Nem telik el úgy nap, hogy valamelyik televíziós csatorna reggeli műsorában vagy a sajtóban ne kerüljön szóba a dugódíj. Naponta sokkolnak dátumokkal, szürreális megvalósítási lehetőségekkel, összegekkel. Már rég nem is látom át az egész történetet – mindenki a másikat okolja, mindenki érveket és ellenérveket hoz fel. Talán épp emiatt, jobb híján már inkább mosolygok kínomban az egészen, főleg a következőkben leírtak miatt.

A közlekedésfejlesztés nem játék – rengeteg pénzről van szó

Nem tudom, létezik-e még rajtunk kívül olyan nemzet az univerzumban, amelynek még a trendi dugódíjról is sikerült lekésnie. Mekkora blama, hogy mikorra esedékessé válik a bevezetése, addigra a kéretlen forgalomtechnikus, a ’költség’ ez esetben az üzemanyagárak drasztikus emelkedésével gyakorlatilag már jórészt felszámolta a dugókat még a „megoldást” jelentő újabb sarc bevezetése előtt, okafogyottá téve a nagy nyugati tervet.

Persze itt-ott még akadnak torlódások, de ahogy forgalomtechnikus kollégánkat, vagyis a költséget ismerem, kitartó munkával villámgyorsan sikerülhet teljesen megoldani a „problémát”. Pedig ha csak egy kicsit is lassabb ütemben dolgozna, tán épp maradna még annyi benzinpénz az egyszerű honpolgár zsebében, hogy kihúzza autója itatását a dugódíj bevezetése előtt. Mi több, ha jobban időzített volna ’főgonoszunk’ haverja, az a fránya világgazdasági válság, akkor talán pont a dugódíj bevezetése után fogyhatott volna el a többségnél a havi benzinkeret, és jövőre szent tehénként bálványoznánk minden torlódást, és egyben a minden rosszat megoldó dugódíjat.

Hatékony alternatívákat kell majd kínálni, különben nem megy

Persze a költséget is meg lehet érteni, hisz’ neki az a feladata, hogy rendületlenül duzzadjon. Hogy venné ki magát, ha a technika és az emberiség fejlődésével egyre jobban, egyre kényelmesebben élhetne mindenki? Arról sem tehet ellenségünk, a nagybetűs költség, hogy hazánk folyton a nyugatot majmolja másolja. Hát hallottuk mi valaha a költség szájából, hogy összehasonlította volna a körtét az almával?

A költség pontosan tudja, hogy London, Amszterdam, meg New York teljesen más népességű és városszerkezetű élőhely, mint Budapest, sőt, még az időjárás is más léptekkel halad arrafelé, nem beszélve az emberekről. Persze a költség nem olyan nagyravágyó, mint mi - ő sosem tenné magát nevetségessé, sosem hasonlítaná Budapestet és forgalmának problémáját olyan városokéhoz, mint például az előbb említettek.

Autóst átszoktatni csak minőségi szolgáltatással lehet

Ráadásul most a költség röhög a markában, ugyanis nevéből adódóan pontosan tudja, mi pénzbe fog kerülni a dugódíj bevezetéséhez szükséges rendszer kiépítése és üzemeltetése. Mint ahogy azt is tudja, hogy mennyi kiadással jár ez majd nekünk, adófizetőknek, mert jól ismeri a többi költséget is – hisz’ rokonságban vannak. Ő már számol a közlekedési kereslet átterhelődése miatt szükségessé váló, s a közösségi közlekedésben elengedhetetlen fejlesztések költségeivel, a szükséges új parkolóhelyekkel és az egyéni motorizált közlekedés költségeinek emelkedése miatt a termékek/szolgáltatások árában megjelenő többletköltségekkel is, hogy egyéb tényezőkről ne beszéljünk.

Persze majd rendesen a költség arcára fagy a mosoly, amikor megtudja, hogy elmaradnak a dugódíj bevezetésével párhuzamosan szükségessé váló fejlesztések, amik biztosítanák a kulturált, minőségi közlekedésfejlesztést – halkan jegyzem meg, hogy ezzel mi, városlakók is a „kiszúrtak” közé kerülünk.

Balkáni körülmények, nyugati törekvések

És most, hogy leírom e sort, egyből rádöbbenek, hogy a költségek szempontjából az a legdrágább, ha kapkodva kerül bevezetésre és félmegoldásokkal működik majd az új közlekedési szisztéma – hát ezzel a fránya költséggel sosem lehet kiszúrni? Dehogynem: a költségnek is befellegzik, ha végleg kizsigerel minket, egyszerű földi halandókat. Ha nincs pénz, nincs értelme élniük a költségeknek sem.