{jcomments off}

Május közepén nem egy ’átlagos’ invitálást kaptunk a Chevrolet hazai importőrétől: egy közép-kelet európai, autós újságíróknak meghirdetett fogyasztási versenyért egészen (az olaszországi) Velencéig repültünk.

Verseny a gázolajcseppekkel - galériaGyorsan hozzáteszem, hogy mindenképpen megérte elmenni: egyrészt büszkén jelenthetem, hogy megnyertük a versenyt, másrészről pedig a 3 napos út során rengeteg szépet láttunk, s a velencei kirándulónap során az is bebizonyosodott számomra, hogy a különleges város nem véletlenül olyan kedvelt turisztikai úti cél. Tényleg gyönyörű, és amennyiben lehetőségük van rá, ki ne hagyjanak egy velencei kirándulást: a tengeri várost egyszer látni kell; valamikor még én is biztosan visszatérek…

De mivel nem turisztikai, hanem autós portál vagyunk, térjünk vissza a 'kirándulás’ autós vonatkozására, vagyis a versenyre.

A cél egyszerű volt: a rendelkezésünkre bocsátott szinte teljesen azonos, gázolajos Chevrolet Aveókkal egy megadott útvonalon, meghatározott időlimit alatt teljesíteni kellett egy 200 km-es távot; pontosabban a csodálatos panorámával büszkélkedő szlovéniai kikötővárosból, Portorož-ból (itt volt a szállásunk) az olaszországi Velencébe kellett elautóznunk, természetesen a lehető legalacsonyabb fogyasztással.

Lassan apadt az üzemanyagtank tartalma - galériaAz útvonal igencsak változatos volt: egészen sokat kellett autópályáznunk (ilyenkor a minimum sebesség 80 km/óra a szlovén törvények szerint, amit be kellett tartanunk), de akadtak városi és országúti etapok is, ráadásul gondolhatják, a dimbes-dombos Szlovéniában gyakran kellett különféle emelkedőket és persze lejtőket is 'leküzdenünk' - vagyis az útvonal egyáltalán nem az elméleti minimumfogyasztásra volt kihegyezve.

Minden csapatot két újságíró alkotott, én Bihari Szabolccsal versenyeztem egy autóban - ám Bihari kolléga igencsak engedékeny volt, és megkért, hogy végig én vezessek, nekem pedig természetesen nem kellett kétszer mondani. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a nagy meleg ellenére a klímáról letiltottuk magunkat, hiszen a légkondi fél literrel könnyedén megemeli a fogyasztást (nálunk pedig minden deci számított). Így a rádión kívül semmiféle felesleges plusz fogyasztót nem kapcsoltunk be.

Autónk egy kék, ötajtós Chevrolet Aveo volt (1,4 benzines Aveo tesztünk az alábbi linken), amelynek meghajtásáról a GM/Fiat 1,25 literes, 4-hengeres aszkéta dízelmotorja gondoskodott 75 lóerős csúcsteljesítménnyel; a mérnökök az erőforráshoz egy meglehetősen rövid áttételezésű, ötfokozatú kézi váltót kapcsoltak - egy hosszabb ötödik vagy esetleg egy hatodik gang biztosan jót tett volna a fogyasztásnak.

Velence hangulata utánozhatatlan - galériaDe sebaj, erre is kínál megoldást a Chevrolet, hiszen ugyanezen erőforrás 95 lóerős kivitele is rendelhető az autóhoz, amit szériában hatsebességes kézi váltóval szállít a gyártó - alig egy hét múlva különben máris vendégeskedni fog nálunk az emlegetett 95 lovas tesztautó. Mint tudjuk, az Aveo egyáltalán nem kis kocsi: a négy méternél is hosszabb ’Chevynek’ mind utastere, mind pedig csomagtere elegendő négy személy kényelmes utaztatásához, akár nyaraltatásához, így egy valódi családi autóhoz volt szerencsénk.

De nem is húzom tovább idegeiket, közlöm a végeredményt: a versenyt 3,3 liter/100 km-es átlagfogyasztással zártuk, ami azt jelenti, hogy a körülbelül 200 km megtételéhez mindössze 6,5 liternyi, azaz alig 2800 forintnyi üzemanyagot használtunk el.

Mindezt nagy melegben, változatos útvonalon és komoly forgalom mellett sikerült elérni, ráadásul jó néhányszor ’feleslegesen’ meg is kellett állnunk a fizetőkapus autópályák miatt, arról nem is beszélve, hogy még egy baleset is nehezítette eredményünket, ami miatt komoly torlódás keletkezett az autópályán.

A kis dízelszív kevés gázolajból elvan - galériaUtólag a körülményekre visszagondolva szinte hihetetlen a 3,3 literes érték, főleg úgy, hogy teljesen gyári és nem fogyasztási versenyre felkészített autókkal produkáltuk ezt az eredményt, széria gumiabroncsokkal, gyári guminyomással. Persze gondolhatják, mindent bevetettünk a siker érdekében. Rendkívül előretekintően, minden esetben hosszan kigurulva vezettünk, kerültük az erős gyorsításokat, s a motort végig ’kedvenc’ tartományában, 1300 és 1800 1/perces fordulatszám között igyekeztünk tartani. Persze segítségünkre volt a 'manuális, gyújtáskulcsos’ start/stop rendszer is és a szélárnyék néhai meglovagolását sem vetettük el.

De ilyen nehéz körülmények között a 3,3 literes átlag akkor is elgondolkodtató, és gratulálhatunk a mérnököknek, valamint a kis Chevroletnek: a mai technika bizony sok mindenre képes, csak megfelelően kell tudni bánni vele. Ez az eredmény pediglen egy újabb bizonyíték arra, hogy nem lehetetlen a gyári fogyasztásértékeket elérni/megközelíteni az autókkal, mindössze akarni és figyelni kell. A szupertakarékos dízel Aveo tesztjével pedig ahogy ígértük, rövidesen érkezünk.