Egyre több helyen hallom, egyre több versenyzővel és nézővel beszélgetve panaszolják már jó ideje, hogy bizony gondokat látnak a hazai rali világában a pénzügyi oldal, a szervezés, a rendszabályozás, valamint a versenyzői és a nézői hozzáállás terén egyaránt. Így az idei versenyidény végének közeledtével, visszagondolva a 2013-as szezon eseményeire és azokra a versenyekre, amikre kilátogattam az évek alatt, bizony sokuk panaszát, felháborodását látom én is jogosnak - meg kell hagyni, felemás véleményem van egyik kedvenc sportágam, a hazai rali jelen állapotáról.

Kár lenne veszni hagyni, mert vannak remek magyar versenyzők

Persze mit tudok én, mit ér a véleményem, hisz csak egy lelkes néző vagyok, egy műkedvelő, de nem biztos, hogy műértő, a legmélyebb bugyrokba is belelátó szakember – ha egyáltalán van ralis szakember hazánkban. Van jogom belekontárkodni a témába? Talán igen, hisz nézőként épp oly fontos láncszeme vagyok a gépezetnek, mint Ön, vagy a többi szereplő. Egy biztos, sokan pártolnak el a sportágtól, ő értük pedig nem lehet homokba dugni a fejünket.

Miért van bajban a magyar rali? A pénz miatt! Persze, lehet innen is megközelíteni, ám mielőtt elmennénk az erdőbe, nézzük honnan is jöhet pénz a sportágba.

Vajon minden baj okozója a pénztelenség?

Két nagy csap van, az egyik a támogatók tőkéjét nyitja, míg a másik a versenyzők pénztárcáját. Illetve ott lennének ugye a nézők, de a hagyományos értelemben vett raliban a belépőszedés szinte lehetetlen, esetleg a prológokat és a szervizparkokat lehet kapuk mögé küldeni, ám az felettébb kockázatos, mert kevés a fizetni hajlandó vendég a fellépéseken. Ez nem az a sport.

Nem is a jegybevételen lenne az igazi hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy miért vonulnak, vonultak ki a támogató bűvös bankók a sportágból. Nos, egyrészt szegény ország vagyunk, meg ott van a soha véget nem érő válság, átrendeződött a gazdaság; fajlagosan kevesebb a nagy ipari cég, akik régen támogattak. Többen elkezdték pedzegetni azt is, hogy nem elég közönségbarát a rali, mert nem egy helyszínen összpontosulnak az események, nincs egyszerre sok autó a pályán és egy-egy páros között van jó néhány másodperc hatásszünet.

Természet, nézők, sportolók és technika zseniális szimbiózisa a rali

Ez csak azoknak indok, akik nem látják komplex egészként a ralit, ugyanis annak épp olyan fontos része a sétálás a természetben a gyorsaságiig, meg a bográcsozás a tisztáson, mint maguk az autók. Arról már nem is beszélve, hogy olyan helyekre "kénytelen" ellátogatni a néző, ahova a rali nélkül tán sose menne. Utolsó ilyen esetem pont a Vác Rally-n volt a gyönyörű barokk gazdasági épülettel, a Vörösházzal, amit kár lett volna kihagynom.

Épített kincseink, avagy műemlékek egymás közt – Ascona, Alfa és a Vörösház

Visszatérve a piszkos anyagiakra, ebben a gazdasági környezetben a támogatók is elkezdenek osztani-szorozni, figyelni, elemezni, magyarul egyre racionálisabb, megfontoltabb döntéseket próbálnak hozni, és ha úgy látják, hogy nem tudják a szponzorpénzükkel megszólítani a fizetőképes célközönségüket, nem jön a pozitív megítélésből eredő jótékony hatás, akkor nem adnak pénzt. Bizony, most ott tart a dolog, hogy a ralira kilátogató, az abban részt vevő emberek túlnyomó részét rangon alulinak találják, hisz elpártolnak tőlük. Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy Önök, meg én, meg mindenki, aki a rali futamokon megfordul, az nem elég jó nekik?

A néző is fontos láncszem

Természetesen nem, sok normális embert lehet látni mostanság is az aszfaltcsíkokon vagy annak szélén, csak sok mellettük az autóversenyzés műszaki, sport és mindenféle értékét semmibe vevő renitens is, akik szemetelnek, aki nem becsülik a környezetüket, akik rombolják a fákat, bokrokat, részegen autókat próbálnak megérinteni; akik nem látják be, nem fogják fel, hogy az életveszélyesnek jelölt bukótér nem vicc és a felsorolást még napokig lehetne folytatni.

Belemehetnénk a rögtönzött parkolókban történő kisebb-nagyobb lopásokba, a figyelmetlen, nemtörődöm, magukat versenyzőnek érző nézők által a többi parkoló járműben okozott sérülésekbe, de e helyett inkább keressünk a megoldásokat. Ki kell végre, hogy mondjuk: ezek, hangsúlyozom, ezek az egyének nem kellenek a szponzoroknak, és elriasztják a normális nézőt is.

Niva segíti ki a Touaraget – a jó néző a „parkolóban” is jó

Hozzátéve, hogy a rali nem zártkörű rendezvény, nem lehet a nézőket sem homogén egységnek kezelni, hisz a sportbarátok összemosódnak azokkal az unatkozó helyiek, akik magától az autóversenytől igazából nem hatódnak meg.

Tudom, ördögi kör, hisz mondhatnák, hogy mindenki javuljon meg, ám ez az élet más területén sem működik, és abban is igazuk van, hogy több rendező biztosan jobban kordában tudná tartani a közönséget, ám az pénzbe kerül, ami viszont csak akkor jönne, ha már lenne változás. Egyébként is, a szponzor a teljes versenyt látja autóstól, versenyzőstől, rendezőstől, nézőstől.

Érdemes komplex egészként nézni, nem csak egy részletét

Sokat nem jutottunk előrébb, ezek a változások csak akkor lepnék meg a pályákat, ha lenne valamiféle összefogás, valami közösségformáló, kultúrát és íratlan etikettet teremtő egység, ami jelenleg nincs – sajnos, ahogy kívülről látom, a szövetségen belül sem, nemhogy azon kívül.

Gyertek, csak gyertek, itt lehet fizetni!

Ezt az irányt feladom én is, hagyjuk a szponzorok igényeit, hagyjuk a normális nézők érdekeit, sokkal „könnyebb” a másik út. Nincs mese, a versenyzőket kell megkopasztani, a szponzor meggyőzése macerás, inkább fizessen az, aki száguldozni akar, meg az, aki sztár kíván lenni.

Ajaj, ahogy egyre jobban beleélem magam a versenyzők kizsigerelésébe, úgy jönnek elő az újabb problémák, ugyanis a versenyzőknek is vannak jogos igényeik. Ördögi kör, mert a saját jól megkeresett pénzük mellett nekik is szükségük van a szponzorok támogatására, hisz a technikai sport sosem volt olcsó, most pedig még annál is többe kerül. Nem lehet általánosítani, nem minden induló őrült gazdag és nem jön mindegyiküknek könnyen a pénz – ha értik, mire gondolok.

Rengeteg pénzbe kerül az autósport, főleg, ha a kanyar sem adja ki

A nevezési díjjal fizető kuncsafttá váló versenyzők ugyanúgy igénylik a magas minőségű szolgáltatást, a gördülékeny, zökkenőmentes, profi szervezést, a korrekt bíráskodást, az időtervek tartását, de a versenyzésre alkalmas útburkolatot is, amin nem kapnak indokolatlanul defektet, vagy a pontos időmérést és a megfelelő kommunikációt, tájékoztatást, a szabályok betartatását, hogy csak pár apróságot említsek. Zárójelben jegyzem meg, ha az időterv csúszik egy-másfél órát, ahogy arra volt már példa idehaza, akkor szerencsétlen néző is összekeveredik a gyorsokkal együtt, és jó sok ácsorgás után lehet, hogy hazamegy mielőtt megjönnének az autók.

Szürke autó, mégis színt tud vinni a fakó aszfaltra

Visszatérve a szolgáltatásra, sok fizető vendég, vagyis pilóta és csapata hagyja itt a hazai sorozatokat, megy el más országokba, ahol úgy érzi, a nevezési díjért fajlagosan is jobb szolgáltatást kap, ez pedig megint a bevételek csökkenéséhez vezet. Sok fiatal tehetséges pilóta már ki sem próbálja magát a hazai versenyeken, hanem pár szárnypróbálgatás után egyből külföldön kezd. Tehát a közönség és a szponzorok kérdéskörét megint nem kerülhetjük meg, hisz a jó rendezvényhez kell a bevétel. Meg hozzáértő szervező sem árt, akikből szintény hiány van, vagy nincs hiány, csak nem jutnak szerephez, ebbe nehéz kívülről belelátni.

A tehetséges fiatal pilóták helyzete a legnehezebb

Természetesen nem akarom beállítani a versenyzőket se szeplőtelennek, hisz annyi kutyaütő ragad volánt manapság, ugyanis a pénz, vagy más szóval a nevezési díj reményében olyanokat is beengednek a sportolók családjába, akik nem oda valók. Nem kell bemutatnom azokat a pilótákat, akik se gyorsan, se látványosan nem tudnak vezetni. Tovább tetézi a bajt, hogy a szervezett, eredményes utánpótlás-építés teljesen hiányzik a hazai raliból.

Halkan jegyzem meg, vannak olyan sportágak és versenyek, amire nem fizethet be bárki, amin ha valaki nem teljesít, az nem indulhat és higgyék el, ott is pénzből élnek, de azt az elvet vallják, hogy a minőség sokkal több pénzt hoz, mint a silány mennyiség.

Ha nem jók a körülmények, sokan fognak belefáradni az egészbe

Aztán arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a versenyzőnek, csapatoknak ugyanúgy tepernie kell a szponzorpénzekért, ahogy egyébként a szervezőknek és a szövetségnek is. A versenyző úgy lehet például szponzorbarát, ha jó helyezéseket ér el, látványosan versenyez, és ami manapság egyre mellőzöttebb szempont a sportágban, ha meg tud szólalni, magyarul hoz egy szimpatikus, nívós karaktert. E téren ugyanúgy jót kell nyújtani a szövetségnek, a versenyt szervezőknek, a rendezőknek, a pályabíróknak, a biztonságiaknak és mindenkinek, akinek kommunikálnia kell akár a versenyzőkkel, akár a nézőkkel, vagy netán interjút kell adnia a kérdezőknek. Mondjuk kérdezőkből és képkészítőkből is sok a nem oda való, hogy azért a saját „szakmánkat” se hagyjuk ki a jóból – hány olyan „profi” fotós van, aki ész nélkül rombolja a természetet, hogy nagyobb útszakaszt lásson be és beáll oda, ahova nem szabad, egyszóval rossz példát mutat.

Értelmes stratégia szerint kell építkezni, kijavítani a dolgokat

Nini, szépen lassan arra kell rádöbbennünk, hogy először adni kell, és csak utána lehet kapni, hogy nem is a pénz, hanem a minőség a legnagyobb mumus minden oldalon? Bizony, először kell egy kis mentalitásváltás a nézők, a rendezők, a sportot szabályozók és irányítók, a sarcokat alakítók, valamint a versenyzők részéről, aztán lesz alap, hogy megnyíljanak azok a bizonyos csapok, és ha megnyílnak, akkor minden a kiutat mutató kerékvágásba kerül, attól kezdve már tényleg lehet a pénzhiányt okolni. Az is sokat lendít egyébként az ügyön, ha valaki elhivatottságból tesz a sportért, ráadásul kevésbé támadható, hisz joggal mondhatja, hogy ő csak dolgozik érte, nem a pénz miatt csinálja.

A rali szentélye előtt tisztelegni kell!

Ne, nem ezt a választ vártuk! Micsoda butaság, mi az, hogy az első lépés nem is a pénz, mi az, hogy szemléletváltás kell és mi az, hogy mindenki hibás?! Pedig ez a szomorú helyzet, meg az, hogy egy csomó normális ember pont emiatt fordul el a sportágtól, mert nem hiszi, hogy hazánkban meg lehet változtatni a fejeket, ezzel pedig egyre nagyobb kisebbségbe kerül a „jó oldal”.