Azok a rég(ebb)i szép idők... – galéria

Autómániásként van mitől félnünk az autóipar jövőjét illetően: vészesen terjednek az elektromos autók – amit bizonyos felhasználási területeken mi is támogatunk, de azért be kell látnunk, hogy a technológiának komoly korlátai vannak –, lassan átveszik az irányítást az emberektől a gépek, most pedig már különféle (intelligens) sebességkorlátozásokkal ijesztgetik a népet, amelyek ráadásul az időtávot tekintve közelebb vannak, mint gondolnánk.

A Volvo ma bejelentette, hogy a jövő évtől 180 km/h-ban korlátozza minden – ennél nagyobb sebességre képes – modelljének végsebességét. Egyfelől egyet értünk abban a svéd gyártóval, hogy a száguldozás nem biztonságos, továbbá Európa legtöbb útján valóban nincs helye a 180 km/h-nál magasabb tempónak, a másik szemünk viszont sír, mert még egy lépéssel közelebb kerülünk a már most is túlszabályozott robotközlekedéshez. Titkon azért bízunk benne, hogy a többi gyártó a közeljövőben nem követi a Volvo példáját, meghagyva ezzel a vezetőnek a döntést a sebesség megválasztását illetően, amivel véletlenül sem akarunk senkit gyorshajtásra sarkallni, pusztán nem gondoljuk azt, hogy ezzel a lépéssel olyan sokat lehet nyerni a biztonság terén.

(Sajnos) egyre közelebb kerülünk a guruló nappalikhoz... – nem lesz 180 km/h-nál gyorsabb széria Volvo

A legtöbb esetben már a 180 km/h is eleve túl sok, a másik dolog pedig az, hogy aki majd nagyon akarja, meg fogja találni az útját-módját a korlátozás feloldásának és ilyenkor szembesülhet esetleg azzal – esetleg már túl későn –, hogy az autó mondjuk nincs nagyobb tempóra tervezve és valamelyik részegysége (fék, futómű, aerodinamika) megvicceli, amiből baleset is lehet. Persze az is igaz, hogy a Volvo eltökéltnek tűnik az elektrifikáció terén, márpedig a villanymotoros autók esetében a 180 km/h is már bőven a hatékonynak mondható tartomány felett van – ilyen tempónál egyszerűen képtelen hatékonyan üzemelni egy elektromos autó, pontosabban fogalmazva nem a hatékonysággal van baj, hanem a hatótávolság drasztikus csökkenésével.

A sajtóanyagban persze megmagyarázta a Volvo, hogy miért fantasztikusan innovatív és okos döntés részükről a 180 km/h-s korlátozás, de ennek (szerintünk) nagyobb a marketingértéke, mint a valós jelentősége. Papíron lehet így is bálnákat, városokat, erdőket védeni, zajterhelést csökkenteni, hatótávot növelni vagy legfőképp biztonságosabb közlekedést létrehozni (az utóbbi szempont különösen fontos a Volvónál, hisz a biztonság egyik ‘nagykövetéről’ beszélhetünk), de pontosan tudjuk, hogy az eredmény nem ezen fog múlni. Aki óvatosan vezetett, eddig sem hajtott 180 km/h-val, aki pedig gyorsan akar menni, mostantól is garantáltan megtalálja annak módját, legfeljebb nem a Volvo kínálatából választ majd magának autót, rontva a svéd márka eladásait.

A Volvo megálljt parancsolt a száguldozásnak – nem biztos, hogy jó ötlet, de majd az idő kideríti...

Ebből kifolyólag jó kérdés, hogy okos döntés volt-e a svédek újítása; szerény véleményünk szerint nem. Ettől függetlenül viszont az mindenesetre szép dolog, hogy a Volvo 2020-ra nullára kívánja csökkenteni az új Volvo gépjárműben súlyos vagy halálos balesetet szenvedő utasok számát. Nagyon drukkolunk nekik, de a 2020-as időterv szerintünk nagyon korainak tűnik. Persze némi szerencsével – bár maradjunk inkább az óriási szerencsénél – akár kivitelezhető is lehet a merész és nemes terv, amivel kapcsolatban az biztos, hogy nem (csak) a Volvón fog múlni.