Bár első ránézésre aligha látszik rajta, de hazánk kedvenc autója,a Suzuki Swift minden porcikájában megújult – mégpedig az előddel mutatott formai hasonlóság ellenére olyannyira, hogy úgy nagyjából a tíz ujjunkon össze tudjuk számolni az érintetlenül hagyott alkatrészeket. De ami a legjobb, hogy szinte minden szempontból előnyére fejlődött.

Nagyon hasonlít elődjére, mégis teljesen új - galériaAztán van egy rosszabb hírem is: a japánok a legfrissebb modellt feljebb pozícionálták, ami természetesen kvalitásainak szempontjából sokkal inkább pozitív hír, de a sok-sok csiszolás, fejlesztés kihatott a vételárra, mégpedig természetesen a „rosszabbik” irányban – a jövőben bizony a Swiftet nem kiemelkedően alacsony áráért fogjuk szeretni; az október elsejét követő hivatalos bevezetést követően a Suzuki büszkesége nem fog a legolcsóbbak közé tartozni. Szó mi szó, ha valaki tényleg jutányos áron szeretne egy korrekt, új kisautóhoz jutni, gyorsan rohanjon el valamelyik Suzuki-kereskedésbe, és csapjon le egy kifutó Swiftre, amit már listaáron is kevesebb, mint 2,4 millió forinttól el lehet vinni – persze fapadosan, többek között klíma, illetve hangszórók nélkül...

Ezek után vélhetően alig várják, hogy végre megosszam Önökkel az újdonság árát, én pedig nem leszek szőrös szívű, és nem várok vele a cikk végéig; tessék: a továbbra is Esztergomban (is) gyártott kisautó háromajtós alapváltozatáért kicsivel több, mint 3,1 millió forintot kell majd letenni az asztalra. És az autó olyan jól sikerült, hogy higgyék el, bőven megéri az érte kért összeget – az már másnapra tartozik, hogy akik egyszerűen képtelenek érte ennyit kifizetni, nekik csak álom marad. Az újdonság legnagyobb problémája hazai szempontból egyébként nem más, minthogy egyszerűen nincs belőle igazi alapmodell.

Minőségben nagyot ugrott a Swift, de drágább lettA legolcsóbb, GC változat ugyanis a kötelező felszereltségeken kívül olyan finomságokat tartalmaz, mint például a klímaberendezés, a hét (!!!) légzsák – amelyek között megtalálható a vezető oldal térdlufi is -, az elektromos első ablakemelők, a rádió-előkészítés, az immár 15 colos kerekek, a fedélzeti számítógép, a vészfékasszisztens, és ami talán a legfontosabb, a menetstabilizáló berendezés. Hangsúlyozom, mindez egy Swiftben, alapáron! A fenti felsorolásból egyértelműen kiderül, hogy a gyártó leginkább a biztonságra gyúrt, aminek meg is lett az eredménye: az EuroNCAP már összetörte a kisautót (erről már korábban beszámoltunk), amely kategóriájának legjobb eredményét érte el a maga 94 (!) százalékos összesített eredményével. Merje ezek után bárki is azt mondani, hogy a Swift „papírból” van, vagy nem biztonságos!

Szerencsére nem csak a biztonság terén remekel a „Mi autónk” harmadik generációja: a parányi, alaphelyzetben alig több mint 200 literes csomagtartón kívül bizony nem nagyon lehet belekötni, bár ez a pont meglehetősen fájdalmas, hiszen a családi használhatóságot szinte teljesen kizárja a pöttöm puttony. Az utastér igazán korrekt; szó sincs az elődök kopogós, kemény, kellemetlen anyagairól, vagy a nagyon egyszerű formákról: itt minden tetszetős, a felületekhez jó hozzáérni, az egész autó minőségi benyomást kelt. A helykínálat elöl kimondottan jó, míg a második sorban is rendben van, köszönhetően a modell általános növekedésének (+ 90 mm hosszban, +5 mm szélességben, +10 mm magasságban és +50 mm tengelytávolságban). De rövidesen mindent részletesen is ki fogunk fejteni, a tesztautó ugyanis alig egy hónap múlva megérkezik hozzánk, akkor pedig nem csak egy óránk, hanem egy teljes hetünk lesz a vizsgálódásra.

Az apró csomagtartó a Swift leggyengébb pontjaAmit viszont nem kell hosszasan elemezni, az nem más, mint az autó menet közben mutatott viselkedése, illetve hajtáslánca – legalábbis az 1,25 literes benzines változat esetében, az ugyanekkora, 75 lóerős gázolajos ugyanis csak kicsit később érkezik a kínálatba, így még nem tudtuk kipróbálni. A menetpróbát megelőző sajtóbemutatón hosszasan hangsúlyozták az illetékesek, hogy a gyáriak nagyon figyeltek a könnyed, vidám vezethetőségre, illetve a jó menetdinamikára-menettulajdonságokra, a tesztút pedig bebizonyította, hogy nem hazudtak: az új Swift tényleg az egyik legjobban vezethető kisautó. Ügyesen szigetelt futóműve (mellesleg az egész autó szigetelése meglepően jó, még autópálya-tempónál sem kellemetlenül hangos benne az utazás) tökéletes kompromisszum a komfort és a dinamikus viselkedés között, kormányzása könnyű, ám pontos, ötsebességes váltója pedig a kategória egyik legjobbja.

A kis benzines pedig úgyszintén. Az elődnél közel 100 köbcentivel kisebb a négyhengeres, ám egy hajszálnyival (1 lóerővel és 2 Nm-rel) többet tud nála; számokban kifejezve 94 lóerőt és 118 Nm-t. És nem nehéz kitalálni, hogy 94 lóerő egy alig egytonnás kisautót egészen fürgén képes mozgatni, amit a korrekt, 12,3 szekundumos gyári százas sprint is bizonyít.

Nem ilyen puccosnak ismertünk a Swift kulcsát...De hogy mit is tud pontosan az újdonság, arról szintén a tesztautó birtokba vétele után, méréseinket követően fogunk tudni objektívan nyilatkozni. Addig legyen elég annyi, hogy az erőforrás egészen csendes, alacsonyabb fordulatszámokon sem kínlódik, szépen forog, és még klímahasználat mellett is simán elegendő menetteljesítményekkel ruházza fel a Swiftet – mindezt pedig elfogadható fogyasztás mellett teszi: a gyártó kereken 5 literes átlagot ad meg, de a menetpróbán is 6 liter alatti érték jött ki, ami dicséretre méltó. A rövidesen érkező, párszázezerrel drágábban kínált és ennek ellenére 19 lóerővel gyengébb 1,25-ös gázolajos véleményem szerint értelmét veszti, hiszen alig fogyaszt egy literrel kevesebbet a modern benzinesnél, miközben lassabb, hangosabb, kulturálatlanabb, ráadásul szervizigényesebb.

Összességében kijelenthetem, hogy a „Mi autónk” legfrissebb generációja tudásban bőven felnőtt a konkurenciához, sőt, egyből az élmezőnybe ugrott. Aprócska csomagtartóján kívül nehéz komolyabb hiányosságot felhozni ellene, biztonság és vezethetőség terén pedig nehéz nála jobbat mondani.

Viszont a csoda ezúttal is elmarad, a gyártó ezt a minőséget és tudást már nem tudja az eddig megszokott áron tartani: egy szépen felszerelt ötajtós modell már nagyjából 3,5 millió forintba kerül.

Mindenesetre, a Suzukinak már csak egyetlen, nagyon nehéz feladata maradt hátra: a Swift típusnévnek hazánkban szinte nem létező presztízsét az autó tudásának megfelelő szintre emelni, ugyanis a legfrissebb modell ezt megérdemelné. Lehet, hogy Magyarországon inkább valami más néven kellene forgalmazni az autót?