A Lancia Stratos a ’70-es és a korai ’80-as évek egyik legsikeresebb rallyautója volt. Az első tanulmány vonalait még Marcello Gandini vetette papírra a Bertone kötelékében, s hamarosan meg is épült az első prototípus, mely a Zero névre hallgatott és később Michael Jackson két videoklipjében is feltűnt. A torinói bemutató idején a motorháztető alatt még a Lancia Fulvia V4-es erőforrása duruzsolt, ám a végső megoldást a Ferrari Dino 2418 köbcentiméteres, V6-os motorja hozta el, mely már 190 lóerős teljesítményre és öt másodperces sprintidő elérésére tette alkalmassá az autót.
A prototípus Zero névre hallgatott - galériaA három éves tesztperiódus után a homologizációs jogok megszerzésének érdekében négyszáz darabot gyártottak a 'zsebrakétából', s bár a Dino motorja a Ferrari égisze alatt már nyugdíjazásra került, azért 500 darabot még kapott belőle a Lancia is. A versenyzésre fejlesztett modellek már 280 lóerővel szaggatták az aszfaltot, ám hallottunk már KKK turbótöltők segítségével a határokig feszített, 560 lóerősre tuningolt darabokról is.
Sorra nyerte a versenyeket
Dino kicsi szíve gyorsan ver - galériaA Lancia 1974-ben, ’75-ben és ’76-ban sorozatos bajnoki címeket söpört be, miközben ugyanezen években, valamint a ’77-es idényben is megszerezte a legendás Monte Carlo Rally trófeáit. Aztán a Fiat a szabályok megváltoztatása miatt kiszállt a versenyekből, így ’81 után szinte csak kiállításokon találkozhattunk a típussal. Az összesen 492 darab Stratos mindegyike vagy gyűjtők kezébe került, vagy örökre elveszett, de a rajongók továbbra is életben tartották a legendát. Számos vállalkozás kínál házilag összerakható építőkészletet, azonban a típus iránt kevésbé elfogult replika-készítők inkább más modell után néztek, hiszen a Stratos vendégmarasztaló szűkössége közismert. Nem csak, hogy nem akarunk kiszállni belőle, de aki egyszer behajtogatta magát, már nem is tudja elhagyni többé az utasteret.
Ferrari kicsiben, izmosabban
Az elmúlt hónapokban felröppent a hír, hogy végül mégis elkészül a legenda modernkori átirata, s nemrégiben már üveghangon tesztelték az újdonságot, mi több, a technikai adatokat is közzétették. A Ferrari F430 Scuderia 20 centiméterrel megrövidített alapjaira építkező modell 4,3 literes, V8-as erőforrása 30 lóerővel teljesít többet, mint az ágaskodó csődör motorházteteje alatt, s így 540 lóerős teljesítménnyel és 500 Nm-es maximális nyomatékkal indul hódító hadjáratra. Az 1247 kg-os száraz tömeg ismeretében nem meglepő, hogy annak ellenére, hogy az első mérések kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette történtek, azok mégis kiváló eredménnyel zárultak.
Múlt és jelen találkozása
A 0-ról 100 km/órára történő gyorsítás művelete csupán 3,3 másodpercet igényel, de 9,7 másodperc elteltével már 200 km/órával is száguldhatunk. A futómű finomhangolása még folyamatban van, és a mérnökök feltett szándéka, hogy a hátsó felfüggesztés végső beállításait módosítsák. Becsléseik szerint a végsebesség ezzel 274 km/órára csökkenne, azonban a gyorsulási jellemzők tovább javulnának. A súlyelosztás mindezek ellenére már véglegesnek tűnik: a hátsó tengelyre a tömeg 56%-a esik.
Sosem volt óriás - galériaAzon kívül, hogy a helykínálat szűkössége a régi marad, természetesen minden a legmodernebb technika jegyében készül, s főként a Ferrari beszállítói kerülnek előtérbe. Módosított Bosch motorvezérlés, Brembo fékek, Ferrari motor, Eibach rugók, ZF Sachs elektronikusan szabályozott lengéscsillapítók, Hella fényszórók, karbon karosszéria és az 599GTB lámpáinak búcsút intő pillantása jellemzi az új Stratost. A nemes hozzávalók tehát adottak, meglátjuk, mi sül ki belőle. Az bizonyos, hogy drágább nem lesz, mint egy épségben megőrzött korai példány.