Akárcsak eredendően francia testvérei, az immár a PSA kötelékébe tartozó Opel is bemutatta év elején saját dobozosa, a Combo családi, Life utónévre hallgató verzióját, ám az áruszállító kivitel leleplezésééig egészen mostanáig kellett várnunk. A Citroën Berlingo dobozos verziója után ezúttal az Opel Combo munkára született verzióját vizsgáljuk meg közelebbről.
A praktikum az első - galériaA külső tekintetében a Combo nem sokat változott a Life kivitelhez képest: szemből maradt a felismerhető Opel arc, leszámítva az egyszerűbb, műanyagra cserélt lökhárítókat, hátul pedig csupán a fényszórók és az oldalra nyíló ajtók jelentenek újdonságot. Utóbbiak alapból 60:40 arányban vannak elosztva, és 180 fokig nyílnak, de természetesen oldalsó ajtó is van. Az alapok persze ugyanazok, és ezúttal is kétféle (4,4 és 4,75 m) hossz érhető el, míg a maximális terhelhetőség 1 tonna. A hasznos tér változattól függően 3,3-4,4 köbméterig terjed, míg a leghosszabb tárgyak 2785-3440 mm-esek lehetnek, amit még be tudunk súvasztani. Akárcsak a Berlingo esetében, úgy a Combónál is elérhető egy 3 centivel magasított kivitel, ami alulról is jobban védve van.
Az utastérben már kevesebb a változás: a formák gyakorlatilag megegyeznek a családi változatéval, de azért jóval ridegebb anyagok és komorabb, de nagyon praktikus környezet fogad minket belül. A modern extrák azonban a kisáruszállítóból sem maradtak ki, hiszen a táblafelismerő, a vészfékrendszer, a sávelhagyásra figyelmeztető jelzés, a kulcsnélküli rendszer, az adaptív tempomat és az automatikus fényszórók – a teljesség igénye nélkül – ugyanúgy megrendelhető a kisáruszállítóhoz, mint a családi verzióhoz. Természetesen a mindenféle mobiltelefonos kapcsolódási lehetőséget – beleértve az Android Auto és Apple CarpPlay funkciókat is – ismerő multimédiás rendszer is adott, de van például vezeték nélküli töltő is.
Tele modern megoldásokkal - galériaA Combo ugyanazokat az újdonságokat is megkapta, amiket a Berlingo esetében már bemutattunk: a dobozos változatokban felesleges belső visszapillantó helyére egy megjelenítőt is kérhetünk, amely több üzemmóddal is segíti a pilóta életét. Így például figyelhetjük rajta az oldalsó és a hátsó ajtókat, és természetesen tolatókameraként is funkcionál – a szűk helyeken való manőverezéshez kiváló társ ez a megoldás, és a visszapillantót is helyettesíteni tudja. Egy másik újítás egy kis visszajelző, amely a maximális terhelhetőség túllépésekor figyelmezteti erre a sofőrt. Ez utóbbi egyrészt biztonsági szempontokból fontos, másrészt pedig akár egy vaskosabb bírságtól is megóvhatja a vezetőt. A különböző változatok között akár olyan is megtalálható, amelyben ötszemélyes utastér van, és csak mögötte kezdődik a raktér – ez természetesen csak a hosszított verzió esetén lehetséges.
Az Opel egyelőre nem osztotta meg velünk pontosan a motorpaletta szereplőit, de valószínűleg ugyanazokat a hajtásláncokat kapjuk, mint a Citroën esetében, így az 1,2 literes, háromhengeres benzines 110 és 130 lóerővel lehet elérhető, és míg előbbi hatos manuális, addig utóbbi nyolcfokozatú automatával van szerelve. Dízelfronton az új 1,5 literes gázolajos lehet a legmodernebb és legizmosabb lehetőség a maga 130 lóerejével, míg a korábbi 1,6-os 75 és 100 tagú ménessel lesz megrendelhető – csak az 1,5-öshöz lesz elérhető nyolcas automata váltó, de alapáron mindegyik manuális váltóval van szerelve.
Az újdonság hamarosan a szalonokban is elérhető lesz, és alapára valószínűleg kicsivel magasabb lesz, mint a kifutó verziónál, ráadásul természetesen a fejlett extrákat is meg kell majd fizetnünk, de az kétségtelen, hogy még az alapfelszereltség esetén is egy jóval modernebb, komfortosabb autót kapunk – a mutatósabb formákról pedig még nem is beszéltünk.