Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A Bloodhound csapata nemrég tette közzé, hogy milyen nehézségeket kellett leküzdeniük munkájuk során, amely egy LSR autó (LSR= Land Speed Record, azaz földi sebességrekord) megépítésére irányult. Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy a Bloodhound tervezői tulajdonképpen egy repülőgépet kreáltak, hiszen a négykerekű 6,5 tonnás tömegét érő 12 tonnás felhajtóerő inkább jellemezne egy légi járművet, mintsem ezt az „autót”.

Hangsebesség fölött a kulcsszó: aerodinamikaA tervezők úgy vélekedtek a projekttel kapcsolatban, hogy az egész egy mérnöki kaland, mivel nyúlfarknyi költségvetésből nem egyszerű összehozni egy olyan szerkezetet, mely képes elérni az 1690 km/órás sebességet. Izgalmakban gazdag periódusokat azonban nem csak ők élhettek át a projekt során, hanem az az Andy Green is, aki ezt a fenevadat menet közben kellett, hogy terelgesse, miközben az alatta levő „vas” éppen 12.000 kilónyi felhajtóerőt szenvedett el a fizika okozta megpróbáltatások miatt.

A rekorder kialakítása 10 különböző variációt élt meg eddig 2008-as első skicceihez képest, és még mindig nem fejeződött be módosítása, hiszen 1287 km/órás sebességnél mind a mai napig nem sikerült megoldani, hogy a földön maradjon. Jelenleg még mindez csak teoretikus sejtés, mivel mindent a számítógép tesztelt le, ám a tervezők úgy gondolják, hogy a kerekek új burkolatának és a továbbfejlesztett hátsó diffúzornak köszönhetően a jármű mind a négy kereke képes lesz nagyobb sebességnél is a földdel kapcsolatban maradni. A probléma csak annyi volt, hogy a jelentősebb sebességnél szükséges leszorító erő termelésével a kerekeket túlságosan nagy terhelések érték. A megoldást az jelentette, hogy „alacsony” tempónál (körülbelül 500 km/h alatt) instabillá tették az autót, ám az így a hangsebesség környékén is irányítható maradt.

A hajtóművek mérete és elhelyezése is problémákat okozott, de itt is sikeresen vették az akadályokat a fejlesztők; a végeredmény az lett, hogy azok együttes teljesítménye körülbelül 137.000 lóerőre tehető, amivel már akár egy vadászrepülőt is megszorongathatnak, ha gyorsulásról van szó. A csapat egyébként a jövő évben megy élesben tesztelni az „autót”, a helyszínt pedig az a dél-afrikai Northern Cape tartomány biztosítja, melynek Hakskeen Pan nevezetű területe egy 19 km hosszúságú kiszáradt tómederrel dicsekedhet.