Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Alig néhány napja az autós élet apraja-nagyja lélegzetvisszafojtva várta, hogy a Volkswagen Golf hetedik generációs példányairól lehullhasson a lepel. A premiert követően persze azonnal világossá vált, hogy az újdonsággal továbbra is a jól kitaposott utat kívánja járni a gyártó, így jelentős formai megújulásra aligha számíthatunk attól a típustól, ami közel 30 milliós eladott példányszámával minden kétségen felül bizonyította rátermettségét.

Miközben a friss modell könnyebb, tágasabb, hatékonyabb lett, talán nem is kívánhatnánk többet, hiszen a piackutatási eredmények is arra utalnak, hogy a konzervatív vásárlóközönség egész egyszerűen a kissé modernebb stílusjegyek felbukkanása mellett idegenkedik a radikálisabb változásoktól.

Vajon valóban a szokások rabjai lennénk?

De vajon jól van ez így? A Volkswagen nem vágyik arra, hogy a saját béklyóit eldobva újabb vásárlók felé nyisson, így lehetővé téve a további terjeszkedést? Vajon a felfelé nyitni képtelen törzsvásárlók nem unják meg, hogy hűségüket szürkeséggel jutalmazza a konszern? Vajon észrevesszük-e, hogy az egyediséget és egyéniséget hangsúlyozó szlogenek valójában mértéktelen tömegszerűséget takarnak?

Nem is a kreativítás, az útkereső kalandvágy az, ami hiánycikk

Ezekre a kérdésekre rendre NEM a válasz, ami üzleties szemlélet mellett még csak nem is érinti érzékenyen egyik felet sem, ám ezen megállapításnál sokkal fájóbb, hogy az autóipart uraló óriásból látszólag kihunyt a tűz, a játékosság, a kreativitás, melyek hatására az autózás történelmének elmúlt 125 évében minden egyes premieren leesett az állunk, hogy végül gyermeki örömmel kiálthassunk fel: "hű-ha"!

W12, alias Nardo 1997-ből - az utolsó VW, ami a szobám falán lógott

Ez pedig őszintén szólva úgy hiányzik a 21.századi autóiparból mint egy pohár víz a sivatagban, mert az egyre fejlődő műszaki tartalom mellé igencsak elkélne némi szenvedély, ami még a költséghatékonysági szempontok kötöttségei mellett is érvényesülni lehetne képes, bizonyítván, hogy az úttörő kalandorok nem ok nélkül statuáltak példát a napjainkra bátortalanná vált hatalmasok számára.