„Opel, ami sosem kop el”… hangzik a már-már közhelyként is említhető mondat. De vajon van-e akár morzsányi igazságalapja? A mondás még a régi idők Opeleinek korában keletkezett, ám még ma is sokan használják, talán nem is ok nélkül. A sikeres német márkát nemrég már temették az autóipar szakértői, most pedig mintha újból megindult volna a gyártó szekere a legfrissebb modellek érkeztével. Cikkünk az Opel rövid történetét, közelmúltbeli hanyatlását és feltámadását mutatja be, amely persze az ipari-gazdasági eseményekkel és az autópiac alakulásával is szorosan összefügg.
Az Opel nem mai keletű márka, története még a 19. század végén kezdődött Rüsselsheimben. Adam Opel 1863-ban alapította meg családi vállalkozását, melynek keretein belül első körben varrógépek, később kerékpárok hada látott napvilágot. A varrógépüzlet kifejezetten erősnek bizonyult, amit a remekbe szabott konstrukció garantált. A század végén ébredező autógyártás szele azonban megcsapta őket is, és ennek eredményeképpl indultak el az "új irányba".
Az első négykerekűek 1899-ben érkeztek, az ekkor már halott Adam Opel fia Friedrich Lutzmann közreműködésével építette ezeket az autókat. Az első igazán sikeres gépjármű 1909-ben született meg a rüsselheimi manufaktúrában. Ráadásul nem is hétköznapi eszköz volt, hanem kifejezett az orvosok igényeihez alakított autó, 4-8 lóerős motorokkal. 1914-re az Opel a legnagyobb német autógyárrá nőtte ki magát.
A következő mérföldkő, mely mindmáig kihat a gyártó történetére, az 1929-es esztendő volt, amikor is a GM (General Motors) meglátván a márka sikerét felvásárolta annak 80 %-át, majd 1931-ben már a teljes részesedés a kezükben volt.
Az igazi húzómodellre egészen ’35-ig várni kellett, ekkor az Olympia – korabeli mércével persze – tört be népautóként az autópiacra, különlegessége, hogy esetében a világon elsőként használtak önhordó karosszériát. Nem sokkal később, 1939 jött a másik sikeres típus, a a Käpitan első generációja, mely 2,5 literes soros hathengeres motorjával igazi hódítónak bizonyult. A kor technikai szintjét bőven megütötte független első felfüggesztésével, utastérfűtésével és hidraulikus lengéscsillapítóival, a teljes mértékben acélból készül karosszéria és az elektromos hűtőventillátor pedig szintén az autó korszerűségét bizonygatták.
A kezdetekkor - galériaA második világháború bajait az Opel nagyjából átvészelte, érdekesség, hogy mindösszesen egyetlen évre kellett csak szünetelnie a gyártásnak, mivel a gyár épületét lebombázták. A márka történetében az 1945-ös esztendő az egyetlen, amikor nem készültek automobilok. Eközben a személyautók mellett a tehergépjárművek kategóriájában is remekelt a rüsselsheimi gyár, a Blitz névre keresztelt igás ló 3,6 literes motorjával – melyet az Admiralban is használtak – tökéletesen megfelelt a vásárlóközönség igényeinek.
A világháború után az Opel tovább folytatta menetelését, és igen széles modellpalettával kedveskedett a vásáróközönségnek. Még a háború előtt megszületett az Olympiát követően a Kadett is; igazi olcsó autónak szánták a németek, miközben felhasználták benne az eddig alkalmazott innovatív technológiát. Magát az autót egyébként később az oroszok Moszkvics 400-ként árulták, minimális átalakításokkal. Teltek-múltak az évek, az Opelnek viszonylag jól ment, ám belső problémák azért adódtak, egyszer még a GM is megingott. Utólag minden könnyebbnek tűnik, de végtére is később rendeződtek a viszonyok és minden ment a régi kerékvágásban.
Az Astrák története az A Kadettel indult - galériaA Kadett A-val egy igazi Volkswagen verő („einen perfekten Anti-VW”) autót szerettek volna készíteni, ami nagyjából meg is valósult: kisebb, viszonylag takarékos motorjaival, korszerűségével igazán jó vételnek számított akkoriban. Mindeközben folyt természetesen a Rekord és Olympia modellek gyártása is, melyek a ’70-es és ’80-as évekig igazán jól tartották a frontot. Előbbi 1971-ben, utóbbi 1970-ben halt el végleg, ám újabb modellekkel pótolták az így keletkezett űrt. '88-ban véget ért a legendás B Manta gyártásai, a sportautó nélkül maradt gyártó ezt a hiányt a következő évtized elején a ma is kiemelkedőnek számító légellenállási tényezőjű Calibrával pótolta.
Csepp Kadett GSi - galériaA Kadett ez idő alatt szépen frissülgetett, az utolsó széria, az E kifejezetten népszerűnek számított, nagy számban eladott kabrió változattal és nagyteljesítményű (GSi – Grand Sport injection) verzióval. Nem mehetünk el szó nélkül az annak idején kialakult Caravan kifejezés – egyes források alapján a Car and Van eredetéből, bár sokan az „Is this car a van?” szállóigére fogják származását – mellett sem, mely hosszú évtizedeken át az Opel sajátja volt, ám mostanában a semmitmondó Sports Tourer kifejezéssel kiölték eme szép hagyományt.
Az említett modellek halála után új Opel generáció érkezett, élén az autós társadalmat rendkívül megosztó F Astrával és A Vectrával. Persze ekkor már a városi közlekedésre és a hölgyekre is gondoltak, a Corsával őket célozták meg főként. Ám ekkoriban alábbhagyott a régebben tapasztalt lelkesedés és a technikai vívmányok alkalmazása, a piacon megjelenő autók korszerűbb alkatrészekkel, motorokkal és extrákkal jobb vételnek bizonyultak. A hatalmas Senatorokat ekkor már nem gyártották, és az Omega második generációja is mérsékelt népszerűségnek örvendhetett.
Sajnos az Opel ez időtájt nem igazán fejlesztett az erőforrásokon, egészen az Astra ’95-ös rácfelvarrásáig kellett várni a 16 szelepes motorokra, melyek a késés ellenére is hagytak kívánnivalót maguk után. Hajlamosak voltak a kopásra, szerették csipegetni az olajat. Ennek ellenére azonban nem helytálló azt gondolni, hogy unalmas autók készültek az Opel üzemeiben, – többek közt Szentgotthárdon – ugyanis a kínálatot jó néhány különc modellel dobták fel. Az Astrából készült Bertone kabrió, a GTI-k ellenfeleként jól vizsgázó GSi, melynek C20XE motorját még Super Seven replikákban is nagy kedvvel alkalmazták 150 egészséges lóereje, valamint strapabírósága okán. Aztán ott volt a 4x4 Vectra, a 204 lóerősre izmosodott C20LET motor, valamint a szépséges Calibra, ám ezeket az unikumokat sokan nem tudták megfizetni. Az olcsó és megbízható, alulextrázott modelleket viszont vették bőven, ezekből szép számmal látunk az itthoni utakon is.
Zafira OPC, a kőkemény egyterű - galériaEgyébiránt talán ez volt az Opel agóniájának egyik kiindulási oka: eszméletlenül beleszürkült a „mezőnybe”, ráadásul a következő modellekkel, főként a G Astrával még tovább erősítette ezt az érzést. A hétüléses Zafira ugyan üde színfoltként indult, de később ő is a többiek sorsára jutott. A konkurensek ráadásul jobbat is kínáltak, a Golf és főként a Focus igényesebb futóművével és a korszerűbb dízelmotorokkal egyszerűen csak jobbnak bizonyultak az Opel termékeinél. Rüsselsheimben úgy gondolták, stílust váltanak, és sokkal izgalmasabb dizájnnal talán segíteni tudnak a problémán.
A H Astra radikálisabb formája sem volt nyerő - galériaLényegében ez lett volna a H Astra és a C Vectra, kiegészülve a Corsával, ám az áttörő siker az igényesebb megjelenés ellenére sem jött meg, az eladások nem mutattak javulást. Még az izgalmas Astra, Meriva, Zafira, Vectra OPC variánsai sem tudtak ezen segíteni, pedig erős és jó turbómotorokkal tette őket igazán gyorssá az Opel.
A világválság erre még egy lapáttal rátett, 2009-ben a GM a csőd szélén állt, és az Opelt is rántotta magával. Nem szeretnék kitérni az akkori bonyolult és hosszadalmas eseményekre, lényeg a lényeg, a német kormány segítségével megmenekült a márka és immáron a GM-től majdhogynem függetlenül állnak.
A C Kadett a raliban is odatette magát régen - galériaAz eddigi hanyatlást közben végleg megelégelték, és radikálisan új modellek tervezését, valamint a minőség markáns javítását tűzték ki fő célként. Az első fecske az Insignia volt, merőben új külsejével, vonzó belsejével hamar sokak kedvence lett, ezáltal apró remény táplálva, hogy van kiút a gödörből. Az említett modell 2009-ben elhozta az Év Autója díjat. A Vectra utódja emellett már új generációs motorokkal is szolgált; ennek ideje volt, hiszen a VW-nél már javában folyt a TSI erőforrások gyártása, melyek a jelen tendenciát, azaz a kisebb lökettérfogatú, feltöltött motorok koncepcióját helyezik előtérbe. Így jött képbe első körben a Z16LET, azaz az 1,6T motor a maga 180 lóerejével, aztán a 2 literes turbós, valamint dízelek is. Az igényes motorok igényes belsővel párosultak, számos szakújság dicsérte az Opelt a hirtelen jött fejlődés okán, igazi minőségi ugrás következett be - pozitív irányban.
Persze csupán az Insignia nem lett volna elég a sikerhez, az általunk nemrég tesztelt Astra és Meriva is rendkívül ígéretes. Velük együtt jött a 140 lovas 1,4-es turbómotor is, melyet már most előre sokan slágergyanús erőforrásként kezelnek. Az Opelnek egyedül dízelfronton kell még javulnia – nagyot. Ezeket az erőforrásokat általában külső beszállítóktól veszik, elég csak az 1,3-as Multijetre gondolni, mely a németek autóiban CDTI kódnévvel fut. Sajnos a hasonló származású, és korrekt 1,9-es olajkályhát már nem szerelik be, helyette a régi Isuzu blokkra épülő 1,7 literes német dízel ketyeg, tapasztalataink szerint nem túl kellemesen.
Ampera, a jövő villanyautója? - galériaÁm a siker kulcsa most az Opel kezében van. A hullámvölgy után ügyes húzásokkal sikerült látványos növekedést produkálniuk – mind minőség, mind eladások terén – melyet egyetlen dolognak köszönhetnek: a merészségnek. Merni kellett kipróbálni egy új stílust, merni kellett rengeteget fordítani az összeszerelési- és anyagminőség egy szinttel feljebb hozására, merni kellett beruházni az új turbómotorok fejlesztésébe… Mindez meghozta a gyümölcsét, de nem szabad itt megállni. A további sikerekhez a fejlesztéseket folytatni kell, újabb technológiákat beültetni az autókba. Egyedül így érhető el a kívánt eredmény. És hogy mit hoz a jövő az Opel háza táján? Folytatódik-e a menetelés? Jóslatunk szerint nagy esély van rá, ugyanis a húzómodellek most igazán ígéretesnek tűnnek, emellett érkezik a várva-várt háromajtós Astra, a napokban lencsevégre kapott elektromos Meriva, és ott az Ampera is. Csak így tovább!