Immár 30 év eltelt azóta, hogy az első BMW M5 premierjével létrejött a nagyteljesítményű felső-középkategóriás szedánok szegmense. Ezt a bajor gyártó egy „30 Jahre M5” limitált modellsorozattal ünnepli, amely 600 lóerős teljesítménnyel állít emléket a kerek évfordulónak.
Limitált modell, plusz lóerőkkel - galériaMindössze 300 példány készül a jubileumi modellből, amelyet szürke matt metálfényezéséről könnyű megismeri. Emellett plakett is árulkodik a különleges státuszról, a finom részleteket pedig az ajtókilincsek és a kipufogóvégek fekete krómozása adja a csomaghoz. Belül különleges küszöblécek, sorszámozás és gazdag alapfelszereltség fogad, miközben a spotos hangulatot az Alcantara kárpitozás fokozott jelenléte adja.
Rengeteg részlet árulkodik a különleges státuszról
A legnagyobb változást azonban a motortérben találjuk, ahol az eddigi 560 lóerő helyett immár 600-at szorítottak ki a 4,4 literes, V8-as turbómotorból. A növekedés a motorvezérlés módosításának, valamint a töltőnyomás megemelésének eredménye. Emellett az M5 többi változatához is kínált Competition-csomag itt szériában jár, vagyis feszesebb rugókat és lengéscsillapítókat, valamint 10 mm-es ültetést tartalmazó felfüggesztést találunk a „30 Jahre M5” kiadás alatt. Emellett egyedileg hangolták az elektronikusan vezérelt hátsó differenciálzárat is a mérnökök, hogy még sportosabban – avagy akár még látványosabban – lehessen a nagyteljesítményű szedánnal közlekedni.
Vannak olyan autók, amelyeket mindenkinek ismernie kell, kiváltképp azoknak, akik valamilyen formában vonzódnak a négykerekűek világához. Ezeket a kultikus modelleket általában mély tisztelet övezi, függetlenül attól, hogy éppen az adott márkáért, vagy valamelyik ellenlábasáért dobog valakinek a szíve. Azt gondolom - az objektív véleményformálás talaján maradva –, cikkem főszereplője épp egy ilyen típus, hiszen a BMW M5 már 30 éve jelent egyet a legmagasabb technológiai megoldásokkal, a hatalmas teljesítménnyel és az önfeledt, hátsókerékhajtásnak köszönhető szórakozással, amellett, hogy a család szívébe is hamar belopja magát.
Immár 30 év eltelt azóta, hogy az első BMW M5 premierjével létrejött a nagyteljesítményű felső-középkategóriás szedánok szegmense. Ezt a bajor gyártó egy „30 Jahre M5” limitált modellsorozattal ünnepli, amely 600 lóerős teljesítménnyel állít emléket a kerek évfordulónak.
Limitált modell, plusz lóerőkkel - galériaMindössze 300 példány készül a jubileumi modellből, amelyet szürke matt metálfényezéséről könnyű megismeri. Emellett plakett is árulkodik a különleges státuszról, a finom részleteket pedig az ajtókilincsek és a kipufogóvégek fekete krómozása adja a csomaghoz. Belül különleges küszöblécek, sorszámozás és gazdag alapfelszereltség fogad, miközben a spotos hangulatot az Alcantara kárpitozás fokozott jelenléte adja.
Rengeteg részlet árulkodik a különleges státuszról
A legnagyobb változást azonban a motortérben találjuk, ahol az eddigi 560 lóerő helyett immár 600-at szorítottak ki a 4,4 literes, V8-as turbómotorból. A növekedés a motorvezérlés módosításának, valamint a töltőnyomás megemelésének eredménye. Emellett az M5 többi változatához is kínált Competition-csomag itt szériában jár, vagyis feszesebb rugókat és lengéscsillapítókat, valamint 10 mm-es ültetést tartalmazó felfüggesztést találunk a „30 Jahre M5” kiadás alatt. Emellett egyedileg hangolták az elektronikusan vezérelt hátsó differenciálzárat is a mérnökök, hogy még sportosabban – avagy akár még látványosabban – lehessen a nagyteljesítményű szedánnal közlekedni.
Vannak olyan autók, amelyeket mindenkinek ismernie kell, kiváltképp azoknak, akik valamilyen formában vonzódnak a négykerekűek világához. Ezeket a kultikus modelleket általában mély tisztelet övezi, függetlenül attól, hogy éppen az adott márkáért, vagy valamelyik ellenlábasáért dobog valakinek a szíve. Azt gondolom - az objektív véleményformálás talaján maradva –, cikkem főszereplője épp egy ilyen típus, hiszen a BMW M5 már 30 éve jelent egyet a legmagasabb technológiai megoldásokkal, a hatalmas teljesítménnyel és az önfeledt, hátsókerékhajtásnak köszönhető szórakozással, amellett, hogy a család szívébe is hamar belopja magát.
Az autós újságírói tollamat most félredobva kérem, engedjék meg nekem, hogy kezemnek most a szívem – ugyanakkor nem kevésbé az eszem – diktáljon. A BMW M5, ahogyan már 30 éve rengeteg fiatalnak és öregnek egyaránt, nekem is beférkőzött az agyamnak egy mély bugyrába, ahonnan tüzes vassal sem lehet kiüldözni többé. Ez az évforduló pedig jó indokot szolgáltat számomra ahhoz, hogy megemlékezzek dióhéjban a sportszedán már-már egy fél emberöltőt átívelő történelméről.
Az egész sztori valamikor 1972-ben kezdődött, amikor is megszületett a BMW M GmbH (akkori nevén BMW Motorsport GmbH), ami a kezdetekben kizárólag a versenysportokkal foglalkozott. Azonban már 1973-ban, a kötelező homologizációnak köszönhetően néhány darab 3.0 CSL forgalomba került a szépséges E9 szériából, majd 1978-tól 445 darab M1-es született, amivel az utcai autók sorában is hódító útjára indult a bűvös M betű.
Az első - galériaMég a legelső, E12-es 5-ös sorozattal kezdődött a sportszedán története, azonban ebből mindössze pár darabot gyártottak le az „unatkozó versenymérnökök” 1979 és 1981 között, ráadásul nem is M5, hanem M535i néven. Éppen ezért nem is ettől a modelltől számítjuk a mára legendássá vált típusjelzés történelmét, habár a 3,5 literes, soros hathengeres motor 210 lóereje akkoriban igencsak komoly fegyverténynek számított.
Az első igazi M5 az E28-as szériából, vagyis a második generációs 'ötösből' született, és a sportos mindenest éppen 30 éve mutatták be a bajorok, mégpedig az akkori Amszterdami Autószalonon. A mérnökök elképzelése szerint a négykerekű közel állt a tökéleteshez, hiszen a négyajtósok kényelmét és helykínálatát biztosítja egy sportautó képességeivel fűszerezve. Ennek megfelelően a 3,5 literes, 286 lóerős sorhatos erőforrás a hozzá kapcsolt ötfokozatú manuális váltóval képes volt 6,5 másodperc alatt 0-ról 100 km/h-ra katapultálni a családi BMW-t, majd meg sem állt egészen 245 km/h-ig, amivel akkoriban elnyerte a leggyorsabb szedán címet.
Sokak vágya volt ez a műszerfal - galériaAz első M5 sikerén felbuzdulva természetesen nem volt kérdés, hogy a következő, E34 kódjelű generációból is készül majd sportos kivitel, ami nyilvánvalóan tovább fokozza majd teljesítményt. Nem is történt ez másként: alig 1 évvel az alapmodell bemutatása után, 1989-ben piacra is dobták a második M-es 5-öst, amit továbbra is egy 3,5 literes (de rendszerint 3,6-osnak becézett) soros elrendezésű hathengeres hajtott, ám ezúttal már 315 vadlovat szabadjára engedve. A 6,3 másodperces sprintidő és a 250 km/h-s végsebesség sokatmondó, ám ez nem volt elég a BMW-nek, és 1991-ben egy 3,8 literes sorhatos blokkal frissítették a sportszedánt, amely már képes volt átlépni a 6 másodperces álomhatárt, és 5,9 szekundum alatt repítette 100-ra a négyajtóst. Nem is csoda, hiszen az eddigi ötgangos manuális váltót hatosra cserélték, a 340 lóerő pedig rengetegnek számított akkortájt. Ebből a frissített változatból készült különben először kombi kivitel, ami azért érdekes, mert nem minden M5-ből gyártottak puttonyos variánst.
Avatatlan kezekben fegyver - galériaPéldául az első, V-elrendezésű erőforrással büszkélkedő változatból sem. Az E39-es kóddal ellátott 5-ös 'megszabadult' a BMW által most is kedvelt sorhatos erőforrástól, hogy helyet adjon a frissen kifejlesztett 4,9 literes V8-asnak. Az 1998 és 2003 között készült M5 már kereken 400 lóerőt tudott az aszfaltra tenni a hátsó kerekein keresztül, ami 5,3 másodperces 0-100-as vágtát eredményezett, és a végsebesség is csak az elektronikus leszabályozás miatt nem haladta meg jócskán a 250 km/h-t. A hátsókerékhajtású bestia valódi fegyver volt mindazok kezében, akik nem tudták kezelni a hatsebességes manuális váltót (is) bombázó tengernyi nyomatékot, ugyanakkor gyakorlott pilóták versenypályákon is csodákat tudtak vele produkálni.
A 2005-ben bekövetkezett generációváltás volt számomra a legkedvesebb, hiszen akkor ért csúcsra autórajongásom, aminek kiteljesedése éppen a 2004-ben M5 Concept néven bemutatott modell megpillantása és megismerése volt. Az agresszív, ám elegáns vonalak, az ötliteres, 507 lovas V10-es szívómotor 100 lóerő feletti literteljesítménye, és az akkoriban még kuriózumnak számító hétsebességes szekvenciális váltó szinte hihetetlenné tette az autó létezését. Pedig éppen ebben a formában került piacra egy évvel később az autó, hogy a konkurenseknek fityiszt mutatva könnyedén becsússzon a kategóriájában nemrég még elérhetetlennek tűnő 5 másodperces 100-as sprint alá a maga 4,7 szekundumos eredményével, amiben sokat segített a beépített rajtautomatika is. Mondani sem kell, a száguldozás ezúttal is véget ért 250-nél, de ha a sofőrnek szórakozni támadt kedve, nem állta útját az E60-as M5, amit a kormányról is kapcsolható hétsebességes félautomata mellet egyes piacokon hatsebességes manuális váltóval is lehetett rendelni. Érdekesség, hogy ez volt a második – és mostanáig egyben utolsó – M-es 5-ös, amiből gyárilag készült családi, puttonyos kivitel.
Nemrég frissítették az F10-est - galériaSzépen lassan el is érkeztünk a jelenlegi F10-es generációhoz, ami friss jelölése mellett egyéb újdonságokat is hozott: például ez az első M5, ami visszalépett elődjeihez képest, legalábbis a motor hengerűrtartalmát és hengereinek számát tekintve. Természetesen a teljesítményt ismét tovább fokozták az M GmbH mérnökei, és ezúttal már 560 lóerőből ga(rá)zdálkodhatnak a boldog tulajdonosok, amit ezúttal elsőként egy kétturbós, 4,4 literes V8-as erőforrás biztosít a sportszedán számára, amely sajnálatos módon Európában csak hétsebességes duplakuplungos automataváltóval érhető el. A 4,4 másodperces 0-100-as sprint mellet szintén 250 km/h-ig tart a móka, kivéve, ha a vevő megrendeli a kötelező vezetéstechnikai kurzussal járó M Drivers csomagot, amivel akár 305 km/h-val is száguldhat az immár kiképzett sofőr. További újdonság az F10-essel kapcsolatban, hogy egy aprócska frissítéssel együtt nemrég elérhetővé tett hozzá egy Competition csomagot a gyártó, amire eddig még nem volt példa a típus történelmében, hiszen bár a második generációban időközben motort cseréltek, opcióként sohasem volt elérhető teljesítménynövelés a legvadabb szedánhoz. Ezzel a csomaggal felszerelve plusz 15 lóerőt kapnak a vásárlók, amire a konkurencia erősödése miatt is szükség lehetett.
Most pedig, miután végigzongoráztuk az összes generációt, nézzünk csak meg egy igazi különlegességet ebből a harminc évből. A legérdekesebb talán pont az a modell, amelynek az 1989-es Genfi Autószalonon kellett volna megmutatnia magát a nagyközönség előtt, ám végül mégis a gyártó egyik garázsának a mélyén maradt. Az évszám alapján nem nehéz kitalálni, hogy egy E34-es M5-ről van szó, ami bizony nem volt rest megszabadulni a tetejétől. A Convertible utónévvel született példányból összesen egy prototípus készült, amit egészen 2009-ig titkolt a bajor gyártó - pedig mennyire kívánatos...
A BMW immár kultikussá vált sportszedánja tehát teljes joggal kerül be a legendás típusok közé; a családi sportautó ugyan sokat finomodott az első generáció óta, de hiába turbómotor, hiába automataváltó, még mindig képes gyermeki örömöket okozni sofőrjének. Ebben sokat segít az a tulajdonsága, amelyből eddig nem volt hajlandó – és reméljük később sem lesz – engedni az M GmbH, ez pedig a hátsókerékhajtás. Ha pedig az őserő megtartásával valakinek mégis alacsonyabb fogyasztásra, vagy összkerékhajtásra lenne szüksége, annak az M550d xDrive modellt tudjuk ajánlani, de azt garantálhatjuk, hogy akit egyszer megfertőz az M5 - akár a következő, születésnapi videóval -, az többé nem tud majd szabadulni a véget nem érő vágytól.
Az Autó Pult csapata ezzel a történelmi szösszenettel kíván hát még egyszer boldog születésnapot a típusnak, és egyúttal hálásak vagyunk a BMW-nek azért, hogy egy ilyen izgalmas családi autóval fűszerezi immár 30 éve az autópiacot - bízunk benne, hogy a történet még nagyon sokáig fog folytatódni.