Bár alapvetően munkaeszközként ismeretes a VW Transporter, évtizedekkel ezelőtt nem volt ilyen egyértelmű a kép. A számos változatban készülő kisbuszt éppen ezért gyakran használták családi kirándulások, sátorozások, vidám utazások alkalmával, ráadásul épp abba a korba született, amikor a hippi mozgalom is virágkorát élte, így annak is jelképévé avanzsált.

A jelen T5-ös generációban is létezik egy érdekes szál, a Multivan felszereltség igazán kifinomult és high-tech belsővel, valamint erős motorokkal kecsegtet, ám ez már közel sem az az olcsó alternatíva, amit annak idején a T1 és T2 jelentettek.

Éppen ezért egy brazil úr, nevezetesen Eduardo Oliveira látványos, praktikus és egyben visszatekintő konstrukciót képzelt el, mely a stílus mellett az első két generáció kellemes használhatóságát is magában foglalja, átörökítve azok szellemiségét a modern korba. Az említett tervező persze nem ismeretlen számunkra, a használhatóbb Beetle alternatívájának megálmodójáról már írtunk is „bogaras” álmai kapcsán.

Oliveira Transportere a jelenkori formaterv ellenére egyértelműen utal a T1 és T2-esekre, a jellegzetes orr, az apró túlnyúlások, a kisbuszon végighúzódó keskeny ablaksor mind az öreg Transportereket juttatják eszünkbe melyeknek hátsó részében John Lennon zenéjére füstölték a vidám cigarettákat a nagy öregek. Ráadásul eredeti küldetését is vidáman teljesíthetné, hiszen az egyre zsúfoltabb városokban üde színfoltként hatna egy apró, de annál praktikusabb szállítóeszköz.

Habár a gyártásra nyilván csekély az esély, mindenesetre a formatervek elgondolkodtatóak, és egy kellemesebb fogadtatást követően talán a VW-nek is eszébe jutna a kedves kisbusz felélesztése, ami a közvélemény számára mindenképpen örvendetes momentum lenne.