Minden tisztes autórajongónak van álomgarázsa, melyet jó pár klasszikus vagy éppen modern járgánnyal tölt meg. A legtöbbünk persze már annak is örül, ha legalább egy rövid kör, vagy esetleg egy üléspróba erejéig a közelébe kerülhet áhított négykerekűinek. Be kell vallanom – talán viszonylag fiatal korom okán –, nekem mindig is inkább a modern technika felé húzott a szívem, de sosem vetettem meg a klasszikusokat sem. Nemrég azonban két veterán korban lévő Volkswagent próbálhattam ki, melyeknek sikerült elcsábítaniuk a szívemet.
Rengeteg érdekesség volt - galériaA rendezvény apropója a hétvégén a Hungaroringen immár negyedszer megrendezésre kerülő Volkswagen találkozó, amiből a magyarországi importőr néhány különleges példánnyal szeretett volna ízelítőt adni az újságíróknak – és rajtunk keresztül Önöknek is. A sorban nem kevesebb, mint 10 különböző modell állt: némelyik újabb, ám a legtöbb az első generációk egyikéből visszamaradva az utókornak. Az első generációs Polón, Sciroccón, Golf GTI-n, Passaton, Jettán és Transporteren kívül az utolsó szériák egyikéből származó klasszikus Beetle, VR6-os Corrado, Vento és Bora is megtalálható volt a sorban.
A VR6-os Corrado is vonzó volt - galériaIdő hiányában sajnos nem volt lehetőségünk minden versenyzővel közelebbről is megismerkednünk, így nehéz döntések előtt álltam. A választásom végül a kiváló, gyári állapotnak örvendő Golf I GTI-re és Sciroccóra esett – nem véletlenül. Eddigi viszonylag rövid autós újságírói karrierem során elkerültek engem a veteránok, noha oldalunk egy külön rovatot is szentel a klasszikus, és nem ritkán legendás négykerekűeknek. Itt volt tehát az alkalom, hogy engem is magával ragadjon a múlt – nem is hagyott menekülni.
Persze menekülésről szó sem volt, hiszen széles mosollyal a számon ültem be az első generációs, pontosabban 1979-es évjáratú Sciroccóba, melynek 1,6 literes motorjából 85 lóerőt sikerült kipréselniük akkoriban a német mérnököknek, amit egy négysebességes manuális váltón keresztül juttattak el az első kerekekhez. Mindez azonban rövid tesztkörünk alatt háttérbe szorult, hiszen a sportolás helyett sokkal inkább a hangulat ragadott magával minket, melyre az autó büszke tulajdonosa is rádobott egy jó nagy lapáttal.
Tökéletes arányok - galériaA kívül belül barna színekkel operáló veterán német bizony már első ránézésre is igencsak megkapó volt, amin még az sem változtatott, hogy az egyik kollégával a hátsó ülésre kellett bepréselnünk magunkat egy rövid időre. Noha a beszállás a vékony oszlopok és küszöb, valamint a nagy ajtónyílás miatt egyszerűbben végrehajtható volt, mint a mai kupék jó nagy részénél, a rövid karosszéria és tengelytáv miatt a helykínálat már nem volt az igazi – sem a láb, sem a fejtér tekintetében.
Mindezek ellenére a gyönyörű üléshuzatok – melyek egyébként kivételesen nem gyáriak voltak – és a barna műszerfal uralták a hangulatot, melyet az eredeti, igazán látványos órák és volán még inkább a magasba emelt. Noha a tulajdonos elárulta, hogy megvan már az eredeti rádiómagnó is, egyelőre még egy modern megoldás vezérli az utólagosan, de kifejezetten visszafogottan beépített hangrendszert – ez azonban közel som rontott annyit az összképen, mint azt előzetesen gondolhattuk volna.
Négysebességes váltó, kiegészítő műszerekMielőtt még méltatlanul átugranánk a klasszikus német formáit, érdemes egy percet szentelni az első generációs Scirocco vonásainak részletes vizsgálatára. A 36 éves járgány természetesen az akkori trendeknek megfelelően szögletes vonalakkal operál, de a wolfsburgi mérnököknek így is sikerült örök érvényű formákat összehozni: az autó arányaihoz mérten hosszú motorháztető, a legjobb szögben meghúzott hátsó szélvédő és az elöl kerek, hátul pedig négyszögletes fényszórók valódi stílust kölcsönöznek a sportkupénak.
Szavak helyett azonban inkább beszéljenek a képek, addig is elmondhatom, milyen érzés volt beülni a volán mögé. A természetesen szervó nélküli, eredeti volán vékony karimáját megmarkolva, bizony a mindössze 85 lóerős erőforrással is képes valódi vezetési élményt adni az autó. Persze itt elsősorban nem a száguldásra gondolok, hanem inkább a nyers viselkedésre: a kormány és a fék használatához izmainkat is be kell vetnünk, míg a viszonylag keményre hangolt futómű szinte mindent átad abból, amit a gyönyörű felnikre szerelt abroncsok kapnak az úttól.
Az élmény szinte leírhatatlan, már ha a helyén kezeljük a különleges négykerekűt. Csak ismételni tudom magamat, de a rengeteg mai autót megszégyenítő stílus egyszerűen átjárja az embert, miközben valóban azt érezhetjük, hogy nem a fedélzeti rendszerek, hanem mi irányítunk. Amíg a Sciroccóban a hangulat volt az első, addig következő versenyzőnk esetében már a technika is igazolta döntésünket: a Golf I GTI bizony korának egyik legkomolyabb forró ferdehátúja volt, és 35 év távlatából sem okozott csalódást, sőt!
Hétvégén Volkswagen találkozó!
A Volkswagen hétvégén immár negyedik alkalommal rendezi meg éves találkozóját a Hungaroringen. Az első évben még csak Golf-találkozóként aposztrofált eseményen immár rengeteg típusnak szerveznek összejövetelt a helyszínen, ami így szinte a márka egész történelmét képes lefedni. A látványos modellek mellett természetesen érdekes programokkal és bemutatókkal is készül a magyar importőr.
Idén is rengeteg érdekesség leszA férfiak mellett a hölgyekre és a gyerekekre is gondoltak a szervezők, így például hatalmas Lego játszóház és szépségtanácsadás is lesz a helyszínen, miközben olyan érdekességeket láthatnak a helyszínre látogatók, mint a Golf R400, de az új Tourant és Caddyt is láthatja a közönség. A gokartozás mellett off-road tesztvezetésre is lehetőségük lesz a résztvevőknek, ahol összkerékhajtású Volkswagenekkel szelhetik majd át a Hungaroringet övező erdős területeket.
A nap végén Sub Bass Monster szolgáltatja majd a hangulatot, és a tavalyi Golf III után ezúttal egy Golf IV kabriót sorsolnak majd ki tombolán, így mindenképpen érdemes lesz vásárolni néhányat. A tavalyi sikerek után ezúttal is lesz Transporter hippifalu, ahol a legújabb modell mellett rengeteg érdekes példánnyal találkozhatnak majd az érdeklődők, és egy hangulatos piknik mellett Gál Csaba Boogie szolgáltatja majd a zenét – és természetesen idén is ott lehet majd tölteni az éjszakát. Aki tehát vonzódik a német márka autóihoz, kétségtelenül ott a helye a Volkswagen találkozón, a részletekér látogassanak el az esemény honlapjára.
1,8 iter, 98 lóerő - galériaA szokásos, hófehér fényezéssel és piros díszítésekkel megáldott autó bizony már álló helyzetben is borzolta a kedélyeket, és bár az eredeti 112 lóerős 1,8-as helyett a korabeli kabrióból érkező hengerfejek miatt csupán 98 lóerőt uralhatunk, így sem okoz csalódást. Mielőtt rátérnénk a vezetésre, elmondanám mit is tudunk az autóról. Az Egyesült Államokból származó járgányt gazdája 2013-ban vásárolta meg potom pénzért, hogy aztán 2 év alatt olyat alkosson belőle, amitől mindenkinek leeshet az álla.
A tulajdonos már 2009 óta gyűjti az eredeti, Volkswagen cikkszámos GTI alkatrészeket, így nem lehetett kérdés, hogy bár volt néhány egyedi részlet az autón, minden elem a gyárból érkezett – beleértve még a jobb oldali tükör helyén lévő műanyag kupakot is. Az egyediség az eredetileg 1980-ban készült autó esetében azt jelenti, hogy gazdája igyekezett az 1976-os változathoz faragni azt, ami például az első lökhárítók esetében érhető tetten.
Nincs tolatólámpa - a "postásgolfról" jött a lámpaAmikor megkérdeztem, mi is a legfontosabb szempont egy donor kiválasztásakor, az úriember rögtön rávágta, hogy bizony nem az állapot, hanem a minél érintetlenebb kasztni – még ha a kerékdobok szétrohadt felületén át is fér az öklünk. A tulajdonos egyébként gépészmérnök végzettségű, így nem volt kérdés, hogy önmaga végzi majd el a felújítást, melybe csupán néhány ponton kért segítséget.
Noha a képeket látva sokan rögtön kérdezhetnék, hogy vajon az ültetett futómű és a BBS felnik is eredetiek-e, a válasz bizony az lenne, hogy igen. Az állítható felfüggesztés bizony elérhető volt az akkori Golf GTI-hez, és bár a felni a következő generációról származik, az sem utángyártott. Miután kellően felcsigázott minket a büszke tulaj, a kulcsokat a kezembe adva bízta rám elmúlt két évének munkáját.
Élmény ezt a kormányt tekergetni - galériaÉn pedig nem győztem ezt megköszönni, hiszen hiába a mindössze 98 lóerő, a jócskán 1 tonna alatti tömeget még három utassal is repítette az 1,8 literes erőforrás. A Sciroccóéhoz hasonló, ám utólag karbonfóliával bevont kormányt markolva, a korabeli, kiváló tartással rendelkező sportülések ölelésében, a gázpedált padlóig nyomva, a feszes futómű rázkódása közepette egyszerűen úgy éreztem, otthon vagyok. A tempó nem volt halálos, az útvonal nem volt izgalmas, mégis olyan közel kerültünk abban a pár másodpercben a vezetés valódi élményéhez, hogy ha rajtam múlna, mindenkinek receptre íratnám fel egy ilyen, vagy ehhez hasonló veterán kipróbálását.
A pörgős 1,8-as 4500-nál félelmetesen megindult, miközben a vékonyka, de eredeti kipufogócsövön keresztül ércesen szólt hozzánk a technika – ez a Golf GTI volt az egyik ékes példája, hogy miért nem kell kályhacsőnyi kipufogókat szerelni egy autóra. Az élmény tehát megfizethetetlen, a tulaj pedig csak egy aprócska mosollyal konstatálta, hogy autójának két újabb szívet sikerült rabul ejtenie – hiszen kollégám szintén szavak nélkül maradt, amikor ő került a volán mögé.
Ez volt az én sztorim, de kívánom, hogy minden hozzám hasonló, a veteránokkal szemben kissé hitetlen autórajongónak adassék meg az a pillanat, amikor úgy érzi, valóban kezébe vette az irányítást, és nem a mikroprocesszorok és bonyolult programok áldásos munkájának gyümölcseként érzi magát nyeregben. Ennyire ugyanis szinte egy modern autóban sem lehet megszabadulni a sokszor rabigát jelentő segédrendszerektől – persze tisztelet a kivételeknek.