Eredeti specifikációk alapján, vadiúj alkatrészekből építenek versenyautókat a Hall and Hallnál. Egészen 1950-ig repülnek vissza az időben, hogy újraélesszék a BRM (British Racing Motors) Type 15 V16 F1 nevű modellt. Vagyis az ötvenes évek egyik tizenhat hengeres, Formula–1-et is megjárt járművét támasztják fel – mindössze három példányban.

Utoljára a hetvenes években készültek BRM-ek, a következő darabokat a Hall and Hall bourne-i központjában szerelik össze. A mérnökök mintegy 20 ezer eredeti dokumentumot (köztük nagyjából 5000 tervrajzot) tanulmányoztak át, így a friss járművek megszólalásig hasonlítanak majd az eredetiekre. A BRM életre keltése egyébként az Allard esetéhez hasonló: a másik brit márka bő 60 évnyi szünet után porolta le egykori sikeres autója, a JR terveit.

A részletes dokumentáció miatt nem kell találgatni a szakértőknek, az eredeti autók pontos mását készíthetik el

A projekt érdekessége, hogy a folytatások még az ’50-es években kiosztott – végül az F1-es szabályváltozások miatt fel nem használt – alvázszámokat kapják meg. A versenygépek erőforrása napjaink szemével egészen szokatlan konstrukció: a V16-os elrendezés az apró hengerekkel mindössze 1,5 literes lökettérfogatot ad ki. A feltöltésnek köszönhetően 600 lóerőt képes leadni az alsó hangon is 12 ezres percenkénti fordulatra képes motor. Az erő egy ötfokozatú sebességváltón keresztül érkezik meg a hátsó kerekekhez.

A jármű tömegét 736,6 kg-ra tervezik. Az acél létravázas Type 15 Porsche-stílusú első lengőkarokat és DeDion hátsó felfüggesztést örökölt, és szintén az eredeti példányokra rímelve Dunlop abroncsokat kap.

Ez a küldetés sem a kedvező ár/érték arányról szól

Az első régi-új példányt John Owennek (a néhai BRM csapatfőnök Sir Alfred Owen fiának) szánják. A másik két autót is értő kezekbe kívánják adni: olyan vevőjelölteket várnak, akik ténylegesen használni akarják az autókat. Egy szóvivő annyit elárult, hogy a BRM és az Owen család közösen dönt majd a megfelelő személyekről.

Méltatlanság lenne pénzügyekről beszélni. Azt nem szabad elfelejteni, hogy egyetlen eredeti BRM Type 15 maradt fenn, vagyis felbecsülhetetlen értékű a mintapéldány. Az is biztos, hogy a legyártani kívánt egy plusz kettő darab folytatás (részben az eredeti alvázszámok miatt) csak a legvagyonosabb réteg számára lesz megfizethető.