteget vett fel egy belvárosi kerületben. Megkapta a riasztást, ám mikor odaérkezett, sehol nem volt szabad hely. Mit tudott tenni, beállt egy néhány száz méterre levő mélygarázs behajtója elé. Ezt még feltehetően megúszta, ám az a mozzanat, amikor - megkerülhetetlen útakadályt okozva - odatolatott a kapualj elé az egyirányú szűk utcában, hogy felvegye a hordágyon fekvő öreg nénit, az már több autósban kiverte a biztosítékot, hiszen pillanatok alatt látótávolságon túlra duzzadt a sor.

Hiába van villogója, ha nincs hely, fizikailag képtelenség normálisan megállnia

Ugyanilyen jeleneteket szül, amikor ételfutárok, vagy gyorspostások, netán nagy cekkerrel, építési anyagokkal, létrával érkező mesteremberek, taxisok, áruszállító teherautósok kénytelenek minden szabályt áthágva átmenetileg letámasztani a kocsijukat az út közepén, kapubejáratok előtt, vagy épp a kerékpársávon. Kicsit be- vagy átlógva képzeletbeli, esetleg épp felfestett vonalakon, akár satuba fogva más parkoló autókat. Ráadásul ők még annyira sem „szerencsések”, mint a mentősök, mert a kamerákkal, lopóautókkal is dolgozó közterület-felügyelők ezt sok esetben bírsággal, elszállítással jutalmazzák. A kapós helyeken nagy üzlet az ilyen. Nem beszélve az egyszerű honpolgárokról, akik mondjuk idős hozzátartozójukat kénytelenek fuvarozni, vagy túl vannak a nagybevásárláson. Tehát itt nem arról van szó, hogy a lusta autós egy métert sem képes gyalogolni, sokkal inkább arról, hogy komplett körzetekben lehetetlenség szabad helyet találni, és parkolóházakból sincs elég.

Tábla, helyismeret, és néhány beáldozni érdemes hely kellene

Pedig lenne megoldás a problémára, hiszen minden háztömbnél ki lehetne jelölni néhány olyan parkolóhelyet, ami e célra való, táblát is ismer rá a KRESZ. Pusztán egy kis konstruktív hozzáállás és érdeklődés hiányzik hozzá, hogy látható legyen, mennyire valós a probléma, és milyen káros a nap, mint nap feleslegesen köröző autók által termelt károsanyag, mennyire felesleges az ellehetetlenített autósokat szabálytalan parkolásért büntetni, és mennyire sok autót tesznek tönkre azok, akik kilátástalan, vagy belefásult parkolóhely-keresésük miatt olyan helyekre állnak be, próbálnak beállni, ahová csak a másik autó megrongálása mellett sikerül.

Mentő és tűzoltók számára fenntartott hely egy peremkerületi panelház előtt

Utóbbi jelenség sem elhanyagolható, hiszen a közlekedőket - beleértve az autósok mellett a motorosokat, gyalogosokat, kerékpárosokat is - jellemző általános igénytelenség és a nemtörődömség miatt alig lehet ma Budapesten olyan autót találni, amin ne lenne néhány parkoláskor született sérülés. És mesélhetnének hasonlókról a vidéki városok lakó is.

Ez nem rézkarcot tanuló művész gyakorlófüzete, hanem egy „parkolóhelyen kulccsal büntetett” autó oldala

De mit is várhatnánk abban a hazai környezetben, ahol például a saját garázsukban parkolókat azzal jutalmazzák (ha az önkormányzat él vele), hogy a gépjárműtároló után helyi adót kell fizetniük. Mondván, aki nem a közterületből foglal el helyet, hanem tőkéjét feláldozva gondoskodik gépjárműve tárolásáról, az megkurtítható burzsoá. És mit értetlenkedek én itt, hiszen a járművezetői vizsga tankönyvem már 1999-ben megírta, hogy: „Városaink járművekkel zsúfolt belterületein nem lesz könnyű feladat gépkocsijának biztonságos és szabályos megállóhelyet találnia.” Tessék, országunk hosszú évek óta állja a szavát.