Bemutatók/Menetpróbák

Bizony, a V60-as úgy kellett a Volvónak, mint egy falat kenyér. Mert hiába sikeredett remekre, stílusosra és fiatalosra az S60 második generációja, középkategóriás voltához és 4,63 méteres hosszához képest nagyon kicsiny, 380 literes (magyarul Opel Astra-szintű) csomagtartója miatt sok-sok család számára kieshet a potenciális típusok közül.

Persze az S60-as kombi változatával, a V60-nal sem tudtak ezen a téren csodát tenni a svédek, de a +50 liternyi (tehát alapállapotban 430) helyre azért sok-sok plusz csomag elfér.

Itt a lényeg: ugye, milyen szép formás feneke van?Arról nem is beszélve, hogy ez a legkevesebb: kombi kialakításról lévén szó az igényesen kárpitozott, többek között alsó rekesszel és akár kihajtható bevásárlótáska-tartóval is ellátott raktér 1,25 köbméteresre való bővíthetősége pofonegyszerű művelet. Nem utolsósorban pedig praktikus szempontokból is remekel a V60: elég csak megemlíteni a 40:20:40 arányban ledönthető (tehát háromrészes), síkba hajtható háttámlájú hátsó üléseket, vagy a szériában járó, kihúzható csomagrögzítő hálót, melynek köszönhetően akár a tetőig pakolhatjuk a puttonyt – így pedig már rögtön nem 430 liter az a 430 liter, és tökéletesen elegendő egy családnak például egy hosszabb utazásra is. Esetleg hosszú tárgyakat akarunk szállítani? Sebaj! – a jobb első ülés támlája teljesen előrehajtható, így tényleg szinte bármit „beoperálhatunk” a kocsiba, ami befér a csomagtartónyíláson. És még valami: a kombi kialakítással járó hosszabb, illetve később lejtésbe kezdő tetővonal révén a hátsó fejtér jóval szellősebb az S60-énál (így akár 1,95 méteres magasságig is „jó”).

Ráadásul véletlenül sem mondhatjuk, hogy ruháját tekintve csorbát szenvedett volna az autó. Mi több, véleményem szerint a maga formás, könnyed és nem utolsósorban sportos farával a V60 a szebbik S60, de ezt mindenki döntse el inkább maga.

És mennyibe kerül a puttony, illetve a vele járó plusz használati érték? Kereken 400 ezer forintba, ami még az alapkivitelnél is kevesebb, mint a teljes ár 5 százaléka; tehát bőven megéri: ez kellett nekünk – és persze a Volvónak is a teljes sikerhez.

Jobb vétel, mint az S60-as; megéri 400 ezres felárát.A legjobb pedig, hogy a V60-as immár elérkezett hazánkba: mi már szeptember végén láttuk az autót a Párizsi Autószalonon (amelyről akkor természetesen be is számoltunk olvasóinknak), de a tegnapi nap során, a budapesti Volvo Galériában megrendezett hazai bemutatóra az újságíró-kollégákkal szintén ellátogattunk, ahol hazai porondon még egyszer lefotózhattuk, megtapogathattuk, körbeszaglászhattuk az ígéretes újdonságot.

Én persze mindenhova be is ültem a kiállított T6-os változatba, úgyhogy jelentem tapasztalataimat: az anyagminőség szuper (egyedül a durva, rücskös, ám tartósnak ígérkező bőrkárpittal nem tudok megbarátkozni), az összeszerelés szintén, az ergonómia nagyon rendben van, a formák pedig amolyan szokásos Volvósak.

Az ülések és az üléspozíció a hátsó középső helyet kivéve mindenhol kényelmes, a helykínálat pedig bőven megfelel a prémium középkategória átlagának – az egyedüli problémám az oldalirányban kissé szűk hátsó fejtérrel volt; az ablakok oldalról kissé „ráesnek” a hátul ülők fejére. De pakolóhelyekből nincs hiány, a kartámaszok mindenhol jó helyen vannak, a hátsó üléspad középső részének külön lehajthatóságának lehetősége pedig ügyes.

És miként viselkedik menet közben a Volvo büszkesége? Erre egyelőre sajnos nem tudok választ adni, a tegnapi bemutató ugyanis statikus volt, tehát még nem volt lehetőségünk kipróbálni az autót. De már nem kell sokat várni, hiszen néhány hónapon belül megérkezik hozzánk a tesztautó belőle, amit ígérünk, hogy részletesen kivesézünk majd.

Az árakról, illetve a motorpalettáról szintén nem mondok újat mondani, nemrégiben ugyanis ezeket is megírtuk olvasóinknak. Akit a V60 kínálata részletesen érdekel, a cikk alján megtalálja a technikai összefoglalót az összes változatról, valamint a V60 árlistáját is.

Egy kis vásárlási tanácsadás a végére: az anyagiakra érzékenyebbek kimondottan jól járhatnak a start-stop rendszerrel is felvértezett 150 lóerős (240 Nm), 1,6 literes turbós alap benzinmotor és a hatfokozatú manuális váltó párosával – egy Volvóhoz illő felszereltség mellett listaáron nagyjából 9,5 millió forintból „össze lehet rakni” az autót.

Ő 304 lóerős, de a 150 lovas alapmotor is ajánlottA sorban következő erőforrásért, a 163 lóerős (400 Nm nyomatékú), kétliteres, öthengeres gázolajos D3-ért azonos összeállításban már kereken egymillióval kell többet fizetni; ő lehet egyébként a dízelkedvelők ideális darabja. A duplaturbós, 205 lovas (420 Nm) D5 szintén kitűnő választás lehet a kocsihoz (sőt, látatlanban ő az ideális motor), de a gyengébbik dízellel összehasonlítva 1,3 milliós felára kicsit meredek +42 lóerőért és +20 Nm-nyi nyomatékért. Arról nem is beszélve, hogy a D5-öt (bár igazából a D3-at is) már ildomos automataváltóval választani, ami még megdobja félmillióval a végösszeget. Bőrrel, xenonnal és egyéb finomságokkal tehát egy automataváltós V60 D5 Summum karcolja a 13 millió forintot. Szép kis summa, ugye? De higgyék el, a konkurens modellek sem olcsóbbak, sőt...

Ja, végül mit ajánlunk a tehetős ínyenceknek? Mondjuk egy R-Design sportcsomaggal fűszerezett, hiánytalanul felszerelt T6-ost. 304 turbós sorhatos lóerő, 440 Nm-nyi nyomaték, hatfokozatú automataváltó, összkerékhajtás, életet menthető menetbiztonsági csomag, szép légterelők; jól hangzik, ugye? Nem csak úgy hangzik, jónak is tűnik. De halkan megsúgom: ehhez már nem árt (listaáron) úgy 17-18 millió forint, amit autóvásárlásra tudunk szánni…