A veteranzsiguli.hu szervezésében múlt hétvégén megrendezett kiállításon retropartyzán lehettem - vagy ha az tán nem is, egy élménnyel mindenképp gazdagabb, hisz’ nosztalgiázhattam kicsit a Csepel Művek ódon falai közé csődített főként szocialista, illetve a Veterán Volvo és Saab 900 Klub járműszekcióinak jóvoltából néhány nyugati járgány társaságában.

Régi ismerősök - galériaJó volt elmerülni a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek hazai aszfaltcsíkjait egykor szorgosan koptató járműpark sokszínű kavalkádjában és meglesni testközelből, hogy mivel rótták az utakat a kiváltságos hazai előkelőségek, meg a hozzánk csak rokonlátogatással egybekötve nyaralni, netán kémkedni látogató nyugatiak. A felhozatal magját mondanom se kell, a szovjet, NDK-s, lengyel és csehszlovák járműipar felejthetetlen alkotásai adták, melyek között voltak talán még a gyári állapotnál is tökéletesebbre restaurált példányok, ugyanakkor nagy örömömre akadt néhány autó, mely büszkén viselte a korából eredő patináját.

A veteránkorú keleti autók sokakban ébresztettek fel szép emlékeket

Előbbi kategóriát gazdagította a járművek döntő többsége, a számos Zsiguli, melyek között voltak egész korai, tehát a hetvenes évek legelején készült ritka példányok, de ne feledkezzünk el a nemrég negyvenedik évfordulóját ünneplő 2103-asokról, vagyis az ’Ezeröcsikről’ sem.

Ha éppen szállítani kell... - galériaA szervezők egy hatásos installációval bemutatták azt is, hogy mi volt a különbség a Zsiguli és a licenc alapjául szolgáló olasz Fiat között, hiszen a sötétkék 1971-es 2101–es, még fehér indexes és kör alakú oldalsó visszapillantó tükrös Zsiguli mellé egy olasz rendszámú, 1200 köbcentis motorral hajtott 1966-os, púder kék Fiat 124-est állítottak. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis már rögtön a bejáratnál akadt egy érdekes páros, az 1958-as, mindössze 350 köbcentis motorral spékelt SZMZ és kontrasztként a hatalmas csúcslimuzin, a Csajka. Továbbhaladva egyből belebotlottunk a nyugati autók sorába, melyek között igazi kuriózumként került kiállításra a hatajtós Volvo limuzin és a Bertone kupé. Ezután következtek a szocialista ipar termékei.

Különlegességekből nem volt hiány - galéria

Tényleg csak a szemezgetés szintjén említve, de volt gyönyörűen restaurált Barkas furgon, Wartburg, számos Moszkvics, de igazi egérkamion is, vagyis Trabant utánfutóval. Persze érdekes évjáratú Skodákból sem volt hiány, valamint bemutatkoztak a lengyel autóipar termékei is, hiszen volt kint több kis- és nagypolszki, melyek közül a meseszép, 1970-es évjáratú, lázmérőszerűen függőlegesen felfelé kúszó sebességmutatóval szerelt, kék fényezésű és türkiz kárpitú, hátsó könyöklős Polski Fiat 125p-ről alig bírtam levenni a szemem.

Nem semmi a kontrasztMíg a másik, kissé már megfakult kasztban ott volt például a veterános körökben csak ’fellelt állapotúnak’ mondott, tehát romos Zaporozsec - vagy ahogy hazánkban csúfolták, ’Zápor Jóska’ –, melyet megpillantva azok a látogatók, akiket picit megérintett a „rozsdaboglya” által szórt fotonok mögöttes információtartalma is, bizony elgondolkozhattak azon, vajon mennyi idő, pénz, utánajárás és verejtékes munka kell egy öreg jármű újjávarázsolásához.

Azért nyugati (északi) vasak is akadtak, Volvók és Saab-ok személyében

Ezen a ponton kap érvényt a kérdés, hogy egyáltalán miért látnak sokan fantáziát ezekben az öreg keleti vasakban, mi értelme életben tartani őket, hiszen műszakilag - legyünk objektívek -, bizony sokuk elmaradt hasonló korú nyugati társaitól, ráadásul pénzbeli értékükben sem versenyezhetnek manapság a drágább guruló régiségekkel, ugyanakkor munka van velük bőven.

Az 'Ezeröcsi' jubilál - galériaNos, a válasz a keleti báj mellett többek között talán azzal indokolható, hogy habár mind a formák, mind a műszaki finomságok terén léteznek náluk kívánatosabb veteránok, mégis van egy óriási, elvitathatatlan ütőkártya a régi szocialista járművek tarsolyában, mégpedig az, hogy nekünk, magyaroknak és a keleti blokknak ezekhez a járművekhez volt „nagybötűs” közünk. Míg nyugati társaikat főként csak képeken láthattuk, addig a keleti járgányokhoz legtöbbünknek személyes élmények fűződnek – vannak, akik még sokat vezették is őket, míg a náluk fiatalabbak gyerekként ültek bennük, az egészen ifjú korosztály pedig régi családi, baráti anekdotákban hallhat gyakran róluk, vagy a megfakult családi fotókat nézegetve találkozhat velük.

A lengyel különítmény - galéria

Egyszóval a szocialista járművek a hazai közlekedés történetének, vagyis a saját közlekedési történelmünknek fontos szelete, amit szerencsére néhány klub gondosan őriz. A veterán Zsigulisoknak és a baráti kluboknak, no meg a hasonlóan hóbortos tulajoknak köszönhetően pedig, ha minden jól alakul, lesz még folytatása az ilyesfajta, múltunkat idéző eseménynek.