Ünnepel a Pagani Automobili. A Frecce Tricolori hatvanadik születésnapja szolgáltatja az apropót a Huayra Tricolore bemutatására. Az olasz légierő műrepülő csapatát (hivatalos nevén: a Légierő 313. számú Műrepülő Kiképzőcsoportja) 1961. március 1-én alapították meg, az évfordulós autóból pedig három darabot gyártanak, vagyis a nemzeti lobogó minden színéhez egy példány készül.
A Pagani egyébként már az ötvenéves jubileumra is készített egy háromtagú mini-szériát – a Zonda Tricolore azóta is az egyik legértékesebb modelljük, várhatóan nem lesz ez másként a Huayra ünnepi kiadásával sem.
Hogy ne legyenek kétségeink: a műrepülő osztály gyakorlat közben
A számos légibemutató sztárjaként soksszorosan bizonyított műrepülőgép, az Aermacchi MB-339A P.A.N. vonalait idéző, ezzel már-már a repülők és az autók közötti határon egyensúlyozó remekmű ismét megtestesíti a Pagani-projektekre jellemző alapfilozófiát: az olaszok fő célja minden körülmények között biztonságos és megbízható autók létrehozása. Tekintsük át, ők hogyan ültetik át gyakorlatba az elvet.
Napjainkra szinte szabvánnyá vált a hengerenként négyszelepes kialakítás – nos, a Pagani (pontosabban a Mercedes-AMG, hiszen ők fejlesztették a motort) hárommal is megoldja a feladatot, vagyis 36 szelepes a V12-es. A 60-fokos hengerszögű, 5980 köbcentis blokkra két turbó is kerül, így képes 5900-as fordulaton 840 lóerőt, illetve 2000 és 5600 között 1100 Nm-t szolgáltatni.
Landolás után is látható a párhuzam
Kizárólag a hátsó kerekek hajtottak, elektromechanikus differenciálmű és hétsebességes szekvenciális Xtrac váltó kerül a karbon-kerámia fékekkel rendelkező autóba. Alumíniumötvözetből készült kovácsolt felnijei elöl 20, hátul 21 col átmérőjűek. Az APP által szállított keréktárcsákra Pirelli P Zero Trofeo R abroncsokat szerelnek (265/30 R20, illetve 355/25 R21 méretben).
Az elektronikusan felügyelt felfüggesztés kovácsolt alumíniumötvözet lengőkarjai, illetve a karbon-titán kompozitból (a felhasznált anyagok pontos neve: Carbo-Titanium HP62 G2 és Carbo-Triax HP62) megálmodott monocoque karosszéria, továbbá a csővázas első és hátsó segédkeretek is szerepet játszanak az alacsonynak mondható, 1270 kg-os száraz tömeg elérésében.
Önmagában is gyönyörű
Szintén repülőgépes párhuzam a karosszéria áramlástanilag kedvező kialakítása. A köztes hűtőhöz bevezetett levegő, a lehető legnagyobb leszorítóerőt termelő légterelők, vagy a motorháztetővel egybeépített (természetesen szénszálas) hátsó szárny is mutatja: az olaszok tudják, hogyan érdemes játszani a levegővel.
A kevésbé szakavatott szemekre is gondoltak a gyáriak, hiszen az autó már a színvilágával is mutatja: ’büszke olasz hős vagyok’. A turbinák által inspirált felnik, az eloxált alumínium fényszóróházak és légbeömlők további kövérbetűs, piros színű kiemelésként hatnak, természetesen a légierős szálat hangsúlyozzák.
Pilótafülkésre szabott vezetői környezet
A pilótafülke (akarom mondani utastér) a műrepülős filozófiát követi. Számos igényes részlettel támogatják meg a funkcionalitást: az alumíniumból készült alkatrészeket kékre eloxálják, majd kézzel csiszolják készre; kompozitból ’szőtt’ szőnyegek kerülnek a padlóra, kék-fehér színkombinációjú üléseket csavaroznak a széksínekre, ráadásul még Frecce Tricolori hímzés is jut a négypontos biztonsági öv csatjára – és persze a fejtámlára is.
Kétségtelen remekmű a Pagani Huayra Tricolore. Mivel halandó számára úgyis elérhetetlen az autó, vágyakozásunkat kompenzáljuk inkább telhetetlenséggel: már most kíváncsian várjuk a hetvenedik évfordulós meglepetést.