Reszelős kattanással zörren a zárszerkezet, a kis fémszínű kézi készülék végén pedig már csusszan is ki a polaroid fénykép. A kis lapkán hamarosan átveszem én a szürkeség helyét – új helyemen szokatlanul tehetetlen képet vágva, de napszemüveg mögött bújó szemeimben csillogó izgalommal. Az ok egyszerű: ott, ahol 231 lóerő és egy MINI egyesül, szem nem marad szárazon.
Méghogy trendi? Inkább sport!Manapság, amikor a technika elérte azt a fejlettségi szintet, hogy képes minden lehetetlennek tűnő feladatot megoldani, és leszámolni a kompromisszumokkal, kevés érvényes aranyszabályt fogalmazhatunk meg az autóiparban. Egyetlen hipotézis azonban feltétel nélkül helytáll: a kevesebb néha több. Jól tudta ezt az első Minit tervező Sir Alec Issigonis barátja, az 1961-ben éppen rali- és formaautókat építő John Cooper is, aki azonnal meglátta a lehetőséget a könnyű kisautóban.
Kerekek a sarkokban: már álló helyzetben sokat ígér
Nagykanalas élmények - galériaA sarkokba tolt kerekek kivételes egyensúlyt, a könnyű tömeg pedig kellő dinamikát és kiváló fordulékonyságot biztosított az apróságnak, így már csak egy kis bütykölés és élesítés volt hátra, és már rajthoz is állt a Cooper S, melynek egyliteres motorja 55 lóerőt szorított ki magából. Azóta viszont több mint egy évszázad telt el, az új MINI pedig a nagy őshöz viszonyítva maxi lett, mind kényelem, mind helykínálat, de nem utolsó sorban teljesítmény tekintetében is. Az aktuális, F56-os kódjelű MINI Cooper S tesztjében például nem hiányoltuk a lóerőket: a kétliteres turbómotor 192 paripája fordulatszámtól függetlenül katapultálta a horizont felé a viszonylag könnyű háromajtóst. Felül azonban ellaposodott a teljesítménygörbe, s a karakter is, jelezve, hogy korlátok közé szorították az erőforrást. Nos, most megérkezett a John Cooper Works gyári sportkivitel, amely már kendőzetlenül engedi szabadjára saját vadságát.
A legsportosabb MINI-k és az üres repülőtér: alaposan megizzasztottuk egymást
A varázslat jó részéért ő a felelősKönnyű dolga lesz vele az eladóknak. A potenciális vásárlót elég beültetni, bekapcsolni a sport módot, és még csak kövér gázt sem kell adni, elég csak leszállni a jobb oldali pedálról. Az üzemmeleg motor gázai olyan visszadurrogásokkal és hörgésekkel távoznak a sport kipufogórendszerből, hogy már ettől is mosolyra húzódik a száj.
Ezt a mosolyt aztán számos részlet ragasztja oda hosszú időre. Kezdjük a motorral! A teljesen új fejlesztésű kétliteres, közvetlen befecskendezéses, kettős megfúvású turbóval lélegeztetett egység itt már kevésbé van visszafojtva, amelyet 231 lóerős teljesítménye és 320 Nm-es csúcsnyomatéka is jelez – a korábbi generációhoz képest ez 10, illetve 23 százalékos emelkedést tesz ki. Előbbi kicsit később, 5200-tól jelentkezik egészen 6000-ig, karakterileg élvezetesebbé téve a kiforgatást, miközben utóbbi 1250-es fordulattól egészen 4800-ig rendelkezésre áll, feleslegessé téve a kiforgatást.
A mutatók állásától függetlenül lódul megÉrdekes kettősség, kettős előnyökkel: fordulattól függetlenül elképesztően fürgén lódul meg a JCW MINI, amelyet a váltótól függően 6,3-6,1 másodperces 0-100-as sprint is jelez. A 231 lóerő magáért beszél, a 246 km/h-s végsebesség szinte már nem is meglepő. A kézi váltóval 6,7, automatával pedig 5,7 literes fogyasztás annál inkább. Ezt majd tesztünkben lemérjük, de nem rossz ómen, hogy kezeink alatt gyakorlatilag versenykörülmények között megállt 19 literben a John Cooper Works modell étvágya, és a Cooper S-sel is vígan eljárogattunk 6-7 literből.
A JCW sportülés alapáron jár, ám a hangulatos Alcantara kárpit árát alaposan megkérik
Egyelőre ízelítő jelleggel, de annál nagyobb élményeket szerezve a Kiskunlacházi Repülőtér aszfaltján próbálhattuk ki a modellt – a minden részletre kitérő teszttel is hamarosan jelentkezünk. A széles aszfaltcsíkok, és a kirakott nagysebességű tesztpálya meghatározta sorsunkat: itt bizony padlóig kellett nyomni a gázpedált. Persze mi más is lenne a JCW rendeltetése, arról pedig, hogy milyen modellben ülünk gyakorlatilag minden részlet tanúskodott: kívül teljes optikai csomag különleges hátsó légterelővel, belül JCW logók hada, a navigációt körülölelő sportosabb keret, illetve a kagylósított ülések árulkodtak.
A légbeömlők funkcionálisak - galériaA John Cooper Works modellek sosem szóltak a feltétel nélküli gyorsaságról. Inkább a feltétel nélküli élvezetet helyezték célkeresztbe – jól tették. Az aktuális generáció sem kivétel: a menetteljesítmények mellett a kérésre hörgő-üvöltő-durrogó kipufogó, a gázelvételre mókásan keresztbeálló far, a pontos kormányzás, és az egyedi részletek mind-mind az örömöt szolgálják. De ha kell, most már bizony meglepő köridőket rajzolhatunk a versenypályán is. Miközben kimondottan szépen vihetjük játékba a modell farát, nagy sebességnél, sőt terhelésváltásnál is rövid tengelytávját meghazudtolóan stabil a MINI.
Biztosan küzd érte, de ebből a vezető nem érez semmit: leteszi az erejét az útra
Persze ehhez az adottságai is kiválóak, legyen szó például a kategóriában párját ritkító többlengőkaros hátsó futóműről, amelyet a JCW esetében úgy hangoltak, hogy könnyebben elbírjon a nagy nyomatékkal, fokozott kanyartempót létrehozva. Ehhez csatlakozik a kellemesen elérhető áron (166 e Ft) kínált dinamikus lengéscsillapítás, s máris kész a kétarcú sportoló. Nem csak a futómű egyedi a csúcsmodellen: a fix dugattyús fékrendszer a Brembótól érkezik, amelyet az elektronikai rendszerek úgy tudnak kerekenként megdolgoztatni, hogy az egy önzáró differenciálmű hatását eredményezi. Ehhez csatlakozik az elektromechanikus szervokormány hajtási befolyásokat kiszűrő programja. Az összjáték bámulatos: miközben rendszerek és mechanikus komponensek tucatja vív kemény csatát a tapadásért, a vezető csupán azt érzi, hogy abszolút jól boldogul az elsőkerékhajtásra érkező 231 lóerős teljesítménnyel.
Mivel gyakorlatilag fokozattól függetlenül parittyaként indítja meg a belül nem is olyan apró karosszériát a motor, azt gondolnánk, hogy a váltás feladatával nem is érdemes foglalkozni. Bár mi azt valljuk, hogy a kevésbé jó katalógusadatokat felmutató kézi váltóval tökéletes igazán az élmény, a vezetésből valamennyit leszigetelő automatát sem bízták a véletlenre a mérnökök.
Két verzió: kézi és automataváltós - mindkettő másért szerethető
A 615 ezerforintosért kapható hatgangos, bolygóműves egység óriásit fejlődött a korábbi generációhoz képest. Miközben nyugodtan közlekedve az erőt tökéletesen beosztva, észrevétlenül van jelen, sport üzemmódban olyan váltásokat tud felmutatni, amelyet nem lehet nem észrevenni. 
Az új 6-os elődjénél sokkal jobban dolgozikPersze a villámgyors kapcsolásokat kísérő visszadurrogás nem is akarja, hogy ne figyeljünk fel erre. Szerencsére nem csak a hatgangos szerkezet saját reakciója, de a vezetői parancsokra való reagálása is kiváló: elég csak magunk felé húzni a váltófület az adott oldalon, és máris bekövetkezik a vissza- vagy a felváltás. Az automataváltót pártolóknak tehát keresve sem lehet jobb egységet találni a legsportosabb utcai MINI-hez, de a nyitott szelleműeknek inkább azt ajánljuk, hogy a katalógusadatokra fittyet hányva nyugodtan spóroljanak ezen.
Ha nem is irreálisan, de fizetni kell érteMár csak azért is, mert nem különösebben olcsó mulattság a John Cooper Works. Persze a maga módján teljesen egyedi csomagot kapunk: egy számos részletre kiterjedően személyre szabható kisautót, amely prémium és különösen sportos is egyben. Ehhez mérten pedig nem is mondható soknak a 8,226 milliós alapár, igaz, a fenti tulajdonságokat szavatoló extrák pakolgatásával a 10 milliós határ játszi könnyedséggel átugorható, mindent kérve akár 13 millió fölé elhúzva. Mindezért viszont páratlan csomagot kapunk – mondhatjuk, hogy 9,1 milliótól elérhető a 231 lóerős Audi S1, vagy hogy egy tágasabb, kényelmesebb 220 lóerős Golf GTI kedvezőbben hazavihető, vagy hogy ennyiért nagyobb teljesítményt is adnak. Ám annak, akinek a MINI tetszik, az is fog egyedüliként számításba jönni – a kérdés inkább az, hogy milyen kivitelben.
Néhány része ajándékba jár - galériaA válasz egyszerű: aki megteheti, döntsön bátran a John Cooper Works mellett. Rövid menetpróbánk alatt bebizonyosodni látszik, hogy a modell hétköznapi használat mellett nem igazán jelent kompromisszumot szerényebb társaihoz képest, s már csak különleges státusza miatt megéri a plusz befektetést. Hogy mennyi is az? Ha a Cooper S-hez hozzátesszük a JCW külső-belső csomagot, a nagyobb kerekeket, a sportüléseket (a különleges kagylósított ülések a csúcsmodell sajátjai), s hozzávesszük a 231 lóerős verzió extráit, árban tulajdonképpen ugyanott leszünk, vagyis a plusz teljesítményt, a jobb fékrendszert, az egyedi futóművet és a parázs hangú kipufogót jóformán ingyen kapjuk. Azt hiszem, ezt nevezhetjük jó ajánlatnak.
Vannak apró hibái, de egyszerűen lehetetlen nem lelkesedni érte
Inkább a MINI-nek jár a gratulációÉs hogy miért készült rólam a fénykép? Igazolásként, hogy sikeresen teljesítettem a John Cooper Works élményeket tartogató vezetéstechnikai kurzust. Vajon az új JCW MINI is sikeresen teljesít? Ennek teljesen magabiztos megállapításáig még legalább 500 kilométer és egy tüzetes teszt van hátra, de addig is jó ómen, hogy első vizsgáját a modell csillagos ötössel zárta.