Bemutatók/Menetpróbák

A legendás Kékszalag vitorlásverseny közel 30 órás alvásmentes küzdelmét követő balatonfüredi célba érkezés és „kötelező” hajótakarítás után lehetőségünk nyílt a magyar tenger legnagyobb léptékben fejlődő, nyüzsgő városában kipróbálni az Infiniti vadonatúj dízelmodelljeit, amelyek alig 2-3 napig tartózkodtak az országban egy európai Roadshow keretén belül – úgyhogy gondolhatják, fáradtságunk ellenére nem hagyhattuk ki az alkalmat...

Minőségi anyagok, pompás beltér - galériaSzó mi szó, a készséges szervezőknek köszönhetően annak ellenére elvihettük mindkét összkerékhajtású, friss dízelt egy-egy félórás próbakörre, hogy a balatonfüredi menetpróba nem is egy sajtórendezvény volt, hanem az érdeklődők, illetve potenciális vásárlók tehették próbára a szabadidőmodelleket, amelyek a vitorlásverseny teljes időtartama alatt ki voltak állítva Füred központjában, ugyanis – ahogy már korábban megírtuk – az Infiniti volt a Kékszalag hivatalos autós szponzora. De térjünk is át a lényegre, vagyis az FX30d-vel és az EX30d-vel szerzett tapasztalatainkra.

Mostani írásomat leginkább az újdonságértékre, azaz a friss hajtásláncra hegyezném ki; aki kíváncsi az Infiniti EX és FX szériájára, olvassa el korábbi tesztjeinket, amelyekből részletesen informálódhat a négykerekes négykerekűekkel kapcsolatban. Azért előre is elnézést kérünk, hogy az Autó Pulttól megszokott hagyományos méréseket nem tudtuk elvégezni a rövid próba során, de egyrészt idő szűkében voltunk, másrészt pedig a hajón a műszerek fontosságára való tekintettel nem kockáztattuk meg épségüket és nem vittük magunkkal őket - ahogy a fényképezőgépekét sem, úgyhogy külön köszönet jár a szervezőknek (pontosabban Klein Péternek – Just Creative), hogy kisegítettek minket néhány helyszíni fotóval, amelyeket galériánkban azért kiegészítettünk a gyári sajtóképekkel.

A képen a V9X kódjelű Infiniti dízel V6 látható - galériaElég is a mellébeszélésből, jöjjenek a dízelek! Elsőként a még mindig lehengerlő kinézetű (én személy szerint közel sem vagyok ennek a kategóriának a kedvelője, de az Infiniti FX formatervezői előtt mindenképp meghajolok – megjelenésben véleményem szerint a szegmensben nincs párja), fekete FX30d sportosabb változatával (S) vághattunk neki tesztkörünknek. Még mielőtt elindítottuk volna a folyamatos üzemnek köszönhetően már üzemmeleg V9X kódjelű erőforrást (amelyről részletesebben itt és itt olvashatnak), mind a klímát, mind pedig a rádiót kikapcsoltuk, hogy hangjára koncentrálhassunk. Az Infinitinél ugyanis különösen büszkék az erőforrás „akusztikájára” (ami kicsit erős jelző egy dízelnél, ám legyen), és a gyártó szerint a fejlesztés során az egyik legfontosabb szempont épp a kulturált, csendes működés volt.

Mindenesetre, kalapot kell emelnünk a japán mérnökök előtt: annak ellenére, hogy hangerőmérőnk híján nem tudunk egyelőre pontos értékekkel szolgálni (bár ígérjük, hogy amint lehetőségünk lesz esetleg újra megkaparintani őket egy hosszabb próbára, ezt pótolni fogjuk), egyértelmű, hogy a V6-os gázolajos a legcsendesebbek közül való, amiben többek között segítségére van az alacsony, percenkénti 650-es alapjárat is. Ha nagyon hegyezzük füleinket, azért megállapítható, hogy nem egy benzintemető duruzsol a motorháztető alatt, de ahhoz tényleg rendkívül rosszindulatúnak kell lennünk, hogy bármi rosszat mondhassunk rá ilyen téren. Itt jegyzem meg egyébként, hogy a motor egyedül alacsony fokozatokban (2-esben, 3-asban), 1500-2000 közötti fordulatszám esetén tesz igazán tanúbizonyságot dízelüzeméről, amikor is rádió nélkül azért valamennyire kihallani öngyulladós mivoltát.

Az FX karakteresebb, az EX élvezhetőbb - galériaDe minek tartja az okos és gyors hétfokozatú automataváltó ilyen „magasan” állandó, alacsony tempójú gurulásnál a fordulatot? – gondolhatják a nagyobb dízel-automatákban jártasok. Nos, a próba alatt árgus szemekkel figyeltük a motor és a váltó viselkedését és gyorsan kibújt a szög a zsákból: hát azért, mert az új dízel az alsó fordulatszám-tartományban (nagyjából 1800-ig) kicsit nyomatékszegény. Azt nem tudjuk, hogy ez miért van, és vélhetően segített volna a jelenség kiküszöbölésében egy kettős turbófeltöltés á’lá Jaguar, vagy BMW (az Infiniti háromliteresében „csak” egy turbó munkálkodik), de az biztos, hogy a prémium konkurencia hasonló kategóriájú erőforrásai a "pincében" erősebbek.

Ez viszont a széria automataváltó mellett nem jelent ám problémát, hiszen egyrészt a mérnökök az alsó tartományban való nyomatéktalanságot kiküszöbölendő rövidre vették az alsó három fokozatot, másrészt pedig direkt úgy „tanították be” a szerkezetet, hogy az 1900-2000 alatt semmiképpen se váltson fel – és még manuális módban se engedjen -, így a felhasználó jó esetben mit sem érez az apróbb hiányosságból. Egyébként a hajtáslánc második és egyben utolsó, dízel-automatákra általánosan jellemző kisebb negatívuma az álló helyzetből való elinduláskor tapasztalható lassú reakció: a gázpedál lenyomását követően eltelik több mint egy másodperc, mire meglódul az autó, úgyhogy ezzel az egyébként gyorsan megszokható, inkább csak zavaró tulajdonsággal „kiugrásoknál” mindig számolni kell.

Hátul is fejedelmi a helykínálat - galériaMáskülönben maximálisan meg voltunk elégedve a háromezres gázolajossal: gyönyörűen jár, a leszabályozásig könnyedén és gyorsan pörög fel, az 550 Nm-es maximális nyomaték jótékony hatását az éber váltónak (is) köszönhetően minden nagyobb gázadásnál megtapasztalhatjuk, teljesítményből pedig szintén nincs hiány – bizton állítható, hogy a 238 tagból álló ménes megvan mind egy szálig. Persze azért ne várjunk csodát sem a menetteljesítmények, sem pedig a menetdinamika terén, hiszen a nagy FX irgalmatlanul nehéz, és az egészen alacsony karosszériadőlés ellenére még Sport módban sem nevezhető egy kanyarvadásznak (amúgy komfort állásban még az óriási, 21 colos felnik ellenére is finom és kulturált), de nem is akar sportautó lenni. Ja és mielőtt kifelejteném: a dízelnek kimondottan szép, telt orgánuma van.

Nem, nem írtam félre, és nem is estem a fejemre, de ez az első olyan gázolajos, amivel eddigi pályafutásom alatt találkoztam, amelyre nyugodt szívvel rá merem vágni, hogy szép hangja van. A gyártó 3,7 literes V6-os benzinesének változatos, többszólamú koncertjével persze nem versenyezhet, de butaság is lenne ahhoz hasonlítani. És van ám még egy dolog, amiért a potenciális vásárlóknak csak ajánlani tudom az óriási, stílusos Infinitit, ez pedig nem más, mint az ára. 16,5 millió forintos listaára ugyan igencsak borsosnak tűnhet, ám a modell alapfelszereltsége olyannyira bőséges, hogy a konkurens prémium márkák portékáit hasonló szintre konfigurálva csak több millióval drágábban lehet megvásárolni (gondoljunk akár a nemrég tesztelt, az Infiniti FX-nél jóval kisebb 204 lovas X1-es BMW-re, amelynek árcédulája 18 milliós magasságokba ugrott), egyediségben ráadásul egyik sem tudja felvenni a versenyt a különc japánnal.

Nézegessen gyönyörű Infiniti képeket a galériábanÉs milyen az agresszív bátyjához képest szerény kiscicaként megbúvó dízel kistestvér, az EX30d? Lényegében ugyanolyan, mint az FX, csak képzeletben abból vonjunk le közel két mázsát, úgy, hogy a kisebb súly jóval kompaktabb köntösbe van csomagolva. Az EX tehát érezhetően közvetlenebbül viselkedik, és vezetni annak ellenére lényegesen jobb volt az FX-nél, hogy itt nincs sem sport felfüggesztés, sem sport gomb, semmi „hókuszpókusz”. Az 1,6 méternél is alacsonyabb kocsitestet valóban élmény az egyik kanyarból a másikba fűzni, a futóművet pedig nagyon eltalálták a mérnökök: annak ellenére, hogy nem állítható, mind a komfort, mind pedig a dinamika terén ügyesen megállja helyét; amolyan tökéletes kompromisszum. Az erőátvitel pedig pontosan olyan, mint az FX30d-ben, azzal a különbséggel, hogy gyorsulásnál, rugalmasságban és fogyasztásban is érezni a közel 200 kilónyi mínuszt és az alacsonyabb légellenállás előnyeit. Az erőforrás viszonylagos nyomatéktalansága egyébként itt is ugyanúgy megvan 1800-as fordulatig (amit a szériában járó hétfokozatú automataváltó itt is ügyesen kompenzál), mint a jó kondíció és a kellemes, doromboló motorhang. Az EX30d alapára egyébiránt az FX-énél másfél millióval olcsóbb, ám felszereltségben is akad elég sok különbség a nagytestvér javára - azonos szintre hozva kissé érthetetlenül szűk is marad a differencia, de a két típus teljesen eltérő filozófiája miatt amúgy sem konkurense egymásnak.

Összességében elmondható, hogy legyen szó akár az EX30d-ről, akár az FX30d-ről, az Infiniti mérnökei szép munkát végeztek, hiszen az új háromliteres V6-os dízelmotor bőven megállja helyét a legelismertebb konkurens egységekkel összehasonlítva is; alacsony fordulatszám-tartományban ugyan picit gyengébb náluk, cserébe viszont szebb hangon duruzsol és kulturáltabb azoknál - reméljük, valamikor megjelenik a márka G-sorozatának (legalább a szedánnak) motorházteteje alatt is. De egy biztos: ha a G-kben nem is köszönthetjük viszont, a rövidesen érkező, méretesebb M-ben biztosan, hiszen az Infiniti bejelentette, hogy a hibrid mellett bekerül a kínálatba az M30d is – reszkessetek, uralkodó prémiumok!