Bemutatók/Menetpróbák

Az Opel aktivitása az utóbbi években figyelemreméltó: a General Motors szeszélyes hullámain össze-vissza hánykolódott márka - amely néhány éve teljes sikerrel olvadt bele a szürke átlagba - a válságos időkkel s a különféle akadályokkal mit sem törődve csörtet előre, s a németek sorra gurítják ki fejlesztőközpontjukból friss modelljeiket.

A beltér korrekt anyagokból építkezik - galériaGondoljunk csak bele: még három év sem telt el azóta, hogy piacra került a szépséges Insignia, aztán jött a remek Astra-család, a mini egyterűek talán legjobbja, a Meriva, koncepió formában pedig Genfben már láttuk a következő Zafirát is - nem utolsósorban pedig a jövőbemutató Ampera a szériagyártás kapujában áll. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen időközben megérkezett a Corsa és az Antara ráncfelvarrott kivitele is, a múlt héten pedig épp ezt a két újdonságot volt alkalmunk hosszasan, több változatban nyúzni a Fertő-tó „sógorok-lakta” partszakasza mentén. Az időjárás ugyan minden gonoszságot bevetett annak érdekében, hogy kedvünket szegje az önfeledt autózástól, ám mi mindennek dacára élveztük a szépen összeállított útvonalakat, sok-sok tapasztalatot gyűjtve a két négykerekűről.

Az első napon a Corsával volt szerencsénk megismerkedni, amely leginkább csomagolását tekintve különbözik a korábbi verziótól. Rá is fért a rövidesen veteránkorba lépő (az első Corsa 1982-ben gördült le a gyártósorról) villámosra a ránctalanítás, ugyanis a típus negyedik generációja az állandóan frissülő kategóriában a külcsínt tekintve már kezdett öregesnek, unalmasnak hatni.

Nem így az újdonság: a formatervezők ugyan nem nyúltak drasztikusan az elemekhez, a finom változtatásokat mégis tökéletes érzékkel eszközölték; istenigazából a front-részen érhetőek tetten a módosítások, amelyek a szokásosak: markánsabb hűtőrács hangsúlyosabb emblémával, elnyújtott, játékosabb lámpatestek és egy sportosabb lökhárító, amely hármas tagolásával jóval szélesebbnek, dinamikusabbnak mutatja a Corsát.

Szó mi szó, nagyon jót tett a „féjszlift” a kisautónak, a divatos, friss színekről és személyre szabhatósági lehetőségekről nem is beszélve: mostantól a Color Edition-nek (egy kívül-belül „színes” felszereltségi szint) és a Linea Pack-nak (különféle csíkozásokat tartalmazó csomag) köszönhetően sokkal kevesebb az esély arra, hogy két ugyanolyan konfiguráció találkozik szembe egymással az utakon. Ja, és fehér illetve fekete felnik közül is válogathatunk.

Kimondottan szerethető az új Opel Corsa - galériaKisautó ide, kisautó oda, a Corsa hosszban 1 milliméter híján mind három, mind pedig ötajtós kivitelében a négy métert súrolja, a tisztességes méretek pedig az utastérben rögtön éreztetik jótékony hatásukat. Bizony, itt akár négy „egykilencven” magas, jól megtermett felnőtt is tisztességesen elfér (még a háromajtós kivitelben is), vészesetben pedig egy harmadik személyt is be lehet ültetni a hátsó sorba, és ő sem fogja kínzópadon érezni magát. A csomagtartóra szintén nem panaszkodhatunk: két, minden kacattal felszerelkezett autós újságíró, és egy kedves Opel PR-es hölgy cókmókját alaphelyzetben is vidáman elnyelte a puttony, sőt, biztos vagyok benne, hogy kollégámmal tudtunk volna helyet szorítani benne még egy (fiatal?) hölgy cuccai számára...

De a korrekt anyagokból építkező beltérben a legnagyobb érdekességet nem a (változatlanul jó) helykínálat, hanem egy vadonatúj, érintőképernyős multimédiás központ jelenti: a Touch&Connect magában foglalja a navigációs berendezést, az MP3-as CD-s rádiót, a vezeték nélküli telefon-kihangosítót, illetve az USB csatlakozót. A rendszer nem csak ügyes, de ár/érték aránya is egyedülálló: a „sima” MP3-as hifinél mindössze Touch&Connect - kell, mint egy falat kenyér71 ezer (!) forinttal kerül többe, vagyis kis túlzással ingyen van. Köszönjük Opel, manapság pont egy elérhető áron kínált, okos multimédiás egység hiányzott a modern négykerekűekből! Reméljük, hogy rövid időn belül minél több típusban viszontláthatjuk. A Touch&Connect egyedüli hátránya, hogy kissé mélyre került, de a magasabb elhelyezést sajnos nem tette lehetővé a középkonzol elrendezése. A Corsához különben a többi extra is egész jó áron kelleti magát; külön kiemelést érdemel a kategóriában egyedülálló kormányfűtés, amely fűthető első ülésekkel együtt csak 68 ezer forintba kerül – higgyék el, nagy hidegben aranyat ér.

A dízelmotorok viszont nem érik meg felárukat: a legolcsóbb, 75 lóerős, 1,25 literes gázolajos például 520 ezer forinttal kóstál többet a nála 25 lóerővel erősebb 1,4-es benzinesnél, amely ugyanakkor egyértelműen megéri a plusz 74 ezer forintot a 85 tagú ménest felvonultatni képes, kissé nyomatékszegény, 1,2-es benzinessel szemben, amelyhez 230 ezer forintért a bólogatós Easytronic robotváltót is megrendelhetjük. A 95 lovas 1,25-ös gázolajos csak 64 ezer forinttal kerül többe gyengébb testvérénél, és hozzá társítható a Corsa frissítésének legnagyobb technikai újdonsága, a megszokottnál szélesebb hőmérséklet-tartományban működő start/stop rendszer, amellyel a 3 ajtós EcoFLEX verzió gyári átlagfogyasztása nem magasabb 3,5 l/100 km-nél (!) – az ötajtós nála 1 decivel kér többet.

Ezt a hihetetlenül alacsonynak hangzó fogyasztást ugyan nem sikerült reprodukálnom a dimbes-dombos útvonalon, de korábbi tesztünkben már a start/stop rendszer nélküli EcoFLEX Corsa is bebizonyította, hogy nagyon ért a koplaláshoz. Az eddiginél sokkal jobban leszigetelt, ám még így is elég hangosan daráló motor egyébként maradt olyan, amilyen volt; bőven elegendő dinamikával ruházza fel a rüsselsheimiek büszkeségét. Hát még a 130 lóerős, 300 Nm-es csúcsnyomatékú 1,7-es csúcsgázolajos, amely turbólyukat alig ismerve, fordulatszámtól függetlenül szinte repíti a négyméteres bódét, ráadásul fogyasztása is baráti.

Új Corsák - semmiképp se hagyják figyelmen kívül!Véleményem szerint a „nagydízel” megéri alig több mint 300 ezer forintos felárát: ha a vételáron spórolni akarunk, vegyük az 1,4-es benzinest, különben pedig jobban járunk az 1,25-ösöknél csendesebb, kulturáltabb, nem utolsósorban pedig 6 sebességes váltóval felszerelt (a többihez 5 gangos jár) 1,7 literes nyomatékgyárral. Jut eszembe, kihagytam a kínálat ínyencfalatját: a 192 lóerős 1,6-os, Szentgotthárdon gyártott turbós benzinessel felszerelt Corsa OPC-re ugyan nem tudtam lecsapni, de a kollégák elmondása szerint még mindig kiváló játszótárs a kizárólag háromajtós kivitelben, 6 millió forinttól elérhető, nagyon jól felszerelt méregzsák – higgyük el nekik. Az eddigiekhez még annyit fűznék, hogy a hangszigetelés érezhetően javult: mind a szélzajon, mind pedig az eddig jelentős futóműzajokon faragtak a mérnökök, a vezethetőség pedig maradt, amilyen volt: a Corsa egy Opelesen feszes, pontosan irányítható, egészen élvezetesen vezethető kiskocsi, épeszű méretű kerekekkel pedig rugózási komfortját tekintve sem kell szégyenkeznie.

És akkor mi a menetpróba konklúziója? Az, hogy ha kiskategóriás négykerekű vásárlásán törik a fejüket, semmiképp se hagyják figyelmen kívül a németek megújult, technikailag kiforrott modelljét, hiszen a Corsa jobb, mint valaha és simán megállja helyét az erős mezőnyben. Halkan jegyezném meg: ha rám hallgatnak, a jó ár/érték arányú 100 lóerős 1,4-es benzinest viszik öt ajtóval – jól felszerelve, még a remek Touch&Connect rendszerrel együtt is megáll listaáron négymillióból, ezért az összegért cserébe pedig egy nagyszerű kisautót kaphatnak.

Ja, hogy mi a helyzet a megújult Antarával? Ígérem, rövidesen az Opel terepesével szerzett tapasztalatokat is megosztom Önökkel!