Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A downsizing még jobban dívik, mint valaha, sőt úgy tűnik, már a luxusjavak terén is felütötte a fejét a kisebbre, takarékosabbra, egyszerűbbre való törekvés. Ennek egyik jó példája a Lexus LS, amelyet az amerikai vásárlók számára enyhén frissítettek a következő modellévre: a légrugók helyére acélrugókat tettek.

Hát ennek meg mi értelme van? – kérdezheti joggal minden luxusautókon nevelkedett ínyenc. Persze azért meg lehet magyarázni, hiszen az acélrugós megoldás elvileg tartósabb, és mi is már rengeteg Mercedes-tulajdonost láttunk a szervizben szentségelni a 40-50 ezer kilométerenként „kopó” légrugók miatt, de itt nem ez a magyarázat. Egyrészt tartós LS430-as tesztautónkon sem kellett még hozzájuk nyúlni a 160 ezer kilométer alatt, és nem sok ilyen problémáról hallani, másrészt továbbra is meg lesz a kínálatban a légrugó – csak felár ellenében.

A légrugózás kapcsolói a váltó mögül eltűnnek

Odaát azért jóval kedvezőbben juthatunk LS-hezAz ok kétrétű: egyrészt a válság óta a tengerentúlon is kissé garasoskodóbbak az emberek, így könnyen lehet, hogy valaki a felesleges luxus nevén lemondd a légrugózás kényeztetéséről (amely most, az állítható lengéscsillapítók korában már nem is jár akkora előnnyel) – elvégre odaát nem 26,63 milliótól, hanem csupán 14,5 milliónak megfelelő értékű dollárösszegtől kapható a típus.

A másik ok a japán márka költségcsökkentésében, valamint a tengerentúli és európai ízlésvilág közeledésében rejlik. Ugyanis a puhább, amerikai hangolásra már nem mutatkozott akkora igény, gyártás szempontjából pedig így egyszerűbb volt egy alap acélrugós futómű gyártása, valamint felár ellenében a sportos európai hangolású légrugó-rendszert kínálni. Utóbbi egyébként közel 3 millió forintért kapható a típushoz, persze gazdagon szerelt csomagban, amellyel már makulátlanul szerelt autót kapunk.

A downsizing még jobban dívik, mint valaha, sőt úgy tűnik, már a luxusjavak terén is felütötte a fejét a kisebbre, takarékosabbra, egyszerűbbre való törekvés. Ennek egyik jó példája a Lexus LS, amelyet az amerikai vásárlók számára enyhén frissítettek a következő modellévre: a légrugók helyére acélrugókat tettek.

Hát ennek meg mi értelme van? – kérdezheti joggal minden luxusautókon nevelkedett ínyenc. Persze azért meg lehet magyarázni, hiszen az acélrugós megoldás elvileg tartósabb, és mi is már rengeteg Mercedes-tulajdonost láttunk a szervizben szentségelni a 40-50 ezer kilométerenként „kopó” légrugók miatt, de itt nem ez a magyarázat. Egyrészt tartós LS430-as tesztautónkon sem kellett még hozzájuk nyúlni a 160 ezer kilométer alatt, és nem sok ilyen problémáról hallani, másrészt továbbra is meg lesz a kínálatban a légrugó – csak felár ellenében.

A légrugózás kapcsolói a váltó mögül eltűnnek

Odaát azért jóval kedvezőbben juthatunk LS-hezAz ok kétrétű: egyrészt a válság óta a tengerentúlon is kissé garasoskodóbbak az emberek, így könnyen lehet, hogy valaki a felesleges luxus nevén lemondd a légrugózás kényeztetéséről (amely most, az állítható lengéscsillapítók korában már nem is jár akkora előnnyel) – elvégre odaát nem 26,63 milliótól, hanem csupán 14,5 milliónak megfelelő értékű dollárösszegtől kapható a típus.

A másik ok a japán márka költségcsökkentésében, valamint a tengerentúli és európai ízlésvilág közeledésében rejlik. Ugyanis a puhább, amerikai hangolásra már nem mutatkozott akkora igény, gyártás szempontjából pedig így egyszerűbb volt egy alap acélrugós futómű gyártása, valamint felár ellenében a sportos európai hangolású légrugó-rendszert kínálni. Utóbbi egyébként közel 3 millió forintért kapható a típushoz, persze gazdagon szerelt csomagban, amellyel már makulátlanul szerelt autót kapunk.

A BMW az acélrugós luxusautók nagy híve - vajon a Lexus is áttér?

A tendenciát elnézve pedig szinte nem is érthető a Lexus konkurenseket piszkálgató reklámkampánya, melyben a tényleg minden apróságért felárat kérő német prémiumgyártók orra alá dörgöli ezt a tényt. Azért hozzátennénk: joggal, ugyanis, ha a legtöbb konkurenst a japán luxusmárkák alapfelszereltségének szintjére hozunk, rögtön 20 százalékos prémiummal kell szembesülnünk.