Az 1863-ban született Sir Frederick Henry Royce vitathatatlanul minden idők egyik leghíresebb autótervezője volt, akit munkássága során egyetlen jelmondat vezérelt: minden erejével azon volt, hogy megalkossa a világ legjobb autóját. A legendás mérnök maximalista hozzáállására kiválóan rímel a tőle származó híres idézet: „Törekedj a tökéletesre mindenben, amit csinálsz. Vedd a létező legjobbat, és tedd még jobbá. Ha pedig nem létezik, akkor tervezd meg".

A történetet onnantól kezdve, hogy Henry Royce és Charles Rolls – aki pénzes befektetőként 1903-ban megalapította az Nagy-Britannia első autókereskedését – 1904-ben összetalálkozott, jól ismerjük: a két úriember rögtön megkezdte az együttműködést, első körben Henry még korábban tervezett Royce 10 hp típusának Rolls-Royce 10 hp néven való forgalmazásával, 1906-ban pedig máris megjelent első közösen bemutatott automobiljuk, az első Silver Ghost néven is ismert Rolls-Royce 40/50 hp, amelyből 1906 és 1928 között nem kevesebb, mint 6173 példány talált gazdára. Az akkoriban 305 fontos áron kínált 40/50 hp olyannyira jól sikerült, hogy a modell gyorsan kivívta a világ legjobb automobilja címet.

A Rolls-Royce Phantom egyszerűen páratlan jelenség, tényleg megáll körülötte a levegő... – galéria

A mérnökzseni Sir Henry Royce már régóta nincs köztünk, de nagyon büszke lenne az immár a BMW tulajdonában lévő Rolls-Royce Motor Cars Limited vadonatúj csúcsmodelljére, a Phantom VIII. generációjára (az első Phantom különben 1925-ben debütált) amellyel kapcsolatban nem elhanyagolható tapasztalattal a hátunk mögött határozottan merjük állítani, hogy a világ legjobb luxusautója. Minket pedig olyan hihetetlen megtiszteltetés ért, hogy egy nem kevesebb, mint nettó (!) 443 ezer euró, tehát mintegy 143 millió forint értékű vadonatúj Phantomot egy nem éppen átlagos májusi keddi napon rám bízott a Rolls-Royce központ.

Feladatom egyszerűnek tűnt: a vállalat sajtóképviselőjével 10 órakor találkoztunk megfelelően illusztris környezetben Budapesten, aki mesélt kicsit a Rolls-Royce történelméről, nem éppen mindennapi ügyfélköréről és bemutatta az autót, végül pedig 11 óra tájékán jó utat és kellemes időtöltést kívánva átadta a brit rendszámú, de szerencsére balkormányos Phantom kulcsát. Ettől fogva nekem ‘csupán’ annyi dolgom volt, hogy 18 óráig épségben visszahozzam a luxuscirkálót. Ebben alapvetően semmi különös nincs számomra, hiszen nap, mint nap ezt csináljuk: beleülünk a tesztautókba, néhány napig leteszteljük azokat, majd pedig visszaadjuk az importőröknek.

Nem tudja – és nem is akarja – elpalástolni méreteit – Rolls-Royce Phantom (2019) képgaléria

Igen ám, de a mostani helyzet nagyon más volt és a rám nehezedő felelősség egyszerűen nem engedte, hogy felhőtlenül örülni tudjak ennek a tényleg fantasztikus lehetőségnek. Márpedig egy magamfajta fiatal autós firkász számára nem akármilyen szakmai megtiszteltetésnek számít, hogy egy nevemre címzett levelem érkezett – nyilván angol nyelven – a Rolls-Royce központból, amiben a brit márkára jellemző, utánozhatatlanul udvarias megfogalmazásban azt kérdezték tőlem, hogy hogy volna-e esetleg kedvem kipróbálni a márka zászlóshajóját. A meglepettségtől a megfelelő angoltudás birtokában is nehéz volt válaszolni: lányos zavaromban öt szót leírtam, aztán négyet visszatöröltem, de végül csak-csak összejött egy pár soros válasz úgy fél óra leforgása alatt...

Kicsit előreugorva az időben a közelmúltbeli jelentbe, itt állok – immár egyedül – remegő lábakkal Budapest legnívósabb hoteljének parkolóutcájában a Lánchíd pesti lábánál egy új Phantom előtt, aminek kulcsát egyre jobban izzadó tenyeremben szorítom. Hosszú percek óta egy helyből mustrálom az autót, áhítattal csodálva méreteit, kiállását – aminek egyszerűen nincs párja – és kidolgozottságát. Szemeimet nem tudom levenni az ikonikus hűtőrácsról, valamint (1911-től) minden Rolls-Royce jelképéről, a (gombnyomásra eltüntethető) Spirit of Ecstasy szobrocskáról. Azon kapom magam, hogy a Rolls-Royce képviselőjének, Franknak utolsó mondatát mormogom magamban: „Élménydús vezetést és jó szórakozást kívánok, 18 óráig pedig várom vissza az autót, lehetőleg épségben".

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Phantomot vezethetek – főleg nem hazai környezetben...

Nem tudok túllendülni azon, hogy egy hazai adókkal számolva több, mint bruttó 180 millió forintos (!) autóra – mit autóra, egy négy keréken gördülő luxuslakosztályra! – vállaltam felelősséget, amivel tekintettel arra, hogy épp a Lánchíd pesti körforgalmánál vagyunk, rögtön a budapesti belvárosi csúcsforgalomban kell ügyeskednem. Nem mellesleg a Phantom közel 5,8 méter hosszú (különben létezik belőle egy hosszabb tengelytávú, 6 méter hosszú kivitel is…), tükrök nélkül két méter széles, némi túlzással közel 3 tonnát nyom és klasszikus felépítése ellenére olyan magas, hogy benne helyet foglalva egy magasságban ülünk a nagyobb SUV-k utasaival – „sebaj, legalább összkerék-kormányzás segíti a szűk helyeken való manőverezést, a Rolls-Royce történelmében először“, nyugtatgattam magam.

Időközben beültem az autó vezetőülésébe, amelyről azt hittem, hogy anyaméhszerű komfortját nem lehet fokozni, bár ez csak addig tartott, ameddig kicsit később ki nem próbáltam az elképzelhetetlenül kényelmes hátsó ‘üléspadot’. A tesztautó hátsó ülése különben úgynevezett 2+1 üléskialakítást kapott, de természetesen létezik a Phantomból ‘rendes’ négyfotelos verzió is.

Nem akar modern lenni, pedig valójában nagyon is az – galéria

A ‘bal egyre’ visszatérve, miközben nagy élvezettel lélegeztem be az autóipar legfinomabb bőrkárpitjainak illatozását és beállítottam az ideális vezetési pozíciót, fejem fölött a Rolls-Royce híres csillagos égboltját csodáltam, lábaim pedig elsüllyedtek a szintén legendás, közel 10 cm vastag birkabunda szőnyegben – még szerencse, hogy a pedálok alatt elhelyeztek benne egy feszesebb bőrbetétet a gyáriak, máskülönben a sofőr sarka olyan mélyre süllyedne a szőnyegben, hogy nem tudná kezelni a pedálokat...

A kormányoszloptól balra, a lámpakapcsolók környékén található startgombot megnyomva aztán hirtelen eltűnt a hagyományos grafikájú, de immár digitális műszercsoport képe és a klasszikus formájú háromküllős, vékony karimájú kormány (a vékony karima különben azért van, mert így kesztyűben jobb a kormánykerék fogása, márpedig a sofőrök általában szó szerint kesztyűs kézzel vezetnek Phantomot…) kiemelkedett az ölemből. Ekkor tudatosult bennem, hogy az autó végtelen hosszú orrában nyugvó, friss fejlesztésű, 571 lóerőt és 900 Nm-t produkáló 6,75 literes biturbós V12-es – amit még Frank indított be, mielőtt átadta volna a kulcsot nekem – már járt és most állítottam le.

Hangtalanul dolgozik, de brutálisan erős a 6,75 literes, biturbós V12-es – galéria

Sebaj, egy újabb gombnyomásra újra életre kelt az erőmű és a kormánykerék is visszamotorozott az ölembe. A motor járását viszont csak a műszercsoport jelzi, a környezeti zaj ugyanis mit sem változott, vibráció nuku. Az alapjárati fordulatszámot nem tudom leolvasni, hisz fordulatszámmérő nincs: a fordulatszámmérőt a Rolls-Royce-okban egy „Power reserve“, magyarul ‘erőtartalék’ műszer helyettesíti, amely százalékosan mutatja, hogy az aktuális gázállás mellett még nagyjából hány százaléknyi erő hívható le a motor képességeiből. Mókás és kétségtelenül elegáns; különben is, egy közel 600 lóerős V12-es által repített és nyilván automataváltós luxuscirkáló esetében nem teljesen mindegy a fordulatszám?

Szóval a 6,75 literes erőmű síri csendben jár, én pedig már vagy tíz perce az autóban ülök, de még mindig nem tudom pontosan, hogy ez az egész valójában álom-e vagy valóság. De valaki hirtelen kizökkent álomvilágomból: az utas oldali ablak irányából tompa, alig hallható kopogást hallok. Szabó Péter kollégám az, aki – miután kinyitottam neki az autót, elfoglalta helyét, majd pedig a műszerfalon lévő gomb megnyomásával becsukatta a Phantommal az elektromosan záródó ajtót – nyakában a fényképezőgéppel csak ennyit mond: „Jani, induljunk gyorsan, mert rengeteg dolgunk van és hat óra múlva vissza kell hozni az autót!“.

A királyi kényelem sok autónál elcsépelt szó, pedig valójában csak itt érvényesül – és van belőle hosszított változat (+22 cm) is...

Hogy mi történt ezután és miként viselkedik ez a négykerekű hajó a forgalomban? Ígérjük, hogy az Autó Pulton rövidesen megjelenő Rolls-Royce Phantom tesztünkből minden kiderül, de a lényeg röviden annyi, hogy hogy a Phantom tényleg a világ legjobb luxuscirkálója, mi pedig életre szóló élményekkel gazdagodtunk. Sőt, délután sikerült időben és épségben visszaszolgáltatni ezt a lenyűgöző autócsodát, amit leírhatatlan élmény volt átvenni, de legalább annyira boldog voltam, amikor visszaadtam a kulcsot annak tudatában, hogy minden rendben van a Phantommal. Igaz, azóta egy elég erős űr (nevezzük mondjuk fantom-hiánynak) tátong a szívemben, de meg kell tudni érteni, hogy egy hétköznapi embernek valójában a hétköznapi világban, a földön van a helye. És nagyon hálás vagyok, hogy egy nagy álmom valóra vált.

Érdemes csemegézni a galériában, 75 gyönyörű fényképpel készültünk Olvasóinknak – a képeket Szabó Péter kollégám készítette

A teszt érkezéséig érdemes elmerülni galériánkban; bízunk benne, hogy a szép képek segítségével valamennyire át tudjuk adni Olvasóinknak az új Rolls-Royce Phantom lenyűgöző hangulatát.