Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Alig egy hónap telt el azóta, hogy Csizsek Ádám kolléga részt vett a szeptemberi Frankfurti Autószalonon bemutatott frissített Opel Insignia németországi nemzetközi menetpróbáján, s a típus máris megérkezett a magyarországi kereskedésekbe. Az autó újult erővel, és sok-sok változtatással folytatja a harcot a rendkívül erős középkategóriában a céges, valamint a magánvásárlók kegyeiért.

Az Opel meghívására a hazai porondon történő próbát sem utasítottuk el, ám a villámosok büszkesége természetesen pontosan úgy teljesített, mint a külföldi bemutatón. Az igazi próbatételek persze a rövidesen kezdődő egyhetes tesztelések lesznek, amelyek során minden jóra és rosszra fény fog derülni, de addig is, elevenítsük csak fel, hogy mit érdemes tudni a megújult Insigniáról.

Az Insignia talán a legfontosabb modell az Opel számára. Noha a kompaktok népszerűbbek, s számos piacon a kisautók piaca is relevánsabb a magánvásárlók körében, a középkategóriás típus volt az, amely képes volt egy oltári nagy slamasztikából kirántani a villámosokoat.

Már radarral is kapható - galériaÉppen ezért nem is mertek hozzányúlni sokáig, ám 5 év után mindenképpen szükséges volt a ráncok alapos felvarrása. Az Insignia óriási változást hozott az Opel életébe, hiszen a Vectrát nyugdíjba küldve 2008-ban egy teljesen új filozófiával tört be az autópiacra. Új stílus, új formák, amelyek láttán jóformán minden szemlélő elismerően csettintett – ez bizony egyedi és jó lett. Habár formáját tekintve még mindig nem hatott korosnak az Opel húzómodellje, egy kis fiatalítás már kijárt neki, amihez egy alaposabb technikai frissítést csaptak hozzá a szakemberek, javítva a kulcsfontosságú pontokon.

A cél a gyáriak szerint továbbra is az, hogy a formákkal utaljanak a minőségre, a precizitásra, s ennek érdekében az autó kívül-belül sugározza a pozitív energiát. A ráncfelvarrás során a szakemberek a legfontosabbnak tartották, hogy az Insignia filigránabb, dinamikusabb legyen, amit végül számos apró megoldással sikerült kivitelezni.

Az alacsonyabbra helyezett díszítőelemek, a tekintetet a szélek felé terelő karaktervonalak mind a szélesebb, alacsonyabb hatást segítik elő, miközben a krómozott elemek és az emblémák a prémium vonalat próbálják erőltetni. A hűtőmaszk esetében a sok-sok vízszintes króm rács búcsúzik a jobban felszerelt verziók esetében, ugyanis a radarhoz matt felületek szükségeltetnek.

A nagyobb ráncfelvarrás új modellt hozott - galériaPersze szó sincs arról, hogy az Opel a Ford Mondeo és a Volkswagen Passat helyett a BMW 3-as sorozatát vagy a Mercedes-Benz C-osztályt célozná meg, de mindenesetre fontos, hogy a kivitelezésben a szegmens felsőbb rétegéhez igazodjon. Az aerodinamikát illetően a Calibra mintegy 20 éves sikerét ismétli az Opel (cw 0,26), ugyanis az Insignia kimagaslóan jó légellenállással bír: a szedán esetében 0,25-ös Cw-ről beszélünk, a Sports Tourer 0,28-as adata pedig a kombik között a legjobb. Mindemellett immáron aktív redőny bújik meg EcoFlex erőforrásoknál a hűtőrács mögött, így a bemelegítési ciklusok is rövidülnek.

Az utastérben talán még fontosabb változtatásokkal szembesülünk. Természetesen az ilyenkor szokásos új kárpitok, illetve új műanyag betétek sem maradhattak el, de a műszerfal ténylegesen nagy változtatáson ment keresztül.

A sokak által kritizált, de egyébként logikus és jellegzetes gombtenger eltűnt a középkonzolról, s helyét egy méretes, felár ellenében akár 8 hüvelykes érintőkijelző vette át, amelyet igény esetén jórészt a köré elhelyezett csekély számú gombbal vagy a könyöklő elé elhelyezett érintőpad segítségével vezérelhetünk. Utóbbi kicsit ijesztően hangzik, de a rezgős visszacsatolással könnyen kezelhetővé vált az eszköz.

Jól sikerült a műszerfal - galériaJó hír, hogy az új érintős rendszer szép és meglehetősen könnyen kezelhető, logikusan épül fel és okos. Néhol a menüváltáskor tapasztalható egy-egy röccenés, de általánosságban kifinomult. A navigációs utasítások viszont sajnos nagyon lassúnak tűntek, amin reméljük, hogy változtatni fog az Opel. Előrelépés történt a prémium hangrendszert illetően, az Opel ugyanis a középszerű hangzást kínáló, épp ezért csalódást keltő Infinity hifit Bose rendszerre cserélte, ami már valóban nevéhez méltóan szól, tisztatságára, illetve a színpadias hangzásra nem lehet panasz.

Új az óracsoport is, amolyan félig digitális, félig analóg formában. Oldalt a tankszintet, a vízhőmérsékletet és a fordulatszámot hagyományos műszerek mutatják, középen pedig (persze felárért) egy szintén 8 hüvelykes kijelző jeleníti meg a sebességet, illetve képes a navigáció, a multimédiás rendszer és a fedélzeti számítógép adatainak közlésére is.

A grafikák szépek, az animációk folytonosak és a közölt információ mennyiségére sem lehet panasz, egyedül a sebesség mutatójának frissítése lehetne gyorsabb, így néha-néha megakad.

Az anyagokkal és az összeszereléssel a menetpróba alapján nincs baj, a hangulatos kárpitok jó minőségűek, az illesztéseket is ügyesen oldották meg a német szakemberek, s a hangszigeteléssel sem bántak csínján, ami ideális utazóautóvá varázsolja az Opel középkategóriását. Ahogy az új extrák is: immáron távolságtartó, adaptív tempomat, AFL+ intelligens fényszórók, sávtartó asszisztens és holttérfigyelő sorakozik az opciós tételek listáján.

Az egyik legfontosabb előrelépés - galériaErőforrásokat tekintve szintén friss palettával szembesülünk: a benzineseknél az 1.4 Turbo indít 140 lóerővel, illetve egy földgázos verzióval, a következő lépcső az 1,6-os új, szentgotthárdi turbómotor 170 lóerővel, a csúcsot pedig a 250 lovas 2.0 SIDI képviseli. Hamarosan érkezik majd a szentgotthárdi 200 lóerős 1.6, amely betömi a jelenleg még fennálló űrt. Dízelfronton egy huszárvágással és egyetlen motorral old meg mindent az Opel: a 2.0 CDTI 110, 120, 130, 140, 163 lóerővel, illetve a biturbó verzió 195 lóerővel fedi le a piacot. Érdekes pont a sok-sok teljesítményszint, de az Opel nyilvánvalóan nem véletlenül döntött így, s bizonyos piacok adómértékeihez igazodva hozta létre a lépcsőfokokat.

A rendszerek terén még a futóművet és a kormányzást vették kezelésbe a szakemberek, mindkettő alapos áthangolásra került, s ennek nyomán elvileg a Flex Ride ténykedése is jóval markánsabban érezhető, amit a gyakorlatban is megtapasztalhattunk és alátámaszthatunk. Ennek ellenére megállapítottuk, hogy a széria futómű is tökéletesen dolgozik, s az Insignia futóműve összességében a kategória legharmonikusabbja.

A nemzetközi bemutatón már a Country Tourer is vendégeskedett, s talán a menetpróba egyik legnépszerűbb választása volt. A modern színekkel jó kontrasztot alkotó műanyag elemek és az igényes belső tévedhetetlen konfigurációt alkot, s valóban dögösen, jól néz ki az emelt Insignia. Alatta 4x4-es rendszer, illetve korlátozott zárású differenciálmű ténykedik, tehát igényes szerkezettel van dolgunk. Mindez persze még magasabb tömeget jelent, aminek köszönhetően egy jól felszerelt Country Tourer bizony súrolja a 2 (!) tonnát. Ijesztően sok, és ez sajnos érződik a dinamikán is: a motorokat egyszerűen megfojtja a nagy súly.

Terjed az érintőpad - galériaÉs hogy alapvetően mennyiben változott az Insignia? Jelentősen. A külső módosítások még fiatalosabbá tették az autót, amely bizonyos színekben elegáns, másokban stílusos, megint más árnyalatban sportosabbnak hat. A lényeg leginkább a belső átvariálása volt, a felmérések alapján az érintős központi rendszerre már égető szükség volt, úgyhogy ezt ki is pipálhatjuk - az okostelefonos alkalmazásokkal is együtt dolgozó rendszer jól sikerült, ahogy a TFT-vel megbolondított óracsoport is. Hogy rosszat is mondjunk, minket az érintős klímakonzol, amiről a kétoldali automata klímaberendezés hőmérsékletét, továbbá az ülésfűtést/-hűtést vezérelhetjük, nagyon idegesített, ugyanis sokszor csak többszöri próbálkozásra hallgatott parancsunkra. Meg lehet szokni, de egy gombos megoldás sokkal okosabb lenne.

Ami változatlan maradt, az a fentebb is említett irdatlan tömeg, ami mindig az Insignia egyik kardinális problémája volt, nagyjából az összes Opelhez hasonlóan. Ebben nem történt változás, ám érthető, hogy miért nem akartak a mérnökök belemenni a tömegcsökkentés útvesztőjébe. Egy bevált, kiforrott platformot a fogyókúra miatt szinte teljesen át kellene tervezni, ami rettentően költséges volna, miközben a következő, teljesen új generáció alapjainak fejlesztése már jelen pillanatban is zajlik, s várhatóan a tömegcsökkentésnek hála a következő széria jóval könnyebb lesz.

Az Insignia viszont továbbra is egy kívánatos és korrekt középkategóriás, egyedi stílussal és elfogadható hajtásláncokkal. A menetpróbák keretein belül az 1,6 literes 170 lóerős turbómotorral, valamint a 140 lovas kétliteres EcoFLEX dízellel tehettünk meg nagyobb távolságot, illetve a Country Tourer kulcsait is megkaparintottam a 195 lóerős csúcs dízel hajtáslánccal és a maximum közepesnek titulálható automataváltóval - a kézi szerkezet sokkal jobb választás.

Filigránabb, fiatalosabb - galériaA benzines kifejezetten dinamikusan használható motor, még az Insignia nagyobb tömegével is kiválóan megbirkózik, ám a fogyasztás a súly okán nem megy csodaszámba: átlagos használattal legalább 8 literrel autózhatunk, míg a városi etapokra leginkább 9 liter körüli átlag jellemző.

A dízelmotoron viszont már érződik a kor; kemény, kulturálatlan járása továbbra is megmaradt, még a kisebb teljesítményű verziók esetében is. A start-stop rendszerrel is felvértezett 140 lóerő ellenben kellemes kompromisszumnak tűnik a dinamizmus és a takarékosság terén, ugyanis forszírozott használat mellett sem gurított le többet a torkán 6-6,5 liternél, igaz, az alig 4 literes gyári adattól ez távol áll. Ám hiába, legalább 1,6-1,7 tonnától nem lehet csodát várni.

Persze a menetpróbák kilométerei nem olyan relevánsak, mint alapos, hosszabb tesztjeink, így a motorok terén a végső ítélettel mindenképpen megvárjuk a tesztautók megérkezését.

Az árak esetében nagyjából hasonló felállással találkozunk, mint az előd esetében: az új Insignia szedánként, 140 turbós lóerővel és korrekt, persze szerényebb alapfelszereltséggel már 7 millió forinttól elhozható. Pontosabban már 6,8-tól ott áll a kínálat alján az 1,8 literes, szintén 140 lóerős szívó benzines, de attól inkább tekintsünk el. A praktikus és talán még szebb ötajtós kialakítás felára 130 ezer forint, míg a kombiért további 180 ezer forint esedékes.

A minden esetben 4x4-es, és egyetlen, igencsak magas szinten elérhető Country Toureren, valamint a 325 lovas OPC-n kívül (előbbiért minimum 10,36 millió, míg utóbbiért legalább 11,9 millió esedékes) 5 felszereltségi szint áll a vásárlók rendelkezésére, úgyhogy mindenki megtalálhatja a számára leginkább megfelelő kivitelt. Mindemellett természetesen rendkívül hosszú extralistáról lehet szemezgetni, az Insignia ugyanis mindent kínál, mi szem-szájnak ingere.

Benzinfronton egyértelműen a 170 lóerős 1.6 SIDI lehet okos választás, ami 350 ezer forinttal kóstál többet a 140 lóerős 1,4 literes turbónál, ám ugyanennyiért a 140 lóerősből LPG-s kivitelt is kínál az Opel. Összkerékhajtás több hajtáslánchoz is elérhető, így a konfigurációs lehetőségek tárháza szinte végtelen.

A dízelmotorra vágyók a listaár szerint legalább 7,25 milliót kell az Opel szalonokban hagyjanak, amiért a 110 lóerős kétliteres CDTI-t kapják meg. A 130 lóerős verzió felára 200 ezer forint, de sokkal érdekesebbek a takarékosságra hangolt ecoFLEX változatok 120/140 lóerővel, amelyeknek a felára 300-350 ezer forint. A 163 lóerős kétliteres kivitel szintén jó választás, plusz 250 ezer forint ellenében, ám a 195 lovas biturbós egység csak a legmagasabb szinteken érhető el, további 620 ezer forint ellenében.

Az OPC sportmodellen innen a csúcson a kétliteres, 250 lóerős benzinmotor áll, minden esetben összkerékhajtással, igencsak magas étvággyal, kézi illetve automata váltóval, legalább 10 millió forint ellenében. Ám minden esetben érdemes körülnézni a kereskedőknél, akik különféle, nagyobbnál nagyobb kedvezményekkel igyekeznek becsalogatni a vásárlójelölteket.