A Bentley stílusosan, 30 darabos limitált szériával búcsúztatta a Mulsanne-t. Ez a különkiadás viszont nem csupán a modell hattyúdalát jelenti, hanem egy még fontosabb szereplő távozását jelképezi. Ideje búcsút vennünk a gyártó ikonikus hat és háromnegyed literes V8-as erőforrásától is.

A mi lesz helyette kérdésre már régen választ adott a Flying Spur új generációja, amelyben már hengerlekapcsolós biturbó W12-es és V8-as erőforrásokat találunk majd 6,0 és 4,0 literes lökettérfogattal. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az új egységek objektíven nagyjából szinte minden tekintetben jobbak a leköszönő V8-asnál, viszont esetében egy olyan ikonnal van dolgunk, amely elképesztő módon hat évtizeden át kísérte végig a márka történetét.

A méltó búcsú így abszolút indokolt, főleg, hogy a kézzel készült, L-sorozatú 6,75 literes V8-as páratlanul finom erőforrás hírében áll, amely a gyűrődést is jól bírja. Összesen 36.000 L-szériás motor készült Crewe-ban, egyenként 15 munkaórával. Az első példányok még 1959-ben születettek a Bentley mérnökeinek törekvéseként: a korábbi sorhatos egységet búcsúztatta az új V8, amely először az S2-ben mutatkozott be. 182 lóerős teljesítményével akkoriban a csúcsot jelképezte.

Még több kép a Mulsanne búcsúzó szériájáról a galériában

Azóta pedig sok idő eltelt, de a folyamatos továbbfejlesztésnek köszönhetően az egység is fejlődött. A vége felé már 537 lóerőről és 1100 Nm nyomatékról is beszélhettünk, amelyhez két turbófeltöltő segítette a motort. Érdekesség, hogy az utolsó változat 99 (!) százalékkal tisztább volt, mint az eredeti, amely kiválóan szemlélteti az autóipar fejlődését.