Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A Párizsi Autószalonon sétálva nyoma sincs annak, hogy a világgazdaság kedvezőtlen folyamatai a minduntalan megújulni képes autóipar kedvét szeghették volna. A mérnöki lelemény, a művészetek, és az összes tudományág együttes ötvözete az, ami itt néhány nap alatt képes hozzáértőt, és laikust egyaránt elkápráztatni, miközben a gyártók minden ponton igencsak pozitív célkitűzések mellett haladnak a fejlődés útján.

Mire a napokban látott új vívmányok a hétköznapokban is éreztetni tudják hatásukat, még évtizedek is eltelhetnek, hiszen a működőképes elektromos-, vagy éppen a hidrogénhajtás ma még nem veheti fel a harcot a fosszilis energiahordózókkal, melyek hatékony felhasználásának művészetét már valóban elképzelhetetlenül magas szinten űzik a konstruktőrök.

Az urak joggal mosolyognak, mert az előttük álló autó a jövő szelével fúj át a szalonon

Az egyetlen ütemen belül is számtalanszor szabályozott közvetlen befecskendezés, a változó szelepvezérlés, vagy éppen a turbófeltöltés itt már senkinek sem kelti fel a figyelmét, de arra azért már felcsillan a szemünk, amikor egy háromhengeres, alig egyliteres erőforrás olyan fogyasztás mellett repít méretes üzleti limuzinokat, amire nemrégiben még motorkerékpárok is képtelenek lettek volna.

Van, amikor a stop/start rendszer és a hengerlekapcsolás értelmét veszti

A mi új autónk a mi lányainkkal - galériaA másik oldalról szemlélve persze kiábrándító, hogy a marketingeszközöket erősítő képmutatás már az elenyésző mennyiségben árusított, és igen szerény futásteljesítményre számító szuperautók kapcsán is hangoztatja a környezettudatosság álságos frázisait. Mindezzel persze egy percig sem törődünk, hiszen itt a levegőben szilárd anyagként tapintható, hogy a fejlődésnek soha semmi, semmilyen körülmények között nem állíthat gátat.