Sosem feledem azt az álmot... Fiatal koromban, amikor még csak bimbózott bennem az autók iránti rajongás, az egyik éjjel könnyes szemmel ébredtem fel. A világvégéről álmodtam. "Minden elpusztul?" - hívom vissza az azóta emlékké szilárdult álomképet. A pozitív válaszra rögvest rákontrázok: "még a Ferrari 250 GTO is?"
Ellenfelekből testvérek - galériaTagadhatatlan, hogy a rengeteg érték és műalkotás közül, amely eltűnne a világvégén, van jó pár négykerekű is. És az sem véletlen, hogy a gondolatfonál mentén feltűnik a Maserati neve is. Az 1914 óta ténykedő olasz sportmárka évszázados történelme során sokszor, méltó módon küzdött a Ferrarival, míg végül a tetemre hívás előtt 1993-ban a Fiat vásárolta fel a céget, hogy a későbbiekben történelme és részvényei szorosan összefonódjanak a 'lovacskás' gyártó nevével. Az út innentől nyilvánvaló volt: a radikális sportolás maradt a Ferrari ismérve, a Maseratit pedig a luxusvonal kiteljesítésére szánta a vezetőség.
Haragra húzódnak az érzelmes ívek, hogy...Hogy ez sikerült-e? Igen is, meg ne is. Itt áll előttünk a GranTurismo legújabb kiadása: a 'Sport' kivitel a 405 lóerős alapverzió, és a radikális, 460 lóerős MC Stradale közötti átmenetet teremti meg. Arányai, feszülő-domborodó izmai azonnal elárulják, hogy a márka nem adta fel az időközben nagytestvérré vált céggel való konkurálást – a meghízott elülső légbeömlők és a sportos fényezés is a bizonyíték erre. Mindeközben a rajta megtörő fény mégis hamisítatlan eleganciát hordozva éri el receptorainkat. Mint hűsítő zuhatagra hónapokon át történő sivatagi gyaloglás után, úgy tapad rá a tekintet, hogy addig ne is szakadjon el, míg e szobor üvöltő mennydörgés visszhangját hátrahagyva el nem tűnik a horizontban.
...teret adjanak a finom eleganciának isAz objektív szépség definiálásán túl további komoly értékeket hordoz magában a Maserati kupéja. A Ferraris összevetés abszolút helytálló: nem feltétlenül az ára miatt, hanem azért, mert ő egy, a hétköznapokkal tökéletesen összeegyeztethető négykerekű. Még ha sportautó szempontból nem is tud annyit, ugyanazt a hangulatot árasztja, ráadásul olyan formában, amelyet még a magyarországi közlekedés viszonylatában is könnyen értelmezhetünk.
Még városi környezetben is otthon érzi magát
Ezt már gyorsított menetpróbánk első 100 méterén megtapasztalhattuk, ahol rögtön egy fekvőrendőr és néhány élesebb manőverezési forduló várt ránk. A civilizált szabad magasságnak köszönhetően gond nélkül abszolváltuk az első akadályt, s a kimondottan kis fordulókörnek (10,7 m) hála, utóbbi műveletet is könnyen kiviteleztük.
Persze a fordulókörrel kapcsolatos öröm hátulütője a végállások között kissé sokat, egészen pontosan hármat forduló volán, ami viszont legalább régimódi, hidraulikus szervózása révén kimondottan jól kommunikál. A sok-sok, variálható karakterre és hatékonyságra optimalizált elektrohidraulikus kormánymű után felüdülés visszatérni a közvetlen kapcsolathoz. Igaz, sajnos enyhe pontatlanságra azért hajlamos a szerkezet, de ez a legtöbb tulajdonosnak biztosan nem fog feltűnni.
Ezeket a füleket nehéz eltéveszteniMár csak azért sem, mert nagy élmény ám fogdosni a sportos, részben Alcantara-borítással bevont kormányt, amely a tartósság jegyében a leggyakrabban érintett részeken visszatér a bőrhöz. Mögötte a sorozatgyártású autók világának legnagyobb váltófüleit találjuk, melyek rögzített pozíciót kaptak, nagyon helyesen, meglehetősen felhasználóbarát megoldásként. Az ülések kényelme és oldaltartása nem hagy kívánnivalót maga után, mint ahogy a helykínálatra sem lehet panasz, sőt! Pont akkora a beltér, hogy az a közvetlenség fenntartása érdekében akár egy elegáns öltöny, ránk simuljon, ám sosem válik zavaróan szűkössé.
Meglepő mód még hátul sem, ahol a 193 centiméteres magassággal megáldott Vajda János kolléga ugyan fejteret már nehezen talált, ám jómagam szerény 180 centimmel még kellemesen el tudtam helyezkedni. Persze a maga 4,88 méteres hosszával (ami hajszálra megegyezik egy BMW 6-os kupéval) a GranTurismo minden, csak nem kicsi, így érthető, ha elegendő helyet találunk benne – de emiatt is tesz ekkora lépést a hétköznapi remek használhatóság felé.
Ütött az óra - ideje útra kelniBár a nyomógombokkal vezérelhető központi rendszer már kissé idejétmúlt, finomságokat bőven találunk még az enteriőrben. Az elsőrangú anyagválasztás mindenhol szembeötlik, még ha az apró részletek - mint például a napellenző és a kesztyűtartó - összeszerelési minőségével nem is lehetünk maradéktalanul elégedettek. Sebaj, legalább a kisszériás, kézzel történő összeszerelés hangulatát árasztja a GranTurismo – foghatnánk a Maserati pártját, némileg jogtalanul. Viszont a következő pillanatban mindez már garantáltan nem fog senkit sem érdekelni: a motor beindul...
Üvöltés, videó, s élménydús száguldás várja Önt a következő oldalon. Érdemes lapozni!