A jövő autóinak kifejlesztésekor két nagy feladattal is meg kell birkózniuk a gyártóknak. Egyrészt le kell győzniük a technikai nehézségeket. E téren olyan hatékonynak tűnnek a konstruktőrök, hogy a fizikai határait jelző vonalakat néhány éve már kitolták, napjainkban pedig szinte ki is radírozzák azokat.

Gondoljunk csak bele: ha kedvünk tartja, akár 400 km/órával is száguldhatunk egy, a közúti használatra alkalmas sportautóval, vagy éppen 2,5-3 másodperc alatt gyorsíthatunk 0-ról 100 km/órára, s mindeközben olyan hatékonyan alakítjuk át a különböző energiahordozókban lévő potenciált mozgási energiává, hogy az néhány évvel ezelőtt lehetetlennek tűnt volna. A tüzelőanyag rettenetesen nagy nyomással kerül az égéstérbe az éppen az adott pillanatban elvártaknak megfelelően, ráadásul milliszekundum pontossággal - és még hosszasan sorolhatnám.

Mint korábban említettem, az elektromos autó koncepciója a fosszilis energiahordozókkal dolgozó erőművek túlsúlya miatt több sebből is vérzik, a kulcs mégsem a járműkonstruktőrök kezében van; ők minden tőlük telhetőt megtettek. Első pont tehát kipipálva. S, hogy mi a második? Természetesen a potenciális vásárlók meggyőzése arról, hogy a nem is olyan távoli jövőben az újfajta autók, járművek legalább ugyanolyan kívánatosak lesznek, mint a hamarosan nyugdíjba vonuló társaik.

A feladat a jelenlegi, benzingőzben felnevelkedett generáció köreiben talán még nehezebb, mint a fizika törvényeinek semmibe vétele, ám a változás elixírjét lassú cseppekben adagolva talán előbb-utóbb mindannyian megtörünk. Ezt a célt szolgálja a Peugeot EX1 elnevezésű, tisztán elektromos hajtással rendelkező tanulmány is.

Ez aztán a felület! A technológusok rémálma lehet.

Az autó már első pillantásra radikális szemléletről tesz tanúbizonyságot. Még a márka újszerű arculatát magával hordozó orr-rész sem mellőzi a futurisztikus elemeket, de oldalról a lemezek olyan domborulatokkal rendelkeznek, ami még a leggyakorlottabb technikusokat is megizzasztaná. A hátsó fesztávolság leszűkítésének ötlete korábban többször is megbukott, esetünkben a stabilitás a rendkívül alacsonyan elhelyezkedő tömegközéppontnak köszönhetően állítólag mégsem szenved csorbát.

A héjszerkezetű váz a repülőgépek szárnyaihoz hasonlóan szénszálas méhsejt-kompozitként épül fel, s a formula-autókhoz hasonlatosan ehhez szerelik a jármű valamennyi mechanikai alkatrészét. Az ideális cseppformát közelítő sziluett az alacsony légellenállási tényezőért felelős. A menetszél tudatos irányítása nem csak a leszorító erő növelését szolgálja, de a vezetőt is megóvja az ’időjárás’ viszontagságaitól. És jobb is, ha erősen kapaszkodunk, az EX1 ugyanis nem akármire képes!

Farkas Bertalan dokkoló egysége látott ilyet utoljára: az ülések az ajtókkal együtt nyílnak

Miután beültünk a hátrafelé nyíló ajtóval együtt feltárulkozó kagylóülésbe, mindkét oldalon a jármű adatait megjelenítő monitorral találjuk szembe magunkat. Szemlélődésre azonban nincs sok időnk, hiszen az egyre gyorsabban verő szívünk adrenalinért kiált. Az élmények forrása két darab állandó mágneses szinkronmotor, melyek egyenként 170 lóerőnyi csúcsteljesítménnyel és 240 Nm-es nyomatékkal suttogják: taposs bele! Egyikük az első tengely, míg másikuk a hátsó tengely gumiköpenyit ríkatja meg, így gyakorlatilag az autó négykerékhajtású.

Peugeot EX1 - galériaAz indulást követően 3,85 másodperc elteltével már 100 km/órával hagyjuk magunk mögött a fosszilis energiahordozók sötét korszakát, melytől 1 G gyorsulást meghaladó értékkel szakadunk el. A 750 kilós EX1 végsebessége 260 km/órára adódott. A lítium-ion akkumulátorok 450 km-re elegendő energiát képesek elraktározni, ami persze a lábunk súlyosságának függvényében erősen változó értéket vehet fel. Érdekesség, hogy a Peugeot elképzelései szerint a töltés egy úgynevezett 'Parkbox' segítségével történne, melynek tetején napelemek kapnának helyet, de az ötletek sorából szélenergia felhasználását sem zárták ki, így a hagyományos értelemben vett hálózat feleslegessé válna..

Az EX1 már most is számos sikert könyvelhetett el magának, s a Nemzetközi Autósport Szövetség által hitelesítve már a villamos hajtású szárazföldi járművek néhány nemzetközi rekordját is megdöntötte. Az élményt biztosan szoknunk kell majd, hiszen a hengerek dübörgése után jöhet az elektronok hangtalan koncertjének időszaka, amit szinte csak a kerekek súrlódási zaja és a futómű munkájának halk nesze kísér majd. Fájó szívvel bár, de idővel azt kell mondanunk: bye-bye otto motor, Isten hozott elektromosság!

Szinte még meg sem száradt rajta a festék, máris rekorder