Az autókat díszítő szárnyak sokszor csupán esztétikai értékkel bírnak, de bizonyos teljesítményszint felett elengedhetetlenek az aerodinamikai tulajdonságot javító tulajdonságuk miatt. A pejoratív szóval vasalódeszkaként emlegetett karosszéria-elemek ritkán mutatnak jól utólagos kivitelezésben, ellenben akadnak olyan klasszikussá érett modellek, amelyek megjelenésén sokat dob egy-egy esztétikusra sikerült szárny. A múlt irányából napjaink felé időrendben haladva álljon itt egy áttekintés az autóipar legkarakteresebb légterelőiről. Lesz közöttük pusztán a méretével kitűnő példány éppúgy, mint a visszafogottsága mellett is karakteres változat.
NASCAR mániások kötelező darabja a Plymouth
1. Plymouth Roadrunner Superbird (1970)
Az 1960-as évek végén tomboló NASCAR láznak köszönhetően a Dodge, a Ford, a Mercury és a Plymouth is előállt a maga „légharcos” modelljével. A homologizációs célból épített Plymouth küldetése a hétszeres Daytona 500-győztesként visszavonult, ’69-ben már kétszeres bajnok Richard Petty visszacsábítása volt a Fordtól.
Egy BMW, ami spoiler nélkül készült, de szárnnyal híresült el
2. BMW 3.0 CSL Batmobile (1973)
Egyetlen gyárból kigördülő autón sem volt látható a hatalmas hátsó szárny, mégis a légterelővel ismerjük a modellt. Akkoriban Németországban nem forgalmazhatták a típust a jellegzetes kiegészítővel, így a csomagtartóba kellett rejteni átadás előtt. Nem volt érdemes céget alapítani az utólagos szerelési munkára: összesen 39 példány készült a 3,2 literes Batmobile-ból. Nem a hátsó szárny volt az egyetlen aerodinamikai elem az autón: több kisebb szárny és a hátsó szélvédő fölötti szárnyacska is növelte a stabilitást nagyobb sebességnél.
Egy 911-es Porschét talán senkinek nem kell bemutatni
3. Porsche 911 (1974)
A 930-as kódjelű 911 Turbo hozta meg az áttörést hátsó szárny fronton a Porschénál. De nem ez volt az első légterelős modelljük: az egy évvel korábban megjelent Carrera RS 3.0-nál debütált az elem.
sportosság megfizethető áron Ford módra
4. Ford Escort RS2000 (1976)
Leszorítóerőt ugyan nem, felismerhetőséget viszont biztosított a sportos Fordnak a mai szemmel talán nem is túl vonzó toldat. Több mint 10 ezer példány kapta meg a szárnyacskát, hiszen az RS2000 előtt már az 1600 Sport és az RS Mexico is büszkén viselte.
Szinte hihetetlen, de 1978-ban készült ez a Lamborghini
5. Lamborghini Countach (1978)
Az LP400 talán letisztultabb vonalakkal bírt, de az LP400S-en megjelent v-alakú hátsó szárny is népszerű volt. Ha a tulajdonos kedve úgy tartotta, egyszerűen el lehetett távolítani a kiegészítőt. Felszerelt légterelővel bő 15 km/órát veszített csúcssebességéből az autó, cserébe stabilabban viselkedett nagyobb sebességnél.
Ismét egy Ford, ezúttal karakteresebb szárnnyal
6. Ford Sierra RS Cosworth (1985)
A háromajtós kivitel mögött jelentős felhajtóerő alakult ki, ezért bár a vezetőség nem lelkesedett érte, Lothar Pinske kijárta, hogy szárnnyal szereljék a sportos modellt. Végül az ikonikussá váló modell eredményességéhez is nagyban hozzájárult: már az utcai változat is 240-es végsebességet tudott stabil menet mellett, a még gyorsabb versenygépeknél pedig még nagyobb jelentősége volt az elemnek.
Egy legendás B-csoportos: Audi Quattro
7. Audi Quattro Sport S1 E2 (1985)
Még egy német autó 1985-ből. A raliban legendává vált típus hatalmas első és hátsó légterelőkkel rendelkezett. A B-csoportos szörnyetegnek szüksége is volt az aerodinamikai támogatásra: a sima Quattro modell rövidített tengelytávú változata 540 lóerős teljesítményre volt képes, tömege viszont alig lépte át az egy tonnát. A Pikes Peak-re készített verziót egészen 750 lóerőig izmosították, Walter Röhrl pedig történelmet írt az S1-gyel.
Amikor még a britek is aktív résztvevők voltak a rali világbajnokságon
8. MG Metro 6R4 (1985)
Az üvegszálas anyagból készült légterelők jellegzetes megjelenést kölcsönöztek az MG-nek. Ezen kívül praktikus szempontból is szerették a csapatnál: viszonylagos olcsósága mellett könnyű és könnyen cserélhető alkatrész hírében állt. A raliváltozatnak mindössze bő három másodpercre volt szüksége a 100-as sprinthez.
Ferrari F40 1987-ből
9. Ferrari F40 (1987)
A Pininfarina stúdióban dolgozó Leonardo Fioravanti hitvallása az volt, hogy ne csak a versenyzés során hasznos formát adjon az F40-esnek, hanem valami olyasmivel ruházza fel, amitől a tulajok már a garázsban álló autóra pillantva is csak a versenysportra gondoljanak. A hatalmas beépített szárny pontosan ezt a célt szolgálta. Súlycsökkentési megfontolásból igyekeztek minimális mértékben fényezni a karosszériát. Ennek köszönhetően néhol előtűnnek a karbonszálak az autó színe alól.
Az utóbbi években teljesen elszállt a szép példányok ára: BMW E30-as M3
10. BMW M3 E30 Sport Evolution (1989)
A 600 darabra korlátozott széria különös ismertetőjegye volt az egyedi kiképzésű, csomagtartóra szerelt szárny. Hasonlóan a Sierrához, a bajorok modellje is a homologizációs előírások miatt került a piacra. Három pozícióban lehetett rögzíteni a leszorítóerő kifejtésére is képes elemet, és már az alapbeállítással is kiváló autó hírében állt az M3.
A Mercedes válasza a BMW-nek
11. Mercedes-Benz 190E 2.5-16 Evo II (1990)
A Mercedes válasza az M3-ra az Evo volt. A gigászi hátsó szárny egyértelművé tette, hogy a csúcsmodellel van dolgunk. Bár a show-t ellopta a hátsó szélvédő tetején elhelyezett légterelő elől, ez utóbbinak is fontos szerepe volt az autóról leváló légtömeg irányításában.
A kiencvenes évek egyik legendás rali autója: az Integrale
12. Lancia Delta HF Integrale Evo (1991)
Szintén egy három pozícióban rögzíthető hátsó szárny: az olaszok ralis aranykorát a Delta jelentette. Magyarországon is legyőzhetetlen volt a típus az örökös bajnok Ferjáncz Attilával a volánjánál.
Japán is csatlakozott a szárnyas világhoz
13. Toyota Supra (1993)
Az első japán szereplő a listán a Toyota sportos autója. Hatalmas szájjal és arányaiban megfelelő hátsó szárnnyal jelezték a Toyotánál, hogy immár 325 lóerős, de egyébként teljes béketűrésben szénné tuningolható motor dolgozik az elődjénél 100 kg-mal könnyebb karosszériában. Az elődök visszafogottabb stílusa után pozitívan fogadták a változást, napjainkra talán ez a negyedik generációs A80 érdemelte ki leginkább a klasszikus Supra minősítést.
Jól áll a spoiler a raliautóknak
14. Subaru Impreza 22B (1998)
A nyolcvanas évek európai megoldásai évtizedes késéssel jelentek meg Japánban – a kiegészítő karosszériaelemekre legalábbis igaznak tűnik e megállapítás. A méretes hátsó szárnnyal felszerelt Imprezák egyértelműen a WRC világát idézték. A Colin McRae által szerzett világbajnoki cím után nem volt meglepő, hogy a 400 darabos széria 24 órán belül elkelt.
Brit extrémgyártó stílusos légterelővel: TRV
15. TVR Sagaris (2003)
Modern vezetői segédek hiányában a sofőr kénytelen volt a hátsó szárny adta aerodinamikai segítségre támaszkodni. A gyártó legjobban sikerült modelljét 400 lóerő repíthette egészen a 300 km/h feletti végsebességig. Jegyezzük fel Peter Wheeler nevét – az ő tulajdonlása alatt szép sikereket ért el a napjainkra kissé fényét vesztett, de ismét próbálkozó márka.
Újabb izmos képviselő az Egyesült Államokból
16. Dodge Viper ACR (2008)
Az American Club Racing nevével fémjelzett Viper küldetése egyszerűnek tűnt: legyen a kínálatban egy olyan modell, amit „bárki” megvásárolhat, és versenyezhet vele. A ZB II kódon elkészült 2008-as évjárat büszkélkedhetett először a szénszálas anyagból készült hátsó szárnnyal. A műanyagdarab 240 km/óránál 455 kg leszorítóerőt fejtett ki – ez pontosan a tízszerese az egyszerű utcai változat értékének.
Hiperautó csúcstechnológiás szárnnyal: Pagani
17. Pagani Zonda R (2009)
Módos vásárlók pályanapi autójának szánták a Zonda R-et. Mivel a másfél millió fontos vételárba belefért némi kísérletezés, ezért a sima Zonda alkatrészeinek mindössze tizede egyezett meg az R változatéval. A hosszútávú autóversenyzésből merítettek ihletet az állítható hátsó szárnyhoz is – hathatós segítségével értek el 6 perc 47 másodperces köridőt a híres Nürburgringen.
Michelisz Norbi egykori munkahelye: a Civic Type R
18. Honda Civic Type R (2015)
Mindössze két évig gyártották a kilencedik Civic generáció csúcsmodelljét. A hondások komolyan vették az optikát: a messziről észrevehető szárnnyal szerelt forró ferdehátúval nehéz meglepetést okozni egy lámpától gyorsulásnál. Michelisz Norbert révén is ismerős lehet a Type R: 2017-ben egy ilyen modell ülésében szerzett második helyezést a WTCC-ben.
A McLaren is megalkotta a maga high-tech spoilerét
19. McLaren Senna (2017)
Bár már 1994 óta nincs közöttünk a legendás versenyző, nevében mégis őt idézi a wokingiak szuperautója. Igazán összetett működésű szárnyat kapott a McLaren: akár 800 kilós leszorítóerőt képes kifejteni úgy, hogy fékezéskor és gyorsításkor is képes a stabilitás megőrzéséhez szükséges optimális pozícióba állítani magát.
Ismét egy Porsche - ezúttal négy üléssel
20. Porsche Panamera Turbo (2017)
A második szériás Panamera az elődjénél nagyobb szárnyat igényelt. A mérnökök egy különleges, három részből álló elemet terveztek a kocsihoz. Alacsonyabb sebességnél teljesen belesimul a karosszéria vonalaiba az elem, a sebességnek megfelelően elektromotor állítja a megfelelő pozícióba: óránként 200 kilométeres sebességig a fogyasztás alacsonyan tartása a cél, ennél gyorsabb tempó esetében pedig a stabilitás növelése élvez prioritást.
Egy régi ismerős modern tálalásban: a 2017-es Ford GT
21. Ford GT (2017)
A modern technika jegyében a GT-nél is több funkciót lát el a hátsó spoiler. Az alapesetben rejtett elem 110, illetve 145 km/órás sebességtől javítja a stabilitást – a sofőr által választott üzemmód függvénye, hogy mikor aktiválódik. A vezető igényének megfelelően választható fixen nyitott és zárt állapot. Fékszárnyként is funkcionál a csúcstechnikás darab, amennyiben a sofőr legalább 120 km/órás sebességről intenzív pedálkezeléssel fékezi meg az autót.
Egy pillanatra eltűnődhetünk, hogyan alakulhat a méretes hátsó szárnyak jövője. Az elektromos autóknál is szükség lehet a minél áramvonalasabb karosszéria mellett kanyargós utakon a megfelelő leszorítóerőre. Így nem vetjük el annak lehetőségét, hogy az elektromosan vezérelhető vezérsíkok továbbra is élni fognak – valószínűleg továbbra is csak a drágább autókon. Önök szerint szép, szükséges rossz vagy egyszerűen csak túlzás a megoldás?