Stabilitás – talán a japánoknak ez fontosabb mindennél, ami a jelenlegi körülményeket tekintve több mint érthető. Több szempont miatt sem elvetendő a Toyota stratégiája, amelyre alapozva a Corolla immár tizenegyedik generációjánál tart, sikerét pedig az 1966 óta 40 milliónál is több értékesített példány jelzi. A gyártó ezúttal sem okozott meglepetést, s óvatos lépéssel inkább a biztonságos jövőt választotta.
A formaterv kissé sótlan, de a Corolla nem rizikózik - galériaA Toyotától persze aligha láthattunk rizikós lépést, a világ legnagyobb autógyártója úgy véli, nem engedheti meg magának, hogy egy-egy meglepő, radikálisan új ötlettel esetleg több vásárlót veszítsen mint nyerjen. Ezt nevezhetjük konzervativizmusnak, bölcsességnek vagy egyszerűen csak megfontoltságnak: a számok a gyártót igazolják.
Így van ez az új Corolla esetében is: azt érezzük, hogy egy használati eszközben ülünk, nincsenek fellángolások, nem dúl a szerelem, csak a hosszúra nyúlt kapcsolatokra jellemző, kissé hűvösebb szeretet épülhet fel. Persze ezzel nincs semmi baj, hiszen a vásárlók java nem is hobbit vagy fémszobrot, hanem a mindennapokra való megbízható igást szeretne a garázsában látni, ami nem hagyja cserben és hosszú évek hűséges szolgálatára számít négykerekűjétől.
A megfontoltságot jelzi, hogy míg a konkurensek részben már réges-rég elfeledték a szívómotorokat, s szinte csakis turbós erőforrásokkal próbálnak megfelelni a teljesítményt, illetve a fogyasztást érintő igényeknek, addig a Toyota továbbra is az egyszerűbb, tehát megbízhatóbbnak vélt és robosztusabb szívómotorokat szerepelteti palettáján. Az már persze csak a jövő kérdése lehet, hogy a japánok mit kezdenek majd a turbós korszakba való szükségszerű integrációval, midőn az ellenlábasok egész generációk tapasztalataival járnak majd a márka konstruktőrei előtt. Hosszútávon visszaüthet hát az a megfontolás, hogy a hibridektől eltekintve a jól kipróbált műszaki repertoár megbízhatóságával takarózva ül babérjain a gyártó.
A csúcshoz ennél szebb óracsoport jár - galériaA Corolla esetében a belépőt a 99 lóerős 1,33 literes négyhengeres jelenti, 5,6 literes vegyes gyári fogyasztással, míg az erősebbik választás a 132 lóerős, végtelenül kulturált 1,6-os, amely 6 litert abrakol kézi váltóval, s 5,6-ot eszik a fokozatmentes CVT automatával. A két benzines mellett egyelőre egyetlen dízelmotor áll rendelkezésre a 90 lóerős 1.4 D-4D személyében, amely akár 3,9 literrel is beéri.
A külsőt illetően sem szerettek volna nagyon merész húzásokra alapozni, ennek megfelelően az új Corolla sziluettje az elődjére hajaz, a lámpák, a hűtőmaszk azonban már a japánok legfrissebb stílusának felelnek meg – jellegzetes, de az érzelmektől továbbra is mentes módon.
Kívül kilenc szín, az utastérben pedig több variáció közül választhatunk, nem feltétlenül kell a tengernyi feketeséggel barátkozni: a szövetkárpitok és a bőr-szövetek között is elérhető a bézs árnyalat, amely bizony a műszerfalra is felköltözik, s ezzel messze otthonosabbá varázsolja az összképet. Egyébként belül amolyan sótlan hatást gyakorol ránk a műszerfal, holott próbál formákkal játszani. A kvarc óra, bár hasznos, továbbra sem a legszebb kivitelezésű.
Az érintős kijelzőért nagy pirospont jár - galériaAz ülések egyébként kényelmesek és a helykínálatra elöl, valamint hátul sem lehet panasz, noha ez a 2700 mm-es tengelytávból sejthető is volt - igaz, a második sor fejtere inkább csak 170 centiméteres magasságig elegendő. Az anyagok puhák és minőség érzetét árasztják, ahogy az összeszerelés is jónak tűnik. A tökéletesnek tűnő képletbe a szellőzőrendszer piszkít bele, ugyanis csupán a legalacsonyabb fokozatban működik csendesen, erősebbre állítva szűnni nem akaró sípolásba kezd, ami nem épp a legkellemesebb, ráadásul jelentősen rombolja az eddig felépített, minőséggel kapcsolatos érzetet.
További jó pont az érintőképernyős multimédiás rendszer, s a hozzá párosított, szépen szóló hifi: a felbontás tisztességes, a grafikák szépek, a menü felépítése pedig teljesen logikus, s a sebességgel sincs gond. Ugyanígy a kapcsolók, tekerőgombok használata kellemes, a múlt évszázadból származó ülésfűtés kapcsológombokat pedig jó érzékkel a középkonzol aljában egy kis ajtó mögé rejtették a japánok.
Az importőri menetpróba útvonala sajnos nem volt a legjobb, hiszen eleinte mindössze egy kis fővárosi dugózás erejéig vallathattuk a Corollákat. A csorbát szerencsére kiköszörülte a Dél-Pest Autócentrum, melynek jóvoltából némileg hosszab teszt alatt deríthettünk fényt arra, hogy ügyesen hangolt futóművel, illetve pontos és jól súlyozott kormányzással terelgethetjük a határhelyzetben enyhén alulkormányozott, ám teherváltásra is sztoikus nyugalommal reagáló autót. Az 1,6 literes benzines szívómotor rugalmassága turbós konkurensei körében ugyan nem ad okot az elismerésre, de méltatás jár neki kimagasló járáskultúrájáért, s 3500-4000 körül azért megélénkül a kedve annyira, hogy az előzésektől terhelt járművel se kelljen megilletődnünk. Az 1,4 literes dízelmotor érezhető korossága (1.4 D-4D a korábbi genreációban) ellenére szintén kifejezetten jó társnak bizonyult. Hangereje alacsony, azonban rezonanciáktól nem mentes, miközben klasszikusan régies dízelmorajlás szűrődik – szerencsére nem zavaróan – az utastérbe. Az étvágy a tesztautó érkezéséig rejtély marad, a dugóban elfogyasztott mennyiség alapján nem ítélkezhetünk.
A Corolla esetében természetesen az árcédula is sarkalatos pont: legolcsóbban 4,73 millió forintos áron juthatunk a japánok szedánjához, ami az 1,33 litere benzinest, hatsebességes kézi váltót és az alapot jelentő Live felszereltséget takar. Az alapfelszereltség ledes nappali fényt, 15 hüvelykes dísztárcsás kerekeket, elektromos első ablakemelőket és manuális klímát tartalmaz, a biztonság oldaláról megközelítve hét légzsákot, menetstabilizátort és visszagurulásgátlót.
Az Autó Pult normafelszereltség teljesítéséhez mindenképp a Lounge szint szükséges, ami a legkisebb benzinessel 6,2 millió forintot kóstál, a 132 lovas benzinmotorért pedig további 250.000 forintot kell leszurkolni. Borsos, borsos, cserébe tempomat, érintőképernyős multimédiás rendszer, 16-os könnyűfém kerekek és kétzónás automata klíma jár sok-sok aprósággal együtt.
A helykínálat tisztességes - galériaMűszaki extrák terén továbbra sem érdemes finomságokra számítani, például az ellenlábasok nagy részénél létező xenon fényszórót hiába keressük a listában, ahogyan az újabb biztonsági rendszerek is hiányoznak: holttérfigyelőt, sávtartó asszisztenst, távolságtartó tempomatot, adaptív kanyarvilágítást még nem kérhetünk a Toyotánál.
Noha a Corolla érezhetően jó minőségű, robosztus lett, az ellenfelek árlistájának böngészése közben nem nehéz elcsábulni. Egy normafelszereltségű 1,2 TSI Škoda Octavia 105 lóerővel hihetetlen módon 5,4 millióért elhozható, azaz a 99 lovas 1,33-as Corollánál 800.000-rel olcsóbb. A konkurensek árképzése mellett tehát kissé vastagon fogott a Toyota ceruzája, azonban a kifejezetten jónak mondható értéktartás és a legendás megbízhatóság valamelyest indokolhatja a magasabb vételárat.