Tesztek

A sebességkorlátozásoknál nagyobb dolgokra méretezték

Volvo V60 - galériaA V60-nak azonban van még egy előnye a Focus-szal szemben, az ugyanis éppen abban az 1500-2000 közötti ablakban gyengélkedik, küszködik, és erőlködik, ahol a rövid áttételeknek köszönhetően használni kívánnánk, így aztán szívünk szerint mindig valahol két fokozat között haladnánk vele. Városi forgalomban például negyedikben is alig érjük el az 1500-as fordulatot, ahol még igencsak remeg a motor, ami visszaváltva persze már ’ugrana’, ez esetben viszont oda az áhított takarékoskodás. A karakterisztika ilyen jellegű hektikussága messzire elkerüli az áttételeiben is megegyező Volvót, ami egyenletesen adja le teljesítményét, s ezáltal a mérési eredményeket is megcáfolva tűnik dinamikusabbnak.

A Volvo egyik legerősebb pontja éppen a váltó

A Focus egysége veri a kategóriátA teljesítmény optimális kihasználásában mindkét esetben segítségünkre van a hatfokozatú kézi váltó, ami a Fordban átlagon felüli kapcsolási érzettel, pontossággal és határozottsággal szolgál, míg a V60 esetén őszintén szólva a legjobb dízelmotorral párosított manuális egységgel ügyeskedhetünk, amivel valaha dolgom volt: erőigénye éppen a kelletlenül puha és a férfiasan határozott közötti arany középutat képviseli. Ugyanezen megállapítások elmondhatóak a kormányzásra is, hiszen a Focus szerkezetének közvetlensége jól teljesít, ám a Volvo három fokozatban állítható ellenállásával nem veheti fel a versenyt. Rendkívül dicséretes ötlet ez, hiszen könnyedén vágyhat a család férfi tagja erős ellenállásra, míg a gyengébbik nem képviselői egyujjasan könnyed kezelhetőségre, mégsem kell senkinek kompromisszumot kötnie.

Ideális kompromisszumot képvisel a futómű is

A futómű hangolását szintén ügyesen találták el a gyáriak. A felfüggesztés mindkét autóban sportosan feszes, mégsem rázósan merev, miközben nem hajlamos a felütésekre sem, így minden körülmények között biztonságosan és kényelemben utazhatunk. Vezetéstechnikai trénerünktől és tapasztalatinkból is tudjuk, hogy az ötajtós típusokból épített kombik mindig kiszámíthatatlanabbul viselkednek őseiknél, s ezt a Focus kapcsán volt alkalmunk újfent megtapasztalni.

Míg korábban örömódát zengtem a Ford kanyarodási képességeit illetően, addig ezúttal intenzív alulkormányozottsági hajlamot tapasztaltam, ami hirtelen felülkormányozottságba képes átcsapni, így téve próbára téve az utasok idegrendszerét, és a villámgyors menetstabilizálót egyaránt – igaz, mindebben a Hankook száraz aszfalton csapnivalóan teljesítő abroncsainak is szerepe lehetett.

Harapósabb motorral igazi nagymenő lenne a szerpentinen

A Volvo ezzel ellentétben kiegyensúlyozott semlegességről tesz tanúbizonyságot, hiszen nyoma sincs az orr túrási hajlamának, vagy a far kicsapongásának. Mindehhez hozzátenném, hogy bekapcsolt menetstabilizálóval mindkét típus maximálisan biztonságos, valamint provokációra is gyorsan reagáló, és rendkívül stabil. A megfontolatlan előzésekben persze nem segít felesleges erőtartalék, ám a hétköznapokban remekül helytállnak a kis dízelek. Hiába kiváló azonban kormányzás, a váltó, a futómű, a kanyarvadászatban nem tesztünk tárgyaival teszünk jó lóra, hiszen Mindkét autó a béke szigetekigyorsításokra nincs bennük elegendő erő, és sohasem eléggé hirtelen a gázreakciójuk sem.

Tesztautóink erénye nem is a száguldozásra való hajlam, sőt, érzésem szerint nem is az üzemanyaggal való végtelen takarékoskodás, hanem az a felhőtlenül nyugodt légkör, ami belőlük árad. Az ajtókat becsukva ugyanis elhihetjük, hogy egy-egy páncélszekrény vastag falai védenek minket a külvilág minden zajától, miközben a vezetőt segítő rendszerek egész garmadája magasodik fölénk, így nyújtva olyan biztonságérzetet, amit földi létünk során korábban legfeljebb csak kilenc hónap erejéig élhettünk át.

Fel kellett kötnie a nadrágját

Be kell, valljam, hogy kissé tartottam ettől a teszttől, mert féltem, hogy a lényegi különbségekre nehezen deríthetünk fényt. Tudtam azt is, hogy ha az első pillanatban nem győz meg a jóval drágább Volvo, akkor az összehasonlítás a Ford egyértelmű fölényével zárul, így a kontraszt jobb kiemelése érdekében egy percet sem késlekedhettünk az ülésváltással. Ha csak egy ebédszünetet beiktattunk volna, nem mertem volna kijelenteni, hogy a váltó, a kormányzás, a futómű hangolása, vagy éppen az általános anyag-, és összeszerelési minőség terén is jobb a svéd versenyző. Azt persze nem állíthatom teljes magabiztossággal, hogy mindezek összessége megéri a típus tetemes felárát, de ezúttal is érvényes az örök igazság, hogy "az egész több mint a részek összege", azaz a sok kis apróság végül egy olyan egységgé áll össze, amitől egyértelműen jobb a közérzetünk.

Az ésszerűség mellette, a szív ellene szól

Hiába mondja hát a józanész, a papírforma, vagy minden gazdasági megfontolás, hogy beérhetjük a Forddal, legbensőbb énünk mégis szinte üvölt a fejünkben: ”Válaszd a Volvót!” Az pedig, hIgencsak megpirongatta a Volvótogy a szívünkre, vagy az eszünkre hallgatnunk, nyílván mélyebb filozófiai kérdés annál, minthogy azt egy teszt tárgyalásában kellene boncolgatnunk.

A Focus bizony becsülettel helytáll a V60-nal szemben, bizonyítva, hogy időnként tovább is nyújtózkodhatunk, mint ameddig a takarónk ér, hiszen a Volvóval alig kapunk többet egy jelvénynél, aminek oka pedig az, hogy az érzékelhető különbségek egyrészt erősen szubjektívek, másrészt forintosított értékre nehezen lefordíthatóak. Az 1,6 literes dízelmotor azonban egyértelműen a hétköznapokban is jó társunk lehet - már amennyiben végtelenül unalmas emberek vagyunk.

Most ésszerű érvekkel tehetünk az unalom ellen

Noha jómagam is az átlagemberek átlagosnál is átlagosabb kasztját gazdagítom, a hétköznapokból való kiszakadásra mégis megragadom az autózással adódó lehetőségeket. Így, ha sorstársukként megengednek egy apró jó tanácsot, akkor Önök is messzire elhajítják maguktól azt a gondolatot, hogy a dízelmotorok jobban kihasználhatóak, vagy a jelen gazdasági környezetben kedvezőbben üzemeltethetőek benzines társaiknál. A következő sorokat így legfeljebb évi 40-50.000 kilométeres futásteljesítmény, illetve az autózás élményének teljes semmibevétele mellett tessék figyelmen kívül hagyni.

Ford Focus - galériaAz 1,6 literes benzines turbómotorok mindkét gyártónál 150 lóerős teljesítménnyel szolgálnak, aranyat érő élményautókat varázsolva a mindennapok szürkeségébe simuló modellekből. Főleg, mert korábbi méréseinkből is tudjuk: bizony semmi különbség köztük és a 180 lóerős variánsok között: mindkét modell teljesítménye a felsőbb érték felé tendál. A Fordnál pillanatnyilag 425.000 forintos kedvezményt kapunk a Focusra, s a 150 lovas benzines (5,87 M Ft-tól) árelőnye az ajándék extrákkal, széria start-stop rendszerrel végül 580 ezer forintra duzzad, mindemellett sokkal-sokkal jobb menetteljesítményeket, és magasabb kulturáltságot nyújt.

Ugyanez elmondható a Volvo esetében is, ott azonban az szól a benzines mellett, hogy a V60 esetében egyedül a 7,45 millió forintos alapáron kínált DRIVe változatnál esünk el a kerek egymillió forintos kedvezménytől. A T3 modellhez (7.060.000 Ft) már csak az Ocean Race csomagot ajánlhatjuk tiszta szívvel, hogy egy valóban remek autót tudhassunk magunkénak, az említett kedvezménnyel így összesen 8.180.000 forint ellenében.