Teljesítményfölény az Evoque-nál, ám az Audi hatékonysággal fordít.
Elméletben látványosabb a különbség, mint érzésre.Persze kinek, tehetjük fel jogosan a kérdést, elvégre mindkét autó várhatóan aszfalton, akár városi, akár országúti, vagy éppen autópályás közlekedésben tölti el élete szinte teljes részét. Erre pedig tökéletesen alkalmasak. Papíron a brit versenyzőnél van a teljesítményelőny (2,2 liter, 190 lóerő, 420 Nm), ám a kétliteres, 177 lóerő és 380 Nm nyomaték teljesítésére képes új fejlesztésű Audi-erőforrás képes fordítani. Bár papíron ugyanott – 1750 fordulat/percnél – érkezik a csúcsnyomaték, a Q3 motorja erőteljesebben gyorsít ki alacsony fordulatról, és mire a hajtásláncon átér az erő, több marad meg belőle. Bár ebben kétségtelenül a papíron 90 kilogrammal könnyebb tömegnek is szerepe van, azonban a lényeg, hogy a Q3 teljesítményhátránya ellenére gyorsabb, mint az Evoque.
A hatékony motor ebben a csomagolásban éhessé válik.
Mérésünkön például a gyári 8,2 másodperces 0-100-as sprintadatra 7 tizedmásodpercet vert rá, ami azt jelenti, hogy a valóságban egy teljes szekundummal gyorsabban teljesíti a manővert, mint a kis Range. És bár eközben valamivel hangosabban morgolódik, étvágytalanságával is meggyőz. 
Kulturálatlanabb, de jobb az Audi hajtáslánca.Igaz, egyik versenyző sem teljesítette normakörünkön a gyártó által ígért adatot, az Audi végül barátságos és meggyőző 6,3 liter gázolajat vett magához 100 kilométeren, míg az Evoque ennél 1,2 literrel többet vett ki a tankból.
Ebben a nagyobb tömeg, az iszákosabb motor és a kevésbé jó légellenállás mellett a hatfokozatú automataváltó is ludas volt. Bolygóműves kialakítása miatt egy hajszállal finomabban váltott, mint a hétfokozatú, duplakuplungos Audi egység, sőt, végáttételezése is kellően hosszú volt, azonban igyekezett minden körülmények között a finomságra törekedni, ezért a motort nem üzemeltette a hatékonyabb, ám kulturálatlanabb alsó fordulatszám-tartományban. A Q3 viszont ezt megtette, így hatékonyságban és dinamizmusban ő viszi el a pálmát, amit az Evoque az árkategóriában racionális gondolkodás alapján hatványozottan fontos kulturáltsággal ellenpontoz.
Menet közben: kényelem és sportosság
Menet közben aztán teljesen kiélesednek az ellentétek. Az Evoque nagyon közvetlenre áttételezett kormányműve nagyobb tempónál pontatlan, ám kanyarodásnál tekergetése élvezetes. A Q3 volánja viszont több visszajelzést ad, ráadásul nagy tempónál jobb az ingolstadti versenyző egyenesfutása.
Remek futóművével behozza a hátrányt.Eldőlni látszik hát a helyzet? Ne gondolják. A Range ugyanis kiváló futóművével mindenkit lehengerelt. Bár az alapbeállítás kétségtelenül dinamikus, amelyet a tesztautónkban megtalálható feláras állítható lengéscsillapítással még tovább fokozhatunk, az Evoque remekül emészti meg az úthibákat, amely képesség a göröngyös földutakon hatványozottan előnyére fordítja a helyzetet. Nem hiába a fölény: az elöl-hátul kettős háromszög-lengőkaros futóműnél keresve sem találhatunk igényesebbet.
Futóművileg nem tökéletes - galériaEzzel szemben az Audi elöl MacPherson, hátul többlengőkaros megoldása inkább csak átlagos teljesítmény nyújt. Ezt tetézi, hogy a hátsó futómű nem csak felütésekre hajlamos, hanem a csatolt lengőkaros megoldásokhoz hasonlóan elkúszik oldalra a nagyobb úthibákon, némi esetlenséget kölcsönözve a Q3-nak.
Ez pedig a kiforrott és igényes összkerékhajtással együtt éppen elég ahhoz, hogy az Evoque minimális hátrányából fordítva előnnyel forduljon a célegyenesre.
Árak
Nagy különbség van az áraknál is - az Audi javára.
A célvonalra viszont félő, hogy elfogy a szusz. Ugyanis az Evoque divat- és luxuscikkhez méltó árcédulát kapott. Nem mondhatjuk, hogy kiemelkedő belső finomsága nem indokolja a felárat, amelyet jórészt egyébként is a Range Rovert jobban sújtó magas euró árfolyam okoz. Tény, ami tény, a januári törvényváltozásoknak megfelelve is 18,7 millió forint a meglehetősen jól, de még nem makulátlanul felszerelt tesztautónk ára.
Ehhez képest a hasonló felszereltséggel ellátott, de állítható lengéscsillapítás és teljes bőrcsomag nélküli (amik nem rendelhetőek a négykarikáshoz) Audiért körülbelül 16,7 milliós összeg lenne esedékes, amely már ebben a kategóriában is jelentős különbséget jelent. A Porsche M5 által biztosított tesztautónk egyébként szintén megvásárolható. Ráadásul az Evoque ellenértékének megállapítása minden esetben az aktuális euró-árfolyamhoz igazodik, míg az Audi jelenleg átvállalja az egekbe szökött fizetőeszköz okozta pluszköltséget – bizonytalan ideig. De a jelenleg borús tényeket elhessegetve inkább egy igazán jó választásra hívjuk fel a figyelmet.
Van jobb is?
A jobbik választás
A mai modern dízelek nagyon jók. Viszont a mai modern benzinmotorok is óriási fejlődésen mentek át, többek között az újra ránk köszöntött turbókorszak révén. Jelen esetben mindkét gyártó kínálatában kétliteres, benzines turbómotort találunk; az Audinál 211, a Land Rovernél 240 lóerővel. Az erények esetükben magukért beszélnek: szélesebb használható erőtartomány, kulturáltabb, csendesebb működés, csekélyebb súly és nagyobb erő, ezáltal pedig sokkal, érezhetően jobb menettulajdonságok.
És most jön a lényeg. Árban ez az egyértelműen jobb megoldás az Audinál 200 ezer forintos pluszként manifesztálódik. Persze papíron ott az 1,8 literrel magasabb fogyasztás a „tüdőbartátabb” károsanyaggá váló üzemanyagból, ami 100 ezer km alatt további 700 ezer forintot jelent, ám talán nem ez a legnagyobb költség egy az értékéből 4-5 év alatt gond nélkül 8 millió forintot ledobó autónál.
A benzines választásként is jobb.De az Evoque még nagyobbat szól. Esetében tesztünkön a 240 lóerős turbómotorral 9,1 literes normaértéket és 10,8 literes átlagfogyasztást értünk el, amely 1,5 literes különbséget jelent. Ha az üzemanyagok közötti árolló ugyanilyen tág marad, akkor ráadásul ennek a felétől el is tekinthetünk. És most jön a lényeg: mivel a csúcserőforrás esetében az automataváltó széria, így az erre igényt tartók még ráadásul 50 ezer forinttal olcsóbban juthatnak hozzá a jobbik motorhoz. Ilyet sok helyen nem fognak hallani, pedig a döntés ezúttal racionálisan, avagy objektíven is indokolható: ha ilyen szintű modellben gondolkodnak, vegyék a benzinest.
Árazásban a kategória alsó és felső határát képezik.
A konkurensek – a BMW X1 és az Infiniti EX is – egyébként hasonló szinten helyezkednek el. A sportos irányba különcködők jó választása lehet az EX 37, amely bár kívülről lágy formákkal rendelkezik, a gyönyörű hangon megszólaló 3,7 literes V6-os révén olyat kíván, amelyet egyetlen vetélytársa sem – hasonlóan felszerelve nem is igazán drágábban, mint a Q3 vagy az Evoque. Ha a csúcsverziók között szemezünk, a 320 lóerős modell mindenképpen megér egy próbát; hangsúlyozom: a benzines verzióban.
Az igazat megvallva a kis Range Rover áráért már tágasabb, és objektív ismérvek szerint jobb BMW X3 20d-t is kapunk – ugyanolyan felszereltséggel, kevésbé exkluzív körítésben. Érthető tehát, ha azt mondjuk, hogy ez Evoque-ért szerelembe kell esni. Igaz, a modell szerencséjére ezt rendkívül könnyű megtenni, amelyet a megrendelések bőséges száma is mutat.
Néhány szóban
Érdemjegyük nem tökéletes és apróbb hiányosságaikat tekintve ennél különbözőbbek talán már nem is lehetnének egymástól, mégis, objektív érvek szerint tökéletesen döntetlen az állás az Audi Q3 és a Range Rover Evoque párharcában. A felépítésükhöz képest nagyon jól teljesítő kis SUV-k közé egy teljesen más határt lehet húzni, amelyet azonban csak szubjektíven, érzékszerveink segítségével észlelhetünk: ez a luxus.
Az Evoque minden porcikája a maga finom bőrözésével és nemes anyagaival a legfelsőbb osztályt képviseli, komolyabb kompromisszumok nélkül. Nem hiába az elnevezés: ő a Range Rover lekicsinyített, de véletlenül sem lepozícionált verziója. Ezt viszont árcédulája is sugallja. Ezzel szemben a kedvezőbb áron kínált Q3 egyfajta beszállómodellként inkább hölgyválaszra vár.
Hiába teljesít tehát jól a Q3 és az Evoque is, kettejük ellentéte, az erősségeik és a hiányosságaikban rejlő lehetőségek harmonikus egészet nyújtanak. Ez pedig jól mutatja a kategóriában rejlő lehetőségeket: ha sikerül ezt a kerek egészet a tervezőasztalon megalkotni, akkor a 21. században is tökéletes mindenest kapunk.